Ajaksíp (orgona)

Az ajaksípok jellemzői: I., Az ajaksípok formája szerint a következő lehet:

       1., Cilindrikus: a síp falai párhuzamosak egymással, így a síp teste henger, vagy hasáb alakú.

2., Kónikus: a síptest felfelé szűkül, avagy bővül. 3., Ritkább esetben az első kettő keveréke is lehet. II., Az ajaksíp bősége, avagy mezúrája: Mezúrán a síp hosszúságának és keresztmetszetének arányát értjük. A szűk mezúrájú sípok hangja felhangdús – vonós jellegű -, a bő mezúrájú sípok hangjában az alaphang dominál és a felhangsor e regiszterek sípjaiban kevésbé érvényesül – hangjuk a fuvolákéhoz hasonló. III., Az ajaksípok anyaga: Az ajaksípok anyaga szintén jelentős befolyással bír az általa megszólaltatott hangszínre. A fémsípokat mindig ón és ólom keverékéből készítik. Amennyiben a keverékben minél magasabb az ólom százalékos aránya, az ajaksíp hangja annál lágyabb és puhább. Ebből következik: az ólom százalékos arányának növelésével a síp hangja keményebb, ércesebb lesz. Az ajaksípokhoz leggyakrabban fenyőt és tölgyet használnak, ritkább esetben juhart és mahagónit. (Az orgonaszekrényt készíthetik cseresznyefából is.) IV., A lábfurat nyílásának bősége az azon áthaladó szél mennyiségét szabályozza. Minél magasabb a lábfurat, az ajakregiszter sípjainak hangja annál erősebb. V., A felvágás magassága határozza meg a hang színét. Minél alacsonyabb az ajak felvágása, annál felhangdúsabb hangszínt fog adni az ajaksíp.