„São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Sziget infobox | név = Szent Péter és Szent Pál-sziklák | helyi név = Arquipélago de São Pedro e São Paulo | kép = Motok…” Címke: HTML-sortörés |
(Nincs különbség)
|
A lap 2014. augusztus 6., 00:15-kori változata
A Szent Péter és Szent Pál-sziklák (portugálul: Arquipélago de São Pedro e São Paulo (ASPSP) egy Brazíliához tartozó szigetcsoport az Atlanti-óceán középső részén, 80 km-re északra az Egyenlítőtől. A szigetek 940 km távolságra fekszenek Brazília partjaitól, 627 km-re a Fernando de Noronha-szigetcsoporttól és 1 824 km-re Afrika nyugati partján fekvő Bissau-Guineától.
| Szent Péter és Szent Pál-sziklák (Arquipélago de São Pedro e São Paulo) | |
 | |
| Tudományos kutatóállomás és világítótorony a Szent Péter és Szent Pál-sziklákon | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  BrazíliaPernambuco állam |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Atlanti-óceán |
| Nagyobb szigetek | 5 |
| Terület | 0,013 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 18 m |
| Legmagasabb pont | 18 m |
| Időzóna | UTC−2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
  Szent Péter és Szent Pál-sziklák
Pozíció Brazília térképén Hibásan használt pozíciós térkép
| |
 é. sz. 0° 55′ 02″, ny. h. 29° 20′ 44″Koordináták: é. sz. 0° 55′ 02″, ny. h. 29° 20′ 44″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter és Szent Pál-sziklák témájú médiaállományokat. | |
Brazília 1986-ban természetvédelmi területté nyilvánította a Szent Péter és Szent Pál-sziklákat, a Fernando de Noronha-szigetcsoporttal és a Rocas-atollal együtt. A sziklákon 1998. június 25-i óta folyamatos jelleggel működik egy a Brazíl haditengerészet által fenntartott, de civil kutatókat foglalkoztató tudományos megfigyelőállomás.
Földrajz és élővilág
A Szent Péter és Szent Pál-sziklák a széttartó dél-amerikai és az afrikai tektonikus lemezek között húzódó Szent Pál-törésvonal mentén emelkednek ki a vízfelszín fölé. A sziklákat ultrabázikus mélységi kőzet, peridotit és szerpentinit alkotja.
A szigetcsoport öt szigetből és számos kisebb-nagyobb sziklából, sziklacsúcsból áll.
- Belmonte-sziget, területe: 5 380 m²
- Challenger-sziget (más néven São Paulo-sziget), területe: 3 000 m²
- Nordeste-sziget (más néven São Pedro-sziget), területe: 1 440 m²
- Cabral-sziget, területe: 1 170 m²
- South-sziget, területe: 943 m²
A szigeteken nincsen ivóvíz forrás. A Belmonte-sziget kivételével, -amelyet szórványosan benépesítenek mohák és fűfélék- a szigetek teljesen kopárak. A sziklák számos tengeri madárfajnak nyújtanak költőhelyet és védelmet, mint például a barna noddi (Anous stolidus), a fekete noddi (Anous minutus) és a fehérhasú szula (Sula leucogaster).
Történelem
A szigetcsoportot portugál tengerészek fedezték fel véletlenül, 1511-ben. Egy hat karavellából álló flotta Portugáliából India felé tartott a nyílt tengeren, amikor a São Pedro nevű vitorlás az egyik éjszaka folyamán, a rossz látási viszonyok miatt hajótörést szenvedett az ismeretlen sziklákon. A legénységet a flotta másik hajója, a São Paulo mentette ki. Az eseményben résztvevő két karavella lett a szigetcsoport névadója.
Külső hivatkozások
