„Benyovszky Móric (utazó)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a betűhiba |
|||
7. sor:
Az egyik leghíresebb magyar utazó már egészen fiatalon, 10 évesen katonának tanult, s jelen volt az [[1756]]. [[október 8.|október 8]]-ai levosici ütközetben.<ref>Mint életrajzában Jókai is írja: ''"Ez nem tartozik a lehetetlenségek közé. Az 1848-iki szabadságharczban is láttunk tíz éves hadnagyot (T. J. lapszerkesztő fiát), ki igen jól megállta a helyét. Benyovszky Móricznak az atyja, Sámuel maga is lovassági főtiszt volt; ki fiát Bécsben a katonai iskolában nevelteté: a kiütött örökösödési háborúnál valószínű, hogy a hadapródokat is mind a hadsereghez bocsáták, s így lehetett az, hogy Benyovszky Móricz már tíz éves korában megismerte a csatatér gyönyöreit."''</ref> Jó előmenetelnek örvendhetett, de [[1758]]-ban otthagyta a császári hadsereget, és [[Litvánia|Litvániában]] telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és távollétét felhasználva, rokonai kizárták az apai örökségből. Miután hazatért, fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel az udvarnál. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül fosztotta meg Móricot birtokaitól és száműzte birodalma területéről.
Ő ekkor Lengyelországba ment. Egy [[india]]i utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert részese volt az [[1767]]. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból az [[
[[Fájl:D0807I14-HarbourTour.jpg|bélyegkép|balra|Kamcsatkai táj napjainkban]]
| |||