„Vadbiológia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A '''vadbiológia''' alkalmazott [[ökológia]]i tudományterület, az ''állatökológia'' egy viszonylag jól meghatározható állatcsoporttal foglalkozó része<ref>Csányi, S. (2010): Mi a vadbiológia és mit csinál a vadbiológus? 13-22. oldal in: Csányi, S. és Heltai, M. (szerk.) Vadbiológiai olvasókönyv. Szemelvények a vadbiológia új eredményeiről a Vadvilág Megőrzési intézet munkatársainak ismeretterjesztő cikkei alapján. Mezőgazda Kiadó, Budapest</ref>, amelyet régebben (helytelenül) [[vadászat]]i ökológia, újabban pedig vadökológia ''(wildlife ecology)''<ref>Caughley, G. és Sinclair, A. R. E. (1994): Wildlife ecology and management. Blackwell Science, Boston. 334pp.
</ref> néven is említenek. A vadállományok és környezetük kapcsolatait kutatja <ref>Csányi, S. és Lehoczki, R. (2013): Vadvédelem, vadgazdálkodás és vadászat. Jegyzet alapszakos hallgatók részére. SZIE MKK, Vadvilág Megőrzési Intézet, Gödöllő. 116pp. (v1.00 kiadás)
</ref>.
Az emberek jelentős része minden szabadon élő állatot a vadnak gondol. A [[vadászat]]i és [[természetvédelem|természetvédelmi]] jogszabályok azonban meglehetősen éles határt húznak, és Magyarországon jogi értelemben csak a ''vadászható fajok'' minősülnek [[Vad (vadászat)|vadnak]]<ref>Csányi, S. és Majzinger, I. (2007): A vadbiológia és vadgazdálkodás alapjai. Jegyzet. Szegedi Tudományegyetem, Mezőgazdasági Kar, Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet, Hódmezővásárhely. 81pp.</ref>.▼
A Föld különböző részein a természeti adottságok, az adott társadalom kultúrája, a történeti hagyományok és a gazdasági feltételek határozzák meg, hogy mely vadon élő állatokat hasznosítják és tekintenek vadnak. Európában a vadgazdálkodás és a vadbiológia hagyományosan a vadászható emlősökkel és madarakkal foglakozott, de az újabb felfogás a halakat kivéve már valamennyi szabadon élő gerinces kutatását idesorolja<ref>Sinclair, A.
</ref>. Ennek a változásnak számos oka volt:
▲Az emberek jelentős része minden szabadon élő állatot a vadnak gondol. A [[vadászat]]i és [[természetvédelem|természetvédelmi]] jogszabályok azonban meglehetősen éles határt húznak, és Magyarországon jogi értelemben csak a ''vadászható fajok'' minősülnek [[Vad (vadászat)|vadnak]].
▲A Föld különböző részein a természeti adottságok, az adott társadalom kultúrája, a történeti hagyományok és a gazdasági feltételek határozzák meg, hogy mely vadon élő állatokat hasznosítják és tekintenek vadnak. Európában a vadgazdálkodás és a vadbiológia hagyományosan a vadászható emlősökkel és madarakkal foglakozott, de az újabb felfogás a halakat kivéve már valamennyi szabadon élő gerinces kutatását idesorolja. Ennek a változásnak számos oka volt:
* A vadászható fajok köre az elmúlt évszázadban sokat változott, mivel egyes fajok elszaporodtak, mások pedig megfogyatkoztak. A csökkenő, esetenként veszélyeztetett fajok kutatása különösen sok figyelmet kapott, főleg helyzetük javítása érdekében. Ezek a vizsgálatok a ''[[vadvédelem]]'' és tágabb értelemben a ''[[természetvédelem]]'' megalapozói voltak.
* Európa országaiban a természeti adottságok nagyon eltérőek és így a [[vadászható faj]]ok köre és a vadászat módszerei is nagyon változatosak. Egy faj ott, ahol vadászható, egyértelműen a szűken vett vadbiológia tárgya, máshol viszont állatökológiai vagy természetvédelmi kutatások foglalkozhatnak vele.
* Az emlősökön és madarakon kívül a világban számos más gerincest (kétéltűek és hüllők) vadásznak és csapdáznak, sőt gerinctelenek (például csigák, kagylók, rovarok) is fontos ''állati fehérjeforrások'' lehetnek. Ökológiai, módszertani szempontból ezek vizsgálata, védelmük vagy hasznosításuk megalapozása módszereiket tekintve nem válik el a vadászható fajoktól.
A vadbiológia sokrétű (multidiszciplináris), határterületi (interdiszciplináris) tudomány, melynek céljai két fő csoportra oszthatók<ref>Csányi, S. (2007): Vadbiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 135pp.
</ref>:
***''Tudományos célok'': A vadállományok és a környezetük közötti kapcsolatok megismerése és megértése.
***''Gyakorlati célok'': Az ismeretek alkalmazása a vadállományok megőrzése-védelme és bölcs használata érdekében, vagyis a tudományosan megalapozott, a vadállományok valós állapotához alkalmazkodó, tervszerű vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése.
Az utóbbi évtizedekben a vadbiológiai kutatások a hagyományos területekről (például ''vadtakarmányozás, vadtenyésztés'') áttevődtek az ökológiai területekre, az élőhely megőrzésének és javításának kérdéseire<ref>Csányi, S. (2010): Mi a vadbiológia és mit csinál a vadbiológus? 13-22. oldal in: Csányi, S. és Heltai, M. (szerk.) Vadbiológiai olvasókönyv. Szemelvények a vadbiológia új eredményeiről a Vadvilág Megőrzési intézet munkatársainak ismeretterjesztő cikkei alapján. Mezőgazda Kiadó, Budapest</ref>. Általában erősödik a vadgazdálkodók és a kutatók közötti kapcsolat, aminek alapja, hogy a tudományosan (is) képzett [http://www.vmi.info.hu/ vadgazda] alkalmazni tudja a tudományos eredményeket és tudományosan megfogható kérdéseket tud feltenni!
==Forrás==
| |||