„Kávéházi cigányzene” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
törölt kép(ek) linkje ki |
a →A cigányzene és a magyar nóta további történelme: Kossuth-nóta kötőjellel, ha már a Rákóczi-nóta is így van. |
||
55. sor:
A [[reformkor]]ban a cigányzenekarokat ott találni mind a nemzeti érzelmű arisztokrácia udvaraiban, a kisnemesi kúriákon és a polgárság által látogatott szalonokban, szórakozóhelyeken. Később a polgárság gazdasági erősödésével, a városi életforma felvirágzásával a kávéházak, vendéglők kötelező személyzetévé válnak.
[[Kép:A Kossuth-nóta kottája.jpg|jobbra|bélyegkép|A Kossuth
Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a muzsikus cigányok a magyar csapatokban harcolnak. A századok többségének saját cigányzenekara volt, akik természetesen nem csak az ütközetekben vettek részt, hanem zenélni is kötelesek voltak. Ekkor alakult ki a honvéd egyenruhából a cigányzenekarok hagyományos viselete: a zenekar aranysújtásos piros mellényt, a prímás pedig valamivel gazdagabb aranyozású kék mellényt visel. Ez a viselet a mai napig él.
Mint ahogy a [[Rákóczi-szabadságharc]] leverése után a [[Rákóczi-nóta]] és a kuruc dalok, úgy az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] bukása után a [[Kossuth
A [[kiegyezés]]sel járó politikai konszolidáció és az azt követő gazdasági fellendülés hozta meg a cigányzene és a cigányzenekarok igazi fénykorát. Kávéház, vendéglő, főúri szalon nem volt cigányzenekar nélkül. A tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéznak, rendszeresen játszanak [[Párizs]] legelőkelőbb szórakozóhelyein, a [[Riviéra]] turistaparadicsomaiban, a kor nevezetes [[gyógyfürdő]] központjaiban. Eljutnak a ''walesi herceg'' és az ''orosz cár'' udvarába is.
| |||