„Drótszőrű német vizsla” változatai közötti eltérés

Már a 17. századból is maradtak vissza leírások a német vizslákról, azonban mégis a fajta kialakulását a 19. század végére datálják. Ugyanis akkor kezdték el szelektálni a fajtát szőrváltozatok szerint. Az 1800-as évek elején [[Németország]]ban, amint hanyatlott a [[feudalizmus]], több nagyobb földbirtok, amely egykor a [[nemesek]]é volt, a köz javára került. Európában a feltörekvő középosztályban, nagyobb volt a jólét, mint addig valamikor is. A középosztály megteremtette a lehetőségét, hogy ezeken a valaha nemesi tulajdonban lévő birtokokon vadásszon, és részesüljön a sportvadászat privilégiumában, amely addig csak a nemeseknek adatott meg.

Mivel a középosztálynak nem volt meg a területe és a forrása, hogy hatalmas kenneleket tartson fenn az egyes [[vadászkutya]]fajtákból, valamint a vadászati kultúra fejlődése, előmozdították az igényt, egy olyan vadászkutyára, amely nemes- és dúvad vadászatára egyaránt alkalmas. A németek ekkor határozták el, hogy leválnak az angol módszerről, a két kutyával való vadászatról (egy elhozó és egy mutató kutyát alkalmaztak), és egy mindenes használati vadászkutyát szerettek volna kialakítani, amely megállja helyét úgy a mezei, erdei, mint a vízi munkában.

1873-ban kerül Solms herceg udvarába, egy fiatal, lelkes holland vadász és tenyésztő, Eduard Karel Korthaals. A herceg, megbízza [[kennel]]je és tenyészete vezetésével. Ez volt akkoriban [[Németország]] egyik leghíresebb [[vadászkutya]] tenyészete, melyben főleg angol vizslák (pointerek) voltak, ugyanakkor engedélyezte a fiatal Korthaalsnak, hogy griffonok tenyésztésével is foglalkozzon. Korthaals-nak sikerül végeredményben stabilizálni és letisztítani egy kutyafajtát, melyet ma

[[drótszőrű griffon]] néven ismerünk.

[[Fájl:Eduard Karel Korthaals.jpg|balra|300px|bélyegkép|Eduard Karel Korthaals griffon típusú kutyáival 1860-ban]]

A griffon elismerése önálló fajtaként, végül is [[Franciaország]]ban valósul meg. Válaszként a griffon elismerésére, mint francia kutyafajta, a németek elhatározzák, hogy kitenyésztenek egy igazi, 100 százalékban német, vizslafajtát. Lelkes tenyésztők, Freiherr Sigismund von Zeidlitz und Neukirch, ismertebb nevén dr. Hegewald vagy Hegewald mester, vezetésével a következő években kidolgoznak egy tenyésszabályzatot, egy teljesítmény bírálattal összefűzve, amelyet most Nemzetközi Hegewald néven ismerünk (német nevén Hegewald Zuchtprüfung). Ezen tenyészvizsga keretében, melyet mai napig megrendeznek évente [[Németország]]ban, elbírálják a kutyák vadmegálló képességét, az elhozást, a nyomkövetést (csapázást), a vízi munkát, a kooperációs készséget, valamint a kutyák küllemét. Hegewaldot tartják tulajdonképpen a drótszőrű német vizsla „lelki atyjának”, de nevéhez fűződik a pudelpointer kialakítása is. 1902 májusában megalakul a Drótszőrű Német Vizsla Szövetség (Verein Deutsch Drahthaar vagy VDD), egyesület mely akkoriban magába foglal más durva szőrű fajtákat is, az egyesület első elnökévé pedig Alexander Lauffst választják. A vezetése alatt egy maroknyi odaadó tenyésztő, Koch, Meier és Kohlhase, kezdte el azt a nehéz munkát, hogy a meglévő génállományba, belevitték a [[szálkásszőrű német vizsla]] génállományát. Az így létrejött egyedeket majd Hegewald pudelpointerével keresztezték. A testméret (a létrejött kutyák túlságosan magasak voltak) és az aljszőrzet javítására pedig a [[korthals-griffon]]t is bevonták a tenyésztésbe, majd végezetül pedig, a fedőszőrzet, az orrjóság és a keresési stílus stabilizálására pedig a [[rövidszőrű német vizsla]] is hozzájárult a fajta kialakulásához.