„Városháza (Oslo)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
25. sor:
| emeletek száma =
| nevezetességei = [[Nobel-békedíj]] átadás<br/>[[Edvard Munch]]-terem<br/>
| különlegességek = ''„Az évszázad épülete”''-díj, 2005.<ref>http://www.aftenposten.no/english/local/article1068893.ece</ref>
| pozíciós térkép = Norvégia
| szélesség = É
48. sor:
[[File:Astronomical clock 0913.jpg|bélyegkép|balra|180px|Főbejárat és a csillagóra az északi homlokzaton]]
 
[[1905]]. [[június 7.|június 7-én]] a norvég parlament, a [[Storting]] kimondta az 1814 óta fennálló [[svéd–norvég unió]] felbontását. Az újra elnyert függetlenséghez azonnal méltó építészeti művet kívántak létesíteni. 1914-ben Oslo polgármestere, [[Hieronymus Heyerdahl]] adománygyűjtést kezdeményezett. Az összegyűlt pénzből építészeti tervpályázatot írtak ki, ahol két norvég építész, [[Arnstein Arneberg]] (1882–1961) és [[Markus Poulsson]] (1881–1958) pályaművét hirdették győztesnek. Ez az első terv még erősen historizáló épületet tartalmazott. Az [[első világháború]] kitörése tovább késleltette a vállalkozást. [[Semlegesség]]e ellenére Norvégiának igen komoly gazdasági hátrányt okozott a német [[Korlátlan tengeralattjáró-háború|búvárhajó-háború]]. Az új városháza helyét a belváros déli tengerpartján, a [[Pipervika]]-öbölnél jelölték ki. Itt egy szegényes, kopott városrész volt, a Pipervika-negyed, leromlott állagú házakkal, régi hajókikötővel. A negyed házait már az [[1920-as évek]]től kezdve folyamatosan kisajátították és lebontották, biztosítva az új épület helyigényét. A gazdasági világválság finanszírozási problémákat okozott, a beruházás tovább késett, a terveket másfél évtizeden át újra és újra módosították.
 
[[1930]]-ban a tervezők benyújtották a nyolcadik tervváltozatot, ennek stílusa egyfajta átmenet volt a [[nemzeti romantika]], a [[funkcionalizmus]] és az [[1930-as évek]] érzelmes [[klasszicizmus]]a között. Megindult a megvalósítás. Az épület alapkövét 1931 őszén helyezték el. Az elsőnek elkészült épületrészekbe már 1939-ben beköltöztették az első irodákat. Ekkor azonban kitört a [[második világháború]], a [[Német Birodalom]] csapatai 1940 májusában [[Weserübung hadművelet|megszállták Norvégiát]]. Az építkezés csak a háború után folytatódott.
 
Az új városházát [[1950]]. [[május 15.|május 15-én]] avatták fel, Oslo (Kristiania) városának 900 éves fennállásával összefüggő ünnepségek keretében. Körülötte a lebontott [[Pipervika]]-negyed helyén új háztömböket, főútvonalakat, közösségi tereket, szobrokat építettek. Az impozáns városháza előtt széles szabad tér nyílik a tengeröböl partjáig, amelyet kelet felől az [[Akershus]] kastély és erőd határol. A nyugat felől csatlakozó kikötőt, az [[Aker Brygge]]-t teljesen revitalizálták, új városnegyedek, modern bevásárló- és sportközpontok létesítésével. Az új városháza a városkép meghatározó elemévé vált, az [[Oslo-fjord]] felől hajóval érkezőknek már messziről a szemébe tűnik.
63. sor:
Az épület a nemrég függetlenné vált norvég nemzet nagyszabású jelképének épült. Külső és belső kivitele tükrözi a 20. század első felének politikai és művészeti irányzatait.<ref>http://www.est.hio.no/evu/prosjekt/utsmykk/radhus/index.htm</ref> A belső berendezésre és művészi kialakításra már [[1936]]-ban pályázatot írtak ki, amely előírta, hogy a műalkotásoknak Norvégia történelmét, kultúráját, művészetét kell bemutatnia, középpontba a norvég nép életét kell állítani, és elkészítésükhöz kizárólag norvégiai eredetű anyagokat szabad felhasználni. [[Henrik Sørensen]] ilyen témájú freskója díszíti a nagyterem fő falát. A világháborús élmények hatására újabb motívumok, a német megszállás és a nemzeti ellenállás képei is bekerültek a műalkotások közé, a nagyterem keleti falán, az [[Alf Rolfsen]] által készített freskón. A háború utáni politikai küzdelmek is visszatükröződnek a falakon: az oslói börze finanszírozta [[Karl Högberg]] „Ipar és kereskedelem” című freskóját, a kormányzó baloldali pártok követelésére egy hasonló stílusú, „Munkásmozgalom” témájú másik falfestményt rendeltek [[Reidar Aulie]]tól. A díszfolyosókat [[Axel Revold]], a fogadások és bálok termét [[Johan Wilhelm Midelfart]] alakította ki.<ref>https://wiki.uio.no/hf/ifikk/kun1000/index.php/Oslo_R%C3%A5dhus</ref> Az [[Edvard Munch]]-ról elnevezett terem falán elhelyezték az 1944-ben elhunyt expresszionista festő egyik nagyméretű képét.
 
[[2000]]-banben a keleti torony tetejére harangjátékot ''(carillont)'' telepítettek, mely 49&nbsp;db különféle méretű bronz harangból áll, a legkisebb darab 14&nbsp;kg, a legnagyobb {{szám|4000|kg}} tömegű. A harangjátékot minden órában megszólaltatják. 2005 júniusában nagyszabású szavazáson Oslo 20. századi legjobb épületének választották.
 
[[Fájl:2010 Nobel Peace Prize Ceremony 3.jpg|bélyegkép|jobbra|Központi nagyterem: a [[Nobel-békedíj]] átadási ünnepsége, 2010.]]
 
== Rendezvények ==
A [[Nobel-békedíj]] ünnepélyes átadási ceremóniájára minden év december 10-én, [[Alfred Bernhard Nobel|Alfred Nobel]] halálának évfordulóján az oslói városháza nagytermében kerül sor. Emellett évente több száz fogadást, koncerteket, ünnepi rendezvényeket tartanak a termekben.<ref>http://www.byarkivet.oslo.kommune.no/OBA/tobias/tobiasartikler/tob2000-1_04.htm</ref> Polgári házasságkötéseket csak 1994-ig tartottak a városházán, ezeket azóta a közigazgatási bíróság épületében ''(Tinghus)'' rendezik.
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
 
== Források ==
*Ulf Grønvold – Gunnar Sørensen: ''Rådhuset i Oslo – Nasjonens storstue,'' Aschehoug, Oslo, 2000. {{no}}
*Carl Just (Red.): ''Das Rathaus zu Oslo,'' Oslo, 1973. {{de}}
*Robert Schediwy: ''Städtebilder. Reflexionen zum Wandel in Architektur und Urbanistik,'' Wien 2005. (pp. 161) {{de}} ISBN 3-8258-7755-8
{{Commonscat|Townhall_of_Oslo}}
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.radhusets-forvaltningstjeneste.oslo.kommune.no/arkitektur_kunst_og_historie/ A városháza bemutatása] {{no}}