„Trófea” változatai közötti eltérés

3 392 bájt hozzáadva ,  6 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: 6 interwiki link migrálva a Wikidata d:q640682 adatába)
[[Fájl:African Buffalo Horns.jpg|jobbra|bélyegkép|Kafferbivaly-trófea]]
A '''trófeák''' gyűjtésének kultusza elsősorban a német gyökerű [[vadászat]]i kultúrájú országokra jellemző. A trófea görög eredetű szó, mely eredetileg győzelmi jelképet jelent. A vadász számára a trófea értékét nem a pénzben kifejezhető értéke adja, hanem az az emlék és élmény, amely a zsákmányolás körülményeihez fűződik<ref>Széchenyi, Z. (1990): Trófeáim bemutatkoznak. Zsákmányom négy világrészből. Mezőgazdasági Kiadó Kft., Budapest. 196pp.</ref>.
 
A vadásztrófea fogalmán nem csupán [[agancs]]ot, [[agyar]]at, [[szarv]]at stb. értik, hanem magát a vadat vagy annak egy részét, amelyet megfelelő módon tartósították. A vadász a vad elejtése és egy részének megfelelően ízléses kikészítése után jut a trófea birtokába<ref>Szidnai, L. 1972. Trófeák kikészítése, bírálata, fotózása. A vadgazdálkodás fejlesztése. 5, pp. 1-162. MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztály, Budapest, Szidnai, L. 1978. Trófeák kikészítése és bírálata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest</ref>. A trófeakezelés és a ''kikészítés'' ismerete minden vadász számára fontos, mivel nem közömbös, hogy egy-egy jelentős értéket képviselő trófeát hogyan őriznek meg, milyen állapotban kerül a bíráló bizottság elé, illetve határokon túlra.
 
A trófeák gyűjtése és a nagyságukban való vetélkedés mai hagyományai a középkori nemesek és arisztokraták vetélkedéséig vezethetők vissza. A trófeakultusznak azonban ennél régebbiek a gyökerei, így például a Delphi Múzeumban (Görögország) a kiállított tárgyak között egy [[vaddisznó]]t vivő [[vadász]] szobra is látható a kiállított tárgyak között<ref>Dziedzic, R. (2008): Contemporary issues of hunting trophies. Faculty of Ecology and Wildlife Management, University of Life Sciences in Lublin Lublin. 12pp. (Manuscript)</ref>. A vállain átvetett vaddisznót úgy lehet tekinteni, mint amikor az erős és győztes férfi zsákmányát, azaz a trófeát, diadalmasan felmutatja. A szintén görög Mükénében a kiállított tárgyak között ókori vaddisznó[[agyar]]ak is láthatók, melyek száma (10 db) jelzi, hogy ezeket már szándékosan gyűjtötték. A legkevesebb 13 cm hosszú agyarakból kikövetkeztethető, hogy legalább 80 kg-os vadkanokról volt szó, amik akkor sem lehettek gyakoriak és elejtésük igazi kihívás lehetett. Az ilyen kan elejtése nehéz feladat volt, ami során a vadász életét is veszélyeztethette, azaz az agyarak megőrzése bizonyítékul szolgált a vadász erejére és tudására is.
 
A középkori Európából számtalan bizonyítékunk arra, hogy a ritka és veszélyes állatok [[agancs]]ai, [[szarv]]ai, [[agyar]]ai vagy fogai és karmai szintén az elejtőik erejét és vadásztudását hirdették. Hétszáz évvel ezelőtt az őstulkok szarvai a lengyel uralkodók kincsei voltak, aminek csak e faj megritkulása lehetett az oka. Elég arra gondolni, hogy ekkor még az uralkodók is lóhátról, dárdával vagy karddal vadásztak [[nagyvad]]ra<ref>Dziedzic, R. (2008): Contemporary issues of hunting trophies. Faculty of Ecology and Wildlife Management, University of Life Sciences in Lublin Lublin. 12pp. (Manuscript)</ref>. Ezek veszélyesek és sokszor végzetesek lehettek, elég csak [[Imre herceg]]re gondolni, akit egy vadkan ölt meg. Európa számtalan országában számos kastélyban őriztek meg sok száz éves agancsokat, amik csak azért maradtak fenn, mert mint trófeáknak értékük volt<ref>Csányi, S. (2013): Cseh Erdészeti, Vadászat és Halászati Múzeum - Ohrada. Nimród vadászújság, 101 (1): 47</ref><ref>Meyer, A. B. (1883): Die Hirschgeweih-Sammlung im königlichen Schlosse zu Moritzburg bei Dresden. Verlag Wilhelm Hoffmann, Dresden. 20pp.</ref>.
 
A trófeavadászat a természet olyan hasznosítása, mint amilyen az erdészet és a halászat, amit szintén törvények szerint folytatnak. Minden [[vad]]fajra csak addig lehet vadászni, amíg a faj állománya vagy élőhelye nem romlik. Ezért a vadászok érdekeltebbek abban, hogy a vadállományokat és élőhelyüket is úgy őrizzék meg, ami e fajok hasznosítását tartamosan biztosítja<ref>Csányi, S. (2007): Vadbiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 135pp.</ref>. Korunkban a [[trófea]]vadászat szemlélete is változik. A múltban a trófeák gyűjtésének célja a minél nagyobb trófeák megszerzése és a rekordok megdöntése volt. A trófeák ma már a vadgazdálkodás minőségének értékelésére és a vadász tudásának megítélésére szolgáló indikátorok<ref>Hidvégi, B. (2014): Hegyen innen, hegyen túl... Szerzői kiadás. 343pp.</ref>. A [[trófeabírálat]]ban is egyre többször merül fel a természetesség kérdése, és ez nem csak az agancsok vagy szarvak formájára, hanem a vad elejtésének eszközére, módszereire vagy származására is vonatkozik<ref>CIC (2006): Limassol Declaraton. International Council for Game and Wildlife Conservation. Limassol, Cyprus. </ref><ref>CIC (2011): Wildlife and commercially-bred formerly wild animals. Recommendation CIC Council. International Council for Game and Wildlife Conservation. St. Petersburg, Russia. CICGA58.RES01: </ref>.
 
A trófeagyűjtés a világban feltételezhetően a vadászati turizmus növekedésének hatására terjedt el.
== Források ==
 
* Bakkay, L., Szidnai, L. és Szabolcs, J. 1971. Tíz év aranyérmes trófeái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
* Széchenyi, Zs. 1948. A szarvas selejtezése. in: Széchenyi Zs.: Szarvasok nyomában, Gondolat Kiadó, Budapest, 1979, pp. 126-177
* Szidnai, L. 1972. Trófeák kikészítése, bírálata, fotózása. A vadgazdálkodás fejlesztése. 5, pp. 1-162. MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztály, Budapest
* Szidnai, L. 1978. Trófeák kikészítése és bírálata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
* Szidnai, L. 1995. Szelekció és trófeabírálat. ''In'' Heltay, I. (szerk.): Vadásziskola, 3. kötet: 42-57. oldal
* Szidnai, L., Bognár, G. és Huszár, T. 1989. Magyarország aranyérmes trófeái 1970-1989. Budapest
* Szunyoghy, J. 1963. A magyarországi szarvas. Kandidátusi értekezés, Magyar Természettudományi Múzeum. Budapest
 
==További információk==
{{wikiszótár}}
==Kapcsolódó szócikkek==
* [[Trófeabírálat]]
[[Kategória:Vadászat]]
568

szerkesztés