Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  5 évvel ezelőtt
a
A kelta oppidumok megjelenéséhez vezető társadalmi és gazdasági tényezők felvázolása a [[régészet]]tudomány eredményei tükrében sem egyszerű feladat. Az ásatásokról előkerült tárgyi leletek esetlegesek, nem számolhatunk olyan gazdag tárgyi anyaggal, sírmellékletekkel, mint a megelőző korszakok vagy egyéb korabeli kultúrák tekintetében, a vaskori kelták ugyanis áttértek a hamvasztásos, urnás temetkezésre. Az oppidumok gazdasági élete és társadalomszerkezeti sajátosságai tekintetében a településszerkezet, az építkezéshez felhasznált anyagok, az előkerült eszközök és ételhulladékok (főként állati csontok), valamint a kevés számú, [[Németország|Dél-Németországból]] ismert késő vaskori kelta temetőből ([[Bad Nauheim]], [[Wederath]] stb.) felszínre került leletek igazítanak el.<ref name="Arnold & Gibson 1995:88">Arnold & Gibson 1995:88.</ref>
 
A vaskor kései korszakában, a kelta [[La Tène kultúra]]-kultúra i. e. 3–2. századokra eső virágkorában (ún. „C” szakaszában) a különféle anyagok megmunkálásának újonnan kifejlesztett technikái Európa-szerte a kézműipar specializálódásához és differenciálódásához vezettek. Elsősorban a [[fémművesség]] (vas, bronz, arany, ezüst) előretörését és központi szerepét fontos kiemelni, de a változások érintették az [[üvegművesség]]et, a [[fazekasság]]ot, a [[kőfaragás]]t, a [[fafeldolgozás|fa-]] és a [[bőrfeldolgozás]]t is. Egyszersmind ez az új tudás széles rétegek számára is elérhetővé vált, így a kor nagyvárosain kívül is számottevő társadalmi tényező lett a kézművesek rétege. E technikai-társadalmi változás végül egy újfajta településtípus, az oppidum kialakulásához vezetett, különösen a fejlett társadalmi kultúrájú kelta népcsoportok körében. A korábbi kistelepülések paraszti lakossága csaknem kizárólag [[mezőgazdaság]]i termelésből teremtette elő a javakat. A [[falu|falvakat]] művelésre fogott területek övezték, illetve ha a gazdasági tevékenységek egy része a beltelkekhez kötődött, a ritkábban kiosztott házhelyek szétterülő településszerkezetet eredményeztek. A kézművesek megjelenésével a kelta települések központi részén előbb kialakult a jellemzően iparosok által sűrűn lakott településrész, szomszédságában pedig kiépült a kézműipar vonzotta kereskedők fertálya. Az oppidumokat élénk belső kereskedelem jellemezte, kivétel nélkül [[piac]]helyek voltak, és az egyes oppidumok kereskedői egymás között is számottevő kereskedelmi ügyletet bonyolítottak le. A gazdaságilag és politikailag is jól szervezett kelta oppidumok többek között hozzájárultak a kereskedőréteg felemelkedéséhez és a [[pénzrendszer]] megerősödéséhez is.<ref>Arnold & Gibson 1995:88, 90.; Morteani & Northover 1995:261–262.</ref>
 
Az i. e. 2–1. századra oppidumok hálózták be Európának a Római Birodalomtól északra és nyugatra eső részét. Napjaink régészeti irodalma mintegy kétszáz kelta oppidumot tart számon a mai [[Spanyolország|Észak-Spanyolország]], [[Franciaország]], [[Olaszország|Észak-Olaszország]], [[Svájc]], [[Ausztria]], [[Dunántúl|Nyugat-Magyarország]], [[Szlovákia|Nyugat-Szlovákia]], [[Lengyelország|Dél-Lengyelország]], [[Csehország]], [[Németország|Dél-Németország]], [[Hollandia]], [[Belgium]] és [[Anglia|Dél-Anglia]] területén. E települések java részének nem ismerjük kelta elnevezését, ezért a később rájuk települt római város nevén vagy mai nevükön említik a történeti munkák. Gazdasági szerepkörüknél fogva elsősorban kereskedelmi utak metszésében, vízi utak mentén terültek el, s a régészeti leletek tükrében ritkán funkcionáltak egy-egy vidék vagy néptörzs politikai központjaként is. A társadalmi hierarchia csúcsán álló törzsi vezetők többnyire jól védhető, nehezebben megközelíthető, kisebb szálláshelyeket választottak állandó lakhelyükül. A legjelentősebb kelta oppidumok a [[bajorország]]i [[Manching]] közelében részben feltárt település, valamint a [[burgundia]]i [[Bibracte]] volt, amelyek lakossága elérte az 5-10 ezer főt is.<ref>Arnold & Gibson 1995:89–90.; Morteani & Northover 1995:262–263.; Allen 2007:75.</ref>
294 276

szerkesztés