|
==Élete==
[[Szardínia (Olaszországsziget)|Szardíniai]] származású volt, aki a sziget archdiakónusaként vált ismertté a [[róma]]i klérus tagjai között. [[I. Leó pápa]] nevezte ki a sziget lelki vezetőjének, majd hamarosan közvetlenül magához rendelte [[Róma|Rómába]] archdiakónusi címben. Ekkor a lelkes, és mélyen vallásos Hilár beleláthatott a nagy [[pápa (egyházfő)|pápa]] pontifikátusának minden ügyébe. Közelebb került a [[Kereszténység|keresztény]] vezetők nem feltétlen hithű hivatásához és a politikához. Így lett hamarosan az [[pápa (egyházfő)|egyházfő]] egyik bizalmasa, aki részt vett a [[449]]-ben összehívott úgynevezett ''Rabló zsinaton'' [[Epheszosz]]ban. Ezen a zsinaton Leó pápa legnagyobb ellenségei gyűltek össze, és [[Euthükész]] tanait akarták elfogadtatni a [[pápa (egyházfő)|pápa]] ellenében. Az [[epheszosz]]i zsinat részvevői végül Leónak nem tetsző határozatot hoztak, és ezért Hilárt, mint a [[pápa (egyházfő)|pápa]] követét elfogták.
A császár és a [[pápa (egyházfő)|pápa]] közbenjárására nemsokára kiszabadulhatott. Hamarosan meghalt Leó pápa, és a választó zsinat összeült. [[461]]-ben Hilárt tették meg a [[Kereszténység|keresztény]] egyház fejének. Az új pápa mindenben követte elődje politikáját. Legfőbb célja az volt, hogy a [[róma]]i apostoli szék hatalmát tovább erősítse. Ehhez megvolt törvényi alapja is, hiszen [[III. Valentinianus]] római császár|III. Valentinianus]] [[445]]-ben írásban fektette le a [[róma]]i pápák döntéseinek primátusát és törvényi erejét.<br />Pontifikátusának első nagy megmérettetése [[Gallia|Galliában]] várt rá. [[Narbonne]] [[püspök]]i székében akkoriban egy ''Hermes'' nevű ember ült, akit elődje önkényesen nevezett ki erre a hivatalra. Amikor ez Hilár fülébe jutott, [[462]]-ben zsinatot hívott össze, amelyen Hermest címzetes [[püspök]]i hivatalba helyezte, és megvonta tőle [[Érsek|metropolita]] jogait. Így egész [[Gallia]] területén [[Arles]] [[püspök]]ének lett a legkiemelkedőbb hatalma. A zsinat kimondta, hogy a zavarok elkerülése végett minden évben tartsanak zsinatot [[Gallia]] [[püspök]]ei, amelyen az [[arles]]-i [[metropolita]] elnökölt. A gall [[püspök]]ök nem hagyhatták el egyházmegyéjüket metropolitájuk engedélye nélkül, és egyházi tulajdonukat sem adhatták el szabadon.<br />[[463]]-ban ismét Gallia klérusa vonta magára a [[pápa (egyházfő)|pápa]] figyelmét. ''Mamertus'' [[Vienne (település)|Vienne]] [[püspök]]e, ''Die'' élére, egy olyan egyházmegye élére nevezett ki [[püspök]]öt, amely az [[Arles]]-i metropolita hatáskörébe tartozott. Hilár [[464]]-ben ediktumot adott ki, amelyben leszögezte, hogy amennyiben Mamertus nem engedelmeskedik a továbbiakban [[Róma]] törvényeinek, minden hivatalától meg fogja fosztani.
Uralkodása alatt [[Hispania]] papi karával is akadt konfliktusa, ugyanis [[Barcelona]] [[püspök]]ének kilétében nem tudtak megegyezni a spanyol [[püspök]]ök. Hilár pápa [[465]] [[november]]ében zsinatot hívott össze [[Róma|Rómában]], ahol tisztázták Hispania bajos dolgait.<br />A császári székvárosban is sok dolga akadt uralmának hét éve alatt. [[Anthemius]] császár ugyanis [[467]]-ben leplezetlenül támogatta a ''makedóniai [[Eretnekség|eretnek]]ek'' táborát. Ez a császári segítség pedig az egyházszakadás veszélyét is magában hordozta. Hilár kezdetben nem járt sikerrel az udvarnál, ám egyszer, amikor a császár ellátogatott [[Péter apostol|Szent Péter]] utódjához, a [[pápa (egyházfő)|pápa]] [[Péter apostol]] sírja fölött esküt csikart ki a császárból, hogy betiltja az [[eretnek]] gyűléseket a városban.
A [[Liber Pontificalis]] több templom és egyéb épület emelését is Hilárnak tulajdonítja. Így például a [[Laterán]]iA lateráni egyházi épületegyüttes|Lateráni palotát]] is kibővítette két imaházzal, amelyek közül az egyiket [[Keresztelő János|Keresztelő Szent János]], a másikat [[Szent János apostol]] tiszteletére emelt. Szent János apostolnak nagy szerepe volt ''Hilarius'' életében, hiszen a [[pápa (egyházfő)|pápa]] neki tulajdonította szerencsés menekülését az [[epheszosz]]i rabló zsinatról. Így egész [[Laterán]]tLateránt a szentnek ajánlotta. A palota keresztelő kápolnájában építtetett még egy kápolnát a Szent Kereszt tiszteletére, továbbá [[Róma|Rómában]] több kolostor, könyvtár és nyilvános fürdő is az ő nevéhez kötődik.<br />[[468]] [[február 29.|február 29-én]] halt meg. Földi maradványait a ''Szent Lőrinc a Falakon Kívül'' templomban helyezték örök nyugalomra. Halála után [[Szentté avatás|szentté avatták]], ünnepnapját [[november 17.|november 17-én]] tartják.
==Művei==
|
