A [[lakótelep]]építések korszakainak vitathatatlan királya [[Magyarország]]on az 1970-es évek második fele. Ebben az időben a lakótelep építések technológiája a szovjet mintára bevezetett nagypaneles technológia volt. Ennek alapvető célkitűzése kettős: gyorsan, olcsón építeni. A lakótelepek egyre inkább kiszorultak a [[város]] szélére, ezt jól példázza a Havanna lakótelep elhelyezkedése is. A teljes beruházás, két ütemben ([[1977]]-–[[1981]], [[1983]]-–[[1985]]) zajlott. Végül a 60 hektáros területen 6020 lakás készült el, és több mint 20 000{{szám|20000}} ember talált itt otthonra. A lakások 34-72 négyzetméteresek, összkomfortosak. Az épülettömbök 10 és 11 emeletesek és az itt lakók elnevezése alapján „egyenes” vagy „cikk-cakk” kialakításúak. A [[Magyarország 1957–1989 között|szocialista]] időszakban a Havanna-lakótelepen magán (szövetkezeti) és állami (tanácsi) lakások épültek. Ezek között már a kezdeti időkben is hatalmas minőségi különbségek voltak, melyek az évtizedek alatt tovább nőttek. A hitelre vett öröklakásban lakók 10-25 év alatt törleszthették a vételárat. Ezekben a házakban lakásfenntartó szövetkezetek (mai szóval: társasházak) alakultak, és közös költséget szedtek a lakóktól a folyamatos fenntartásra, állagmegőrzésre és felújításra. A tanácsi lakásokban lakbért kellett fizetni, ami olcsóbb megoldás volt, de a lakók lényegesen kevesebb szolgáltatást kaptak érte. Többek között ennek okán a két típus különbsége máig is megdöbbentő.
