„Gloucester-foki csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
32. sor:
== Az ütközet ==
[[Fájl:Marines Browning M1917 Cape Gloucester.JPEG|balra|260px|bélyegkép| Géppuskás egység az őserdőben]]
A fő hadművelet december 26-án amerikai és ausztrál haditengerészeti tüzérségi zárótűzzel és légi támadásokkal kezdődött reggel 6 órakor. Az akcióban a [[Mariana-szigetek]]ről érkező [[B–24 Liberator]] nehézbombázók, [[B–25 Mitchell]] közepes bombázók, illetve [[Douglas Havoc A-20-as Havoc]] könnyűbombázók vettek részt. Az egyik bombázó eltalálta a repülőtér egyik üzemanyagraktárát, amelynek nyomán hatalmas tüzes gejzír szökött fel.<ref name=A2>Bernard C. Nalty: {{cite web | url = http://www.ibiblio.org/hyperwar/USMC/USMC-C-Gloucester/ | title = Cape Glouchester: The Green Inferno |publisher= | accessdate = 2014-08-09}}</ref> Az utolsó repülők füstbombákat dobtak le, hogy azok védelmében kezdődhessen meg a partraszállás.<ref name=A4>Frank O. Hough, John A. Crown: {{cite web | url = http://www.ibiblio.org/hyperwar/USMC/USMC-M-NBrit/index.html | title = The Campaign on New Britain |publisher= | accessdate = 2014-08-09}}</ref>
 
A támadás után [[William H. Rupertus]] vezérőrnagy vezetésével 8.05-kor partra szállt az amerikai első tengerészgyalogos hadosztály első egysége a sziget északnyugati partszakaszán, amelyet ''Sárga 1'', ''Sárga 2'' és ''Zöld'' zónákra osztottak. A mesterséges ködöt a szél a tenger felé sodorta, ezért sok kétéltű eltévedt, és rossz helyen rakta ki rakományát.<ref name=A4/> A kétéltű járművekkel partra szálló katonákat rakétavetőkkel felszerelt úszó egységek kísérték, amelyek közvetlen közelről lőtték a partot. A katonákat mocsaras talaj és sűrű őserdő fogadta, a parton szervezett védekezés nem volt. A tengerészgyalogosok egy nagyjából egy kilométer hosszú és 500 méter mély hídfőt építettek ki.<ref name=A2/>
 
Kora délután a japán légierő támadta a partot. A repülők elsüllyesztették a Brownson rombolót, és megrongálták a Shaw-t. A nap végére 13 ezer embert és 7600 tonna hadianyagot raktak partra a kétéltű járművek. A következő napokban nagyon rossz idő érkezett, amely nem tette lehetővé a további japán légicsapásokat, de jelentősen megnehezítette a gyalogosok előrenyomulását az amúgy is ázott, mocsaras talajon. A tengerészgyalogos műszaki alakulatok utakat, hidakat építettek. A [[monszun]] rettentő sok esőt hozott, amelyek teljesen elmosták a parti utat.
41. sor:
 
=== Zöld part ===
A ''Zöld parta'' érkezett a Stoneface (''Kőarc'') csoport 1500 embere [[James M. Masters]] alezredes vezetésével. Feladatuk a partvonalon haladó ösvény megszállása volt, hogy megakadályozzák a japán erősítés eljutását a Gloucester-fokig. Először december 30-án csaptak össze a japánokkal, amikor azok a nagy esőben, rossz látási viszonyok között megrohanták védelmi vonalukat. Néhányuknak sikerült bejutniuk az amerikai állásokba, de egy ellentámadás visszavetette őket. Hat tengerészgyalogos meghalt, 17 megsebesült. A japánok legalább 89 embert vesztettek. A csatában mutatott hősiességéért Guiseppe Guilano őrmestert a [[Navy Cross]]-szal tüntették ki. Az alakulat január 11-én csatlakozott a szárazföldön előretörő hadosztályhoz.<ref name=A2/>
 
== Galéria ==