„Osztrák–magyar csapatok Palesztinában” változatai közötti eltérés

 
{{főcikk|Törökország hadba lépése (1914)}}
A háború kitörése előtt a német csapatokat azonban már nem fogadták kitörő lelkesedéssel a török ellenzéki polgárok, több ízben fejezték ki nemtetszésüket az Enver-kormányzat „semlegességi” külpolitikájával szemben is.<ref>A semlegességet még 1914. nyár elején is deklarálta a kormányzat.</ref> Mindezektől függetlenül Törökország 1914. október végén, német nyomásra, támadásokat intézett a Fekete-tengeri Odessza és Szevasztopol orosz kikötők ellen, ezzel belépett a központi hatalmak oldalán a háborúba. Válaszul november 1-jén Oroszország hadat üzent, majd szövetségesei egy héten belül viszonozták a lépését. A háború kiszélesedett. A török ellenzéki lakosság drasztikusabb lépésekre szánta el magát: német katonákra lőttek, diplomatákat, katonai képviselőket támadtak meg, robbantottak fel. November 11-én napvilágot látott, hogy az [[Egyesülés és Haladás Bizottsága|Egyesülés és Haladás Bizottságának]] tagjai ellen merényleteket szerveztek, több vezetőt Konstantinápolyban lelőttek. Egy nappal később német katonai kontingensre támadtak [[Drinápoly]]ban. Tizenharmadikán bombát robbantottak Enver pasa palotájánál, öt német katona halálát okozva, de a pasa megmenekült. November közepétől rendszeresek voltak a németekkel szembeni polgári ellenállásokatrocitások.<ref>A német katonai misszió egyik magas rangú tagja, a szultán tanácsadója, [[Colmar von der Goltz]] is feltehetően mérgezésben vesztette életét 1916-ban. A [http://en.wikipedia.org/wiki/Dissolution_of_the_Ottoman_Empire#World_War_I.2C_1914.E2.80.931918 Dissolution of the Ottoman Empire] c. cikk merényletnek állítja be halálát, erre azonban azóta sincs bizonyíték.</ref>
 
Az osztrák monarchiával szemben kevesebb ellenállást tanúsítottak a törökök. A ''k. u. k. haderő'' hozzáállása kevésbé volt aggresszív, ugyanis az osztrák–magyar tisztek megpróbáltak erős kapcsolatokat kiépíteni a helyi erőkkel, amit azok polgári életkörülményeik fejlesztésével igyekeztek elérni. Ilyen volt például Konstaninápolyban egy klinika felépítése és üzemeltetése, amely a szegényebb körülmények között élő lakosokat is ellátta. Ezek a lépések szorosan összefüggtek a hadianyagok átszállításával is, a monarchia igyekezett összetett katonai–gazdasági kapcsolatrendszert kiépíteni Törökországgal. A [[Škoda]] Művek fegyverei nagyon népszerűek lettek a török csapatoknál. Csak 1916-ban 80 darab hegyitarackot<ref>A forráscikk Gebirgsgeschütze-ének („hegyilövegnek”) nevezi.</ref> adtak át és összesen 50 tüzérosztályt szereltek fel.<ref>Ez körülbelül 200 darab löveget jelent, feltehetően különféle tüzérségi eszközökkel.</ref> A tüzérségi eszközök alkalmazását a török csapatokra kialakított oktatási tematikákkal gyakoroltatták be.