„Gyorsacél” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás hozzáadása |
ábraszámozás eltávolítása |
||
1. sor:
<!-- gyorsacél, HSS, High Speed Steel -->
[[Fájl:Left hand drill bit.jpg|bélyegkép|jobbra|
A '''gyorsacél''' (ismert még: HSS-acél az angol High Speed Steel szavak kezdőbetűiből) olyan erősen ötvözött<ref>Akár 30%-ot is elérheti az ötvözők aránya.</ref> különleges szerszám[[acél]], amely az egyéb [[szerszámacél]]okhoz képest 5-30-szor gyorsabb megmunkálást tesz lehetővé. A gyorsacél szerszámok - összetételtől függően - akár 500-600 °C-ra is felhevülhetnek munka közben a forgácsoló él számottevő károsodása nélkül A gyorsacél szerszámok keménysége 60 [[Rockwell-keménység|HRC]] felett van. Rendkívüli tulajdonságait a nagyon kemény és hőálló [[wolfrám-karbid]]nak, a szemcsefinomító egyéb ötvözeteknek, továbbá a megfelelő hőkezelésnek köszönhetik<ref>http://www.wisegeek.com/what-is-high-speed-steel.htm What is High Speed Steel?</ref>.
Leginkább ismert gyorsacél szerszám a csigafúró
== Története ==
340. sor:
== Kialakítás ==
Kisebb szerszámok tömör gyorsacélból általában köszörüléssel érik el végleges méretüket
A gyorsacéllal való takarékoskodás érdekében gyakran nem a teljes szerszámot készítik gyorsacélból, hanem csak a szerszám dolgozó részét. A szerszám befogó része általában olcsó nemesített elektroacélból (C45 vagy 42CrMo4) készül. Az ilyen szerszám
<center>
<gallery>
Fájl:CenterDrills123456.jpg|
Fájl:DrillCore.jpg|
Fájl:MillSideAndFaceCutter.jpg|
</gallery>
</center>
353. sor:
A gyorsacél alapanyagból készült általános célú szerszámok (például az 5. ábrán látható csigafúró) kielégítően működnek hagyományos gépeknél normál forgácsolási sebességet használva. Alkalomszerű, kis és közepes szériáknál való alkalmazásuk még gazdaságosnak is mondható. Vannak azonban esetek, mikor a némileg magasabb szerszámárak ellenére a megmunkálási költségek drasztikusan csökkenthetőek.
Az 1960-as évek végén olyan új alapanyagok kerültek kifejlesztésre, amelyeket az akkoriban elterjedt szerszámokkal szinte reménytelen vállalkozás volt megmunkálni<ref>A megmunkálandó anyag nagy szilárdsága miatt a megmunkálás sebességét (vágósebesség) drámaian csökkenteni kellett. A csökkentett sebesség – amellett, hogy nem termelékeny – a szerszámok számára is kedvezőtlen helyzetet teremtett: nem alakult ki határozott vágás, a megmunkált anyagok felkenődtek, ráhegedtek a szerszám élére (élsisak-képződés), idő előtti törést, selejtet okozva.</ref>: nagy volt a szakítószilárdságuk és gyakran a szerszámanyagokkal is reakcióba léptek. E tényekből eredő megmunkálási nehézségeket a bevonatos szerszámanyagok kifejlesztése oldotta meg. A bevonatolási eljárások elterjedésével a bevonatos szerszámok ára csökkent; az árcsökkenés azt eredményezte hogy az ezredforduló körül általánossá vált a hagyományos, aránylag könnyen megmunkálható fémek bevonatolt szerszámokkal való megmunkálása nemcsak a forgácsolás, hanem az egyéb anyagalakítás terén is. A bevonatok terjedése olyan mérvű, hogy az általános célú szerszámok között is megjelentek a bevonatos szerszámok (6. és 9. ábrák). Egyszerűbb esetekben a bevonat csupán általános korrózióvédelemre szolgál
<center>
<gallery>
Fájl:Installer bit closeup 2.jpg|
Fájl:Drill twist 1.jpg|
Fájl:TiNCoatedPunches NanoShieldPVD Thailand.JPG|
File:AlTiNCoatedEndmill NanoShieldPVD Thailand.JPG|
Fájl:Drill tip spur.jpg|
</gallery> </center>
A bevonatok kétszeresére növelik a gyorsacél szerszámanyagokkal elérhető forgácsolási sebességeket. A bevonatok keménysége 3-10-szerese a gyorsacél szerszámnak. Legismertebb a [[titán-nitrid]] és a [[titánkarbid]] bevonat<ref>DORMER: Technical Handbook 16-18.o.</ref> A bevonatok sokféleképpen készíthetőek: klasszikus eljárás a nitridálás, keménykrómozás és a fémszórás. A forgácsoló szerszámok többsége vákuumgőzöléses eljárással kapja bevonatát. A különféle
|