„Jean Charles Léonard de Sismondi” változatai közötti eltérés

a
Nemzetközi katalógusok + kékítések.
a (Nemzetközi katalógusok + kékítések.)
[[Fájl:Jean Charles de Sismondi.png|right|thumb|de Sismondi]]
'''Sismondi''', teljes nevén '''Jean Charles Léonard de Sismondi''' ([[Genf]], [[1773]]. [[május 19.]] – Genf, [[1842]]. [[június 25.]]) [[svájc]]i [[Közgazdaságtan|közgazdász]] és [[történelem|történész]]. A gazdasági romanticizmus egyik képviselője. Az egyensúlyi jövedelem elméletének egyik korai megfogalmazója, az első algebrai növekedési modell megalkotója
 
Korában [[Genf]] önálló kis köztársaság volt, amelyet laza szövetség fűzött [[Svájc]] többi kantonjához. Az ipari forradalom szétzúzta a kistermelést, a kézműves átadta helyét a gyári termelésnek, a saját mesterségére és szerény jólétére büszke, független kézműves pedig a nyomorgó proletárnak.
== Közgazdasági nézetei ==
=== Sismondi módszere – A kapitalizmus bírálata ===
A kispolgári értékek szószólója. Az angliai [[ipari forradalom]] társadalmi következményeit látva kiábrándult a ''laissez-faire'' elvéből és a kapitalista rendszer bírálója lett. Elméletének középpontjába a piac, a realizálás és a válságok problémáját állította. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tőkés tulajdonviszonyok gazdasági szabadság esetén súlyos bajokat idéznek elő. Tagadja, hogy az egyéni érdekek szabad érvényesülése megvalósítaná a társadalmi jólétet. Úgy képzeli, hogy az államhatalom gazdasági beavatkozása azzal, hogy szembeállítja minden magánérdekkel a közérdeket, kiküszöbölheti a tőkés társadalom ellentmondásait. A [[Adam Smith|Smith]]-[[David Ricardo|Ricardo]] iskolával ellentétben, amely a kapitalizmus kulcsproblémájának a felhalmozást tekintette és figyelmen kívül hagyta a realizálást, Sismondi a termelés és a fogyasztás közti ellentmondást és ezzel kapcsolatban a piac- és realizálási problémát állította előtérbe. A gépipar kialakulásának következményeként vezeti le a túltermelési válságok szükségszerűségét, s [[Thomas Malthus|Malthus]]hoz hasonlóan „harmadik személyek” fogyasztásában látja a kiutat. Csakhogy Sismondi számára Malthustól eltérően ezek elsősorban a kisárutermelők, a parasztok, a kézművesek. A szabad verseny szerinte pusztító gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Ezért a közgazdaságtan fő feladatát abban látja, hogy megvizsgálja, miként kellene a kormánynak a termelést és a forgalmat irányítania és szabályoznia, miként kellene igazságos módon a vagyont elosztania.
 
=== A tőkés gazdaság alapvető ellentmondásai Sismondinál ===
 
=== A válságok ===
Sismondi elfogadja [[Adam Smith]] dogmáját, mely szerint az érték jövedelmekre oszlik, s ezek vásárlóerőt jelentenek a termelés számára, de szerinte a vásárlóerőt a korábbi jövedelmek jelentik. Ezért a gazdasági válságok okát abban látja, hogy a jövedelmek növekedése elmarad a termelés növekedése mögött. (Ha ez így lenne, akkor a kapitalizmusban állandó túltermelési válság lenne. Sismondi és Smith a termelést csak fogyasztási cikkek termelésének tekintette.) A [[Say-dogma|Say-törvény]] kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik lényeges jószág a szabadidő, amely határt szab a cserére termelt termékek mennyiségének (a jövedelmeknek). Az újratermelés azonban mégis lehetséges, ha léteznek kisárutermelők és külső, nem tőkés országok. Vagyis a tőkés termelés csakis harmadik, kívülálló, nem tőkés személyek létezésével fejlődhet.
 
=== A Sismondi által ajánlott reformok ===
*A. V. Anyikin:Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó 1978.
*Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest 1976.
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Sismondi Jean Charles Leonard}}