„Jeff Beck” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
46. sor:
=== A '70-es évek ===
 
Beck tehát megalapította saját zenekarát, a [[Jeff Beck Group]]otGroupot, melynek ő volt a [[szólógitáros]]a, [[Rod Stewart]] az [[énekes]]e, [[Ronnie Wood]] a [[basszusgitáros]]a, valamint egy sor másik zenész a [[dobos]]a, legtovább [[Micky Waller]]. [[1967]] körül a [[Pink Floyd]] tagjai, [[Syd Barrett]] eltávolítása után Becket szerették volna szólógitárosuknak,<ref>{{cite web|url=http://www.pinkfloyd-co.com/band/interviews/rww/rwwcollector.html |title= Record Collector Interview|author=K Whitlock |accessdate=15 December 2007 |publisher=Pink Floyd & Co fan website}}</ref> de ez sehogy se sikerült nekik. [[Nick Mason]], a zenekar dobosa később [[önéletrajz]]ában azt írta, hogy ''"Egyikünknek sem volt elég bátorsága, hogy rákérdezzen..."''<ref>{{cite book|title=Inside out: A personal history of Pink Floyd|authors=Mason, Nick and Dodd, Philip|publisher=Chronicle Books (2005)}}</ref>
 
A csapat két albumot készített a Columbia Recordsnak: ''[[Truth]]'' ([[1968|1968.]] augusztusa) és ''[[Beck-Ola]]'' ([[1969|1969.]] júliusa). Mindkét album igen elismert. A ''Truth'', mely öt hónappal az első [[Led Zeppelin]] album előtt jelent meg, tartalmazza a ''You shook me'' című dalt, melyet először [[Willie Dixon]] játszott lemezre, és amely megjelent a debütáló Zeppelin albumon is. A lemez jól fogyott (elérve a 15-ik helyet a [[Billboard]] eladási listáján), valamint a kritikusok között is kedvelt volt. A [[Beck-Ola|''Beck-Olát'']] noha jól fogadták, jóval kevésbé lett sikeres mind kereskedelmileg, mind kritikailag. A zenekar [[1969]] júliusára megbántódottság, keserűség és különböző turné-gondok miatt végül szétszéledt.
57. sor:
Az [[1971]] októberében megjelent ''[[Rough and Ready]]'' volt ezen felállás első lemeze, és Beck hat számot maga írt vagy legalább társszerzőként részt vett megszületésükben (az egy kivétel a billentyűs Middleton [[szerzemény]]e). A ''Rough and Ready'' jazzes, bluesos és soulos elemeivel megkezdte azt az utat, amelyet Beck végigjárt az elkövetkező évtizedben.
 
A második [[Nagylemez|album]], a ''[[Jeff Beck Group]]'' ([[1972]]. július) a TMI [[Hangstúdió|stúdióban]] került felvételre, ugyanazzal a felállással, [[Steve Cropper]] producerrel.<ref>{{cite book|author=Hjort and Hinman|title=Jeff's book: A Chronology of Jeff Beck's Career 1965-1980| page=115}}</ref> Az albumon erős soulos hatás érezhető, ez nem is meglepő, hiszen a kilenc számból öt amerikai előadók dalainak feldolgozása. Például felcsendül [[Stevie Wonder]] szerzeménye, az ''I Got To Have A Song'', mely az első a négy Beck által feldolgozott Wonder-számok közül. Nemsokkal a lemez megjelenése után a zenekar hivatalosan feloszlott, erről Beck [[menedzsment]]je eképp értekezett:
 
<big>''A tagok különböző zenei világának keveredése eredményes volt az egyéni kfejezés, fejlődés terén, de nem érezték, hogy ez ahhoz vezetett, hogy együtt megalkossák azt az új hangot, amit szerettek volna.''</big><ref>{{cite book|author=Hjort and Hinman|title=Jeff's book: A Chronology of Jeff Beck's Career 1965-1980|page=122}}</ref>|18px|18px}}
77. sor:
 
Beck válogatósnak tűnt, ha az [[effekt]]ekről volt szó, sokszor elégedetlen volt a saját szólóival, ezért hát visszatért az AIR stúdióba, hogy addig rögzítse a saját anyagait, amíg nem lesz velük elégedett, míg nem érzi, hogy a legjobbat nyújtotta. Néhány hónappal később [[George Martin]] kapott egy telefonhívást Becktől, aki újra fel akart venni egy szólót. Martin erre csak annyit válaszolt: "Bocs, Jeff, de az anyag már a boltokban van!"<ref name="17Watts" />
Egy eredménytelen válogatást követően, melytől azt remélte, hogy a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]] tagjai őt választják ki szólógitárosnak [[Mick Taylor]] helyettesítésére, Beck összeszedett egy élő-zenekart egy újabb [[Amerikai Egyesült Államok|egyesült államokbeli]] turnéra, amit egy kisebb fellépés előzött meg [[London]]ban. Végig turnézott [[1975]] áprilisában és májusában, leginkább a [[Mahavishnu Orchestra|Mahavishnu Orchestrát]] kísérve, megtartva Max Middletont, felfogadva az új [[ritmusszekció]] embereiként [[Wilbur Bascomb]] [[basszusgitáros]]t és egy beugró dobost, [[Bernard "Pretty" Purdie]]t. A turné során fellépett [[Yuya Uchida]] ''"World Rock Festival"'' nevű programjának keretében, nyolc számot játszva Purdievel. Csinált egy gitár-dob instrumentális [[''session]]''-t [[Johnny Yoshinaga|Johnny Yoshinagával]], majd a fesztivál végén [[Jam (zene)|jammelt]] [[Felix Pappardi]]val, a ''Mountain'' basszistájával és [[Akira "Joe" Yamanaka|Akira "Joe" Yamanakával]], a ''Flower Travellin' Band'' énekesével. Végül csak a Purdievel játszott számok lettek felvéve és kiadva.
 
Visszatért a stúdióba és felvette a [[Wired]] című albumot, párosítva a szerző-dobos [[Narada Michael Walden]]t és a billentyűs [[Jan Hammer]]t. A korong [[jazz-rock]] és [[fusion]] jellegű számokat tartamaz, ami nem volt túl idegen a két közreműködő zenész számára. A [[promotálás]]t elősegítendő, Beck csatlakozott a ''Jan Hammer Grouphoz'' és közösen játszottak egy műsoron [[Alvin Lee]]vel a [[The Roundhouse]]ban, [[1976]]ban, ebből született meg a ''Jeff Beck with The Jan Hammer Group - Live'' album ([[1977]]). Ezután egy héthónapos világ-turnéra indult.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeff_Beck