A jaltai világrend Európában mind jobban szétválaszotta az országok fejlődését. A vázolt műszaki lehetőségek az Elbától keletre csak az [[1950-es évek]] végétől javultak.
A békés egymás mellett élés meghirdetése – bár országonként különböző mértékben – teret engedett a "nyugati" zenének a [[keleti blokk]] országaiban is. Az [[Aczél György]]-féle [[TTT]] kultúrpolitika "tiltjuk" kategóriájából lassanként "tűrjük" kategória lett [[Magyarország]]on is. [[1956]] után a [[Szabad Európa Rádió]] keletre irányuló adásaiból és a luxemburgi rádió adásaiból egyre több akkori popzenét lehetett megismerni. Ám mivel az adásokat műszaki eszközökkel zavarták, ez sokáig lehetetlenné tette a jó minőségű magnófelvételek készítését. Jellemző, hogy a [[Magyar Rádió]]nak az [[1960-as évek]]ben megindított adása, Komjáti György műsora, a "Csak fiataloknak" címet viselte ami később - többek között - [[Ambrus Kyri]] által vezetett "Magnósok figyelem" műsorral is bővült.
Az [[1960]]-as évek elejének bizonyos fokú enyhülése közepette a [[vasfüggöny]] mögött is megalakultak és egyre népszerűbbekké váltak a hivatalosan táncdalnak vagy tánczenének nevezett stílust játszó [[zenekar|együttes]]ek. A klasszikus triók közé tartoznak: [[Koncz Zsuzsa (előadóművész)|Koncz Zsuzsa]], [[Kovács Kati (előadóművész)|Kovács Kati]], [[Zalatnay Sarolta]], illetve az [[Illés-együttes]], a [[Metro (együttes)|Metro]] és az [[Omega (együttes)|Omega]], amelyet jellemző módon nyugati koncertjeiken ''Omega Red Star'' néven hirdettek. Ezek a könnyűzenei formációk többnyire a korabeli divatos beatzenét hozták Magyarországra. Számukra a [[Magyar Televízió]]ban 1962-ben indított [[Ki mit tud?]], és az 1966-tól indult [[Táncdalfesztivál]] című műsorokműsor jelentettékjelentette az ismerté válás egyetlen lehetőségét. A szórakoztató vagy kereskedelmi célú konkrét popzene az [[1970-es évek]] végén kezdődött [[diszkó]]korszakkal együtt terjedt el, majd az [[1980-as évek]] [[szintipop]] világában teljesedett ki.
