„Albár” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
}}
{{egyért2|Albárról|Bár (egyértelműsítő lap)}}
'''Albár''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Dolný Bar'') község [[Szlovákia|Szlovákiában]] a [[Nagyszombati kerület]] [[Dunaszerdahelyi járás]]ában, [[Dunaszerdahely]]től 5 km-re délkeletre. Alsó- és Kisbár egyesüléséből keletkezett. 2011-ben 597 lakosából 468 magyar és 119 szlovák volt.
 
== Története ==
Első írásos említése [[1244]]-ből származik. [[1269]]-ben Bodó a királyi udvarnokok ispánja kérte és kapta adományul IV. Bélától. [[1295]]-ben Bodó fia Mihály tulajdona. [[1359]]-ben Lőrinc fia Bodó igazolta a nádori közgyűlésen hogy Latusbaria az ő jogos tulajdona. [[1395]]-ben Királyfalvai Pál fia Lászlót iktatják be Kétszarva, Bár és Magyar birtokába. [[1396]]-ban Zsigmond király ezt megerősíti. [[1406]]-ban pereskednek a Bári családbeliek Bodóbár, Bodófalva és Óbárfölde felett. [[1420]]-ban Jubar János pozsonyi prépost rendezi a bári nemesek temetkezés körül kialakult viszályát, melyben elrendeli hogy ezentúl a templomba csak a patrónusok temetkezhetnek és ezért 40 dénár helyett 40 márkát fizessenek. Ezt ugyanabban az évben Esztergomban is jóváhagyják. [[1454]]-ben a Szent István első vértanú tiszteletére épült bári templom miatt a bodóbári és nagybári nemesek közt nagy vita folyt, amelyet a békebírákból, úgymint a magyari és szentmihályi plébánosokból, a karcsai, szentmihályi, gellei, dercsikai és budafalvai nemesekből alakult vegyes bizottság rendezett el a következő képpenkövetkezőképpen: mind bodóbári mind nagybári egyházatya lesz, a plébánost a két fél közösen választja. [[1487]]-ben Mátyás király a beleegyezését adja ahhoz, hogy Nagylucsei Orbán egri érsek és rokonsága Bodóbárt és Bodófalvát a korábbi években megvette.
 
Vályi András szerint ''" ALBÁR. Elegyes lakosú falu Poson Vármegyében, birtokosai Gróf [[Illésházy család|Illésházy]], Gróf Amade, és mások, lakosai katolikusok, fekszik Felbár mellett úgy, hogy tsak egy út választya el tőle. Szélesen terjedett mezeje van, melly a’ gazdáskodásra minden természet ajándékjaival bővelkedik. Istvánfi Miklósnak lakó helye vala, és itt írta amaz esméretes Magyar Ország’ Historiáját; Fiának halálára írtt Deák Versei, most is látszatnak a’ templomban, jeles vagyonnyaihoz, ’s tulajdonságaihoz képest első Osztálybéli."'' <ref>{{Vályi}}</ref>
 
[[Fájl:Albár iskola.JPG|bélyegkép|balra|Albári iskola]]
Pozsony vármegye monográfiája szerint ''"Albár kisközségnek, a komárom-dunaszerdahelyi vasút mentén, 93 háza és 514, nagyobbára róm. kath. vallású magyar lakosa van. E község legrégibb birtokosául János deák szerepel, a ki itt 1300-ban a pozsonyi káptalannak egy kúriát ajándékozott. 1334-ben Nicolaus de Baár királyi ember nevében fordul elő, a mikor már három Bár községet különböztetnek meg az egykorú okiratok, u. m. Al-, Fel- és Kisbárt. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné a birtokosa, ki Unger Sámuelnek engedi át. A község különben a vajkai érseki székhez tartozott, melyről más helyen bővebben írunk. A mult század első felében a Pőthe családon kívül a Bertalanffy család is birtokos volt itt és ezeknek külön-külön kúriájuk volt, a melyek ma is megvannak. A róm. kath. templom 1802-ben épült. A község körjegyzőségi székhely. Van postája és távíróhivatala."'' <ref>[[Borovszky Samu]]: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.</ref>
 
[[1910]]-ben 475 magyar lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Pozsony vármegye]] [[Dunaszerdahelyi járás]]ához tartozott.