„Kolozsvári gettó” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
1944. március 27-én Kolozsvárt megszállták a német csapatok. Következő éjszaka a németek a magyar hatóságok elvi egyetértésével 150 zsidót tartóztattak le állambiztonsági okokra hivatkozva. A városban falragaszok jelentek meg dr. Hollósy-Kuthy Lajos, a kolozsvári rendőrkapitányság vezetőjének aláírásával, amelyben felszólították a zsidó lakosságot vagyonuk bevallására és beszolgáltatására. Április 4-én Budapestről olyan utasítás érkezett, hogy névjegyzéket kell összeállítani a zsidó lakosokról, lakhelyük feltüntetésével.
 
Egy április 13-án megjelent rendelet szerint a zsidó üzletek szombaton is kötelesek nyitva tartani, ezt április 22-én újabb rendelet követte, amely a zsidó üzletek bezárásáról intézkedett. Április 24-én bejelentették, hogy májustól csökkentik a zsidók élelmiszeradagját. A megszorító intézkedések és a más városokban felállított gettókról érkezett hírek ellenére a zsidó lakosság nem mérte fel a helyzet súlyosságát, és abban bíztak, hogy a magyar állam megvédi őket.
 
Május elsején [[Dieter Wisliceny]], a budapesti [[Sonderkommando]] tagja Kolozsvárra utazott, hogy ellenőrizze a gettó felállításának előkészületeit. Május 2-án a város vezetői dr. [[Vásárhelyi László (polgármester)|Vásárhelyi László]] polgármester vezetésével tanácskozást tartottak, ahol a gettósítás részleteit dolgozták ki. A gettó helyszínéül a város északkeleti részén fekvő [[Írisznegyed]]ben levő téglagyárat jelölték ki. Aznap éjszaka falragaszokat helyeztek ki egy új rendelettel, amely este 6-tól délelőtt 11 óráig tartó kijárási tilalmat írt elő a zsidók számára. A május 3-i újságok szerint a belügyminiszter rendelete alapján a városi hatóságok a zsidó lakosság számára a téglagyárat jelölték ki kényszerlakhelyül; a rendelet végrehajtását ugyanazon napon hajnali 5 órakor el is kezdték. [[Ferenczy László]] csendőrezredes feljegyzései szerint a marosvásárhelyi és kolozsvári csendőrkerületek zsidóságának gettósítására [[Endre László]] - május 3-án véget érő - észak-erdélyi és kárpátaljai szemleútját követően került sor, melyben egyúttal eligazításban részesítette a helyi csendőri és adminisztrációs vezetőket is.<ref>Zinner tibor - Róna Péter: ''Szálasiék bilincsben'' II. kötet. Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1986.</ref>
A kolozsvári gettó összesen {{szám|16148|lakóját}} hat vonattal az [[auschwitzi koncentrációs tábor]]ba szállították. A transzportok lebonyolítását 1944. május 25. és június 9. között végezték.<ref>Az egyes transzportok dátuma és létszáma a [[kassa]]i vasúti feljegyzések szerint május 25-én 3130 fő, május 29-én 3417 fő, május 31-én 3270 fő, június 2-án 3100 fő, június 8-án 1784 fő és június 9-én 1447 fő.</ref>
 
Indulás előtt az embereket újból motozásnak vetették alá, csomagjaikat elvették. A [[Dermata gyár]]nál levő felszállóhelyig gyalog tették meg az utat, csupán a nagyon öregeket szállították teherautóval. Egy-egy marhavagonba hetven-száz főt zsúfoltak be. A vagonok ajtaját és ablakát kívülről lezárták, vizet az utazás alatt ritkán adtak, egyes esetekben ékszereket kértek érte cserébe. A több napig tartó utazás során többen meghaltak, de az őrzéssel megbízott SS-katonák nem engedték meg a holttestek kirakását.
 
A lágerbe érkezéskor a foglyoknak mintegy 75%-át egyenesen a [[gázkamra|gázkamrákba]] irányították. A továbbiakban is sokan pusztultak el éhezés vagy betegség következtében. A láger felszabadítása után Kolozsvárra csak a töredékük került vissza: 1945 júniusában a kolozsvári zsidók száma csupán mintegy ezer főt tett ki.
 
== A háború utáni számonkérés ==
A II. világháború után az 1946 márciusa és júniusa között funkcionáló [[kolozsvári népbíróság]] több személyt is vád alá helyezett [[Az észak-erdélyi zsidóság gettósítása és deportálása|az észak-erdélyi zsidók gettósítása és deportálása]] miatt. A kolozsvári gettóhoz kapcsolódóan, az [[1946]]. május 22. – május 31. között lezajlott ún. ''észak-erdélyi gettóper''ben a bíróság távollétében halálra ítélte [[Paksy-Kiss Tibor]] csendőrezredest, a kolozsvári IX. csendőrkerület volt parancsnokát, valamint [[Victor Capesius]] erdélyi szász származású gyógyszerészt, SS-katonát, életfogytiglani börtönbüntetésre [[Vásárhelyi László (polgármester)|Vásárhelyi László]] volt kolozsvári polgármestert, Varga Lajost, Kolozsvár volt prefektusát 25 év kényszermunkára, életfogytiglani kényszermunkára Császár Sámuelt, Horvay Zoltánt, Boldizsár Pált, Orosz Józsefet, Szentkúti Andrást és Menyhárt Ferencet, míg 10 év börtönre a letartóztatásban lévő [[Tarr Kázmér]] kolozsvári tisztviselőt, 8 év börtönre Enyedi Irma helyi lakost. A szintén vád alá helyezett [[Inczédy-Joksmann Ödön]]t, Kolozs megye volt alispánját felmentették.<ref>http://www.survivors-romania.org/text_doc/sentinta.htm</ref>
 
== A deportáltak emléke ==
A háború után az az utca, ahol a téglagyári gettó helyezkedett el, a ''Strada Deportaților Evrei'' (Zsidó deportáltak utcája) nevet kapta, de 1967-ben átnevezték ''Oașului'' (Avas) utcává. 1946-ban a Péter-Pál villa udvarán – ahol a német megszállást követően a [[Sicherheitsdienst]] székhelye volt, a háborút követően pedig a deportálásból visszatérő fiatalok otthona – emlékművet állítottak fel, a holokauszt-túlélő [[Lövith Egon|Lövith Marc Egon]] alkotását. Az emlékművet az 1970-es években „egyes szomszéd lakók” kérésére eltávolították, további sorsa ismeretlen.
 
Míg a város [[neológ zsinagóga (Kolozsvár)|neológ zsinagógája]] az összes [[Az észak-erdélyi zsidóság gettósítása és deportálása|észak-erdélyi deportált]] emléktemploma, az egykori gettó közelében 1998-benban a város emléktáblát állíttatott. 2014-ben emlékművet állítottak fel a belvárosi Caragiale parkban, a [[Ferences templom és kolostor (Kolozsvár)|ferences kolostor]] szomszédságában. A Lövith Marc Egon kolozsvári szobrászművész tervei alapján [[Kolozsi Tibor]] által készített alkotást 2014. május 27-én avatták fel.<ref>{{CitWeb | tit = Holokauszt emlékművet avattak Kolozsvárott | red = erdely.ma | date =2014-5-27 | url = http://erdely.ma/multidezo.php?id=165596 | accessdate = 2014-5-27}}</ref><ref>{{CitPer | aut = Rohonyi D. Iván | tit = Fotóriport – A Holokauszt egyik túlélője is beszélt az emlékmű avatáson | per = Szabadság | ann = 2014 | lun = 5 | die = 27 | url = http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPhotoReportScreen.vm/id/104428}}</ref>
 
== Jegyzetek ==
<references/>
 
== Források ==
* {{CitPer | aut = Beke György | tit = Márton Áron – európai püspök Erdélyben | per = Európai Utas | tom = 12 | fasc = 43 | ann = 2001–2 | url = http://www.hhrf.org/europaiutas/20012/4.htm}}
* {{CitLib | aut = Randolph L. Braham | tit = A népirtás politikája | subtit = a holocaust Magyarországon | loc = Budapest | red = Belvárosi | ann = 1997 | isbn = 963 7675 85 X | pag = 602–605 | url = http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham602.pdf}}
* {{CitPer | aut = Andrea Ghiță | tit = Martirii Holocaustului lipsesc din spațiul memorial public, al Clujului | per = Baabel | ann = 2013 | lun = 5 | die = 8 | url = http://www.baabel.ro/editorial/341-andrea-ghita-martirii-holocaustului-lipsesc-din-spatiul-memorial-public-al-clujului#_msocom_2 }}
* {{CitLib | aut = [[Lőwy Dániel]] | tit = A Kálváriától a tragédiáig | subtit = Kolozsvár zsidó lakosságának története | loc = Kolozsvár | red = Koinónia | ann = 2005 | isbn = 973 7605 02 0 }}
* {{CitPer | aut = Tibori Szabó Zoltán | tit = Zsidó mártírjaira emlékezik Kolozsvár | per = Szabadság | ann = 2011 | lun = 5 | die = 28 | url = http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/58548;jsessionid=E9023DAE66DF62BE2BFC8897D6BA809B}}
* {{CitPer| tit = Újra emlékművet állítanak az elhurcolt kolozsvári zsidóságnak | per = Népszabadság | ann = 2014 | lun = 1 | die = 28 | url = http://nol.hu/kulfold/ujra_emlekmuvet_allitanak_az_elhurcolt_kolozsvari_zsidosagnak?ref=sso}}