|
|képleírás= A [[Tavaszi offenzíva (első világháború)|tavaszi offenzíva]]
|konfliktus= [[Első világháború]]
|időpont= [[1918]]. [[július 15.]] - [[1918]]. [[augusztus 6.]]
|helyszín= [[Marne]] és [[Párizs]] közelében, [[Franciaország]]
|eredmény= francia-brit-amerikai-olasz győzelem
|parancsnokok1= [[Fájl:Ferdinand Foch by Melcy, 1921.png|150px]]{{zászló|Franciaország}}[[Ferdinand Foch]]<br/>{{zászló|Franciaország}}[[Paul André Maistre]]<br/>{{zászló|Franciaország}}[[Antoine de Mitry]]<br/>{{zászló| Franciaország}}[[Marie Émile Fayolle]]<br/>{{zászló| Franciaország}}[[Charles Mangin]]<br/>{{zászló| Franciaország}}[[Henri Gouraud]]<br/>{{zászló| Egyesült Királyság}}[[Alexander Godley]]<br/>{{zászló| Olaszország}}[[Alberico Albricci]]
|parancsnokok2= [[Fájl:Erich Ludendorff.jpg|150px]] {{zászló|Német Birodalom}}[[Erich Ludendorff]]<br>{{zászló|Német Birodalom}}[[Karl von Einem]]<br>{{zászló| Német Birodalom}}[[Bruno von Mudra]]<br>{{zászló|Német Birodalom}}[[Max von Boehn]]
|erők1=44 francia hadosztály<br/>8 amerikai hadosztály<br/>4 brit hadosztály<br/>2 olasz hadosztály<br/>408 nehéz fegyvernehézfegyver<br/>346 [[tank]]
|erők2=52 hadosztály<br/>609 nehéz fegyvernehézfegyver
|veszteségek1= {{zászló|Franciaország}} 95 165 halott vagy eltűnt<br>{{zászló|Egyesült Királyság}} 16 552 halott vagy eltűnt<br>{{zászló|USA}} 12 000 halott vagy eltűnt<br>{{zászló|Olasz}} 9000 halott vagy eltűnt
|veszteségek2= {{zászló|Német Birodalom}} 139 000 halott vagy eltűnt<br>29 367 [[hadifogoly]]<br>793 [[ágyú]]
|szöveg pozíciója =
}}
'''A második Marnemarne-i csata''' ([[Francia nyelv|franciául]]: ''Seconde Bataille de la Marne''), vagy [[Reims|''Reimsreims'']]''-i csata'' (1918. július 15. – augusztus 6.) az utolsó jelentősebb német offenzíva volt a [[Nyugati front (első világháború)|Nyugatinyugati fronton]] az [[első világháború]] alatt. A német támadást meghiúsította az [[Antanthatalmak az első világháborúban|antant]] hadserege, amikor az ellentámadást vezette francia erők és több száz tankjuk túlterhelte a németek jobbszárnyát, ezzel súlyos csapást mérve rájuk, és visszavonulásra késztetve őket. A csatát követően a [[Német Birodalom]] folyamatos hátrálásra volt késztetve, míg az antant három hónap alatt térde kényszerítette.
== Háttér ==
A sikertelen tavaszi hadműveletek sora után [[Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff]], a német hadsereg főszállásmestere, és főparancsnok-helyettese azt kutatta, hogy miképp lehetne kitörni a [[Párizs|Párizstól]] 75 mérföldnyire északkeletre elterülő [[Aisne]]-[[Marne]] körzetből, ahol az [[Antanthatalmak az első világháborúban|antant]] és a [[tengelyhatalmak]] [[holtpont|holtpontra]] jutottak. Terve szerint a Flandria elleni német áttörést akadályozó csapatokat egy elterelő hadművelettel ha dél felé csalogatnák [[Marne]]-hoz, akkor nagyobb német győzelmet érhetnének el [[Flandria]] megtámadásánál. Max von Boehm tábornok 7. hadseregéből 17 hadosztály és az őket támogató Johannes von Eben tábornok 9. hadseregéből kivont csapatok Reimstől nyugatra gyülekeztek. A sereg célja a Jean Degoutte tábornok által vezetett francia 6. hadsereg legyőzése volt. A Reimstől keletre fekvő Champagne-ban Ludendorff további 23 hadosztályt vont össze.
== Német támadás ==
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-R28717, Frankreich, deutsche Panzerschwadron.jpg|thumb|left|Német által elfogott brit [[Mark IV]]-es tankok.]]
A csata 1918. július 15-én kezdődött, amikor Bruno von Mudra és Karl von Einem által vezetett 1. és 3. hadsereg megtámadta a Henri Gouraud vezette francia 4. hadsereget. A támadásra számító antant erők beásva védekeztek. A francia erőket az amerikai hadsereg 42. hadosztályának 85 000 amerikai katonája és a brit XXII. Hadtest segítette. A július 15-én meginduló német támadást az első napon több ponton is elakadt: keleten, ChampangneChampagne körzetében indított támadások délelőtt 11-re végleg leálltak az erősen védekező antant csapatok miatt. Reims-től nyugatra viszont a német csapatok sikeresen fedezték az átkelő rohamosztagosokat, akik egyenként 30 fős vászoncsónakok segítségével kísérelték meg az átkelést, de a folyó túloldalán állomásozó antant csapatok rendre visszaverték a támadásaikat. De a beásott antant csapatok tartották állásaikat az erősödő ágyútűz és a mustárgáz-támadások ellenére is. Az első német hullám az átkelést követően elkezdte felállítani az átmeneti átkelő pontokat ([[Pontonhíd|pontonhidakat]]), ám ez a heves antant tűzzárótűz miatt nem volt egyszerű feladat, sőttovábbá a 3. amerikai gyalogos hadosztály ellentámadását is vissza kellett verniük. A németek estére Dormas mindkét oldalán kettő hídfőállást alakítottak ki, amikamelyek 4 mérföld hosszúak és 9 mérföld szélesek voltak, mindezt úgy, hogy a francia légierő bombázói mintegy 40 [[tonna]] bombát dobtak le a [[Pontonhíd|pontonhidakra]].
== Antant ellentámadás ==
[[Fájl:2ndBattleOfTheMarne.jpg|thumb|left|Az antant ellentámadásának térképe.]]
A hídfőállások megsemmisítésére az antant mozgósította az addig tartalékban lévő francia 9. hadsereget, melynek a 6. hadsereg megsegítését és az ellenséges hídfő megállítását tűzték ki célul. Ezt a július 17-én a heves ellenállás ellenére teljesítették a francia, amerikai, brit és olasz csapatok, ezzel megállítva a német előretörést. [[Ferdinand Foch]] [[marsall]], az antant főparancsnoka átfogó ellentámadást parancsolt, mely 24 francia hadosztály és az őket támogató különféleeltérő hadrendű 8 amerikai hadosztály, brit és olasz csapatok részvételével tervezte. Az offenzíva a németek korábbi, aisne-i offenzíva időszakában Chateau Thierry-nél benyomódott frontvonal helyreállítását célozta. Július 18-án a Degoutte vezette 6. hadsereg és a 10. hadsereg Charles Mangin vezetésével amerikai csapatokkal és az őket támogató, először itt bevetett [[Renault FT–17|Renault FT]] harckocsikkal kiegészülve indított támadást a német csapatok ellen, akiket sikeresen visszaszorítottak. A csapatok egy nap alatt ötmérföldnyit haladtak előre. Az 5. és 9. hadosztály keleten is támadta a német csapatokat. Július 19-én az olasz hadsereg 9 334 katonát vesztett a 24 000 katonájából, miközben az Ardre-völgyben csatároztakharcolt. Az itt folyt harcok később Tardenois-i csata nevet kapta, a környező Tardenois-síkságról. Az egyidejű, de kétirányú támadás megtörte a német csapatokat, ezért Ludendorff július 20-án elrendelte a visszavonulást. Az antant csapatok ezt kihasználva augusztus 1-én 5 mérföldet haladtak, majd augusztus 2-án felszabadították a kiszögellés északnyugati sarkában fekvő Soissons-t. A német hadvezetés a heves és elszánt antant támadás miatt arra a vonalra vonta vissza csapatait, ahonnan a tavaszi offenzívát elkezdtékelkezdődött. Ezzel a frontvonal mintegy 45 kilométerrel szűkült. Az antant támadásait az elkeseredetten védekező német csapatok rendre visszaverték, így a támadások leálltak. Ludendorff egy még nagyobb vereségtől tartva lefújta a tervezett flandriai támadást. A szövetségesek 29 367 foglyot ejtettek, 793 ágyút és 3000 gépfegyvert zsákmányoltak 95 165 francia, 16 552 brit, 12 000 amerikai és 9000 olasz katona önfeláldozásával. A német hadsereg 139 000 katonája hunyt el, vagy sebesült meg. Harci morál szempontjából a csata hordereje óriási volt, mivel a marne-i előrenyomulás csak az első volt az antant győztes offenzívái közül. A Németnémet hadsereg a csatát követő három hónapban térdre kényszerült.
== Galéria ==
<center><gallery>
Fájl:Bundesarchiv Bild 102-00178, Frankreich, Eroberte französische Stellung.jpg|Német katonák oszlopa Loivre és Brimont kötözzközött.
Fájl:General gouraud french army world war i machinegun marne 1918.JPEG|Francia katonák Marne közelében egy templom romjainál.
Fájl:The_School_and_Belleau_Woods.jpg|Egy falúfalu romja egykorabeli francia képeslapon.
Fájl:FT-17-argonne-1918.gif|[[Renault FT-17|Renault FT 17-es]] harckocsik a nyugati fronton. Ilyen fajtájú harckocsik is részt vettek a csatában.
</gallery></center>
| 