„Bostoni sortűz” változatai közötti eltérés

Március ötödikén estefelé a brit Hugh White közlegény, éppen szolgálatban volt, a King Streeten a vámház előtt állt őrt. Egy fiatal parókakészítő tanonc lépett oda hozzá, és John Goldfinch kapitány felől érdeklődött, mivel szerintük nem fizette ki a számláját a boltban. Goldfinch valójában még az ezt megelőző napon kifizette a számlát, ezért figyelmen kívül hagyta a fiatal fiú mondandóját. Hugh közlegény, védve felettesét, megjegyezte, hogy a tanonc beszélhetne udvariasabban is a kapitánnyal. A fiú és Hugh közlegény vitába keveredtek, s a végén a közlegény oldalba vágta a fiút a puskájával. A fiú barátai is bekapcsolódtak a vitába. A kiabálás egyre nagyobb tömeget vonzott a King Streetre, s egyre több feldühödött bostoni polgár vette körbe White közlegényt. A harangokat is megkongatták, így sokan a bostoniak közül azt hitték, hogy kigyulladt valami. Ekkorra már több mint ötven bostoni polgár vette körbe a közlegényt. White eközben erősítésért küldött, és meg is érkezett Thomas Preston kapitány s őrjárata személyében. Az őrjárat William Wemms, Hugh Montgomery, John Carroll, William McCauley, William Warren és Matthew Kilroyb közlegényekből állt. Preston saját elmondása alapján a katonák visszább szorították a tömeget, akik száma addigra több százra nőtt. A tömeg nem hagyta annyiban a dolgot és „tűz” felkiáltással, hógolyóval és más kisebb tárgyakkal kezdték dobálni a brit katonákat. Egy helyi kocsmáros Richard Palmes kezében egy ütővel odalépett Prestonhoz és megkérdezte, hogy a katonák puskái töltve vannak e. Preston kapitány biztosította a kocsmárost, hogy mindegyik fegyver töltve van, de addig nem tüzelnek a katonák, amíg arra parancsot nem kapnak. (Preston kapitány amúgy is nehezen adhatott volna ki tűzparancsot, mivel katonái előtt állt.) Ekkor egy eldobott tárgy fejbe találta Montgomery közlegényt, aki a földre rogyott és elejtette a muskétáját is. Feltápászkodván, káromkodva azt kiáltotta, hogy „tűz”, habár ilyen parancsot nem kapott senkitől. Palmes, a kocsmáros ekkor ütőjével hatalmasat csapott a közlegény karjára és majdnem sikerült Preston kapitányt is fejbe csapnia, de neki is csak a kezét találta el. Hirtelen csend állt be a téren, majd eldördültek az első lövések, a katonák a tömeg közé lőttek, habár a kapitány nem adott ilyen parancsot. Tizenegy ember sérült meg, ebből három amerikai Samuel Grey kötélkészítő mester, egy szökött rabszolga Crispus Attuck , és egy tengerész James Caldwell azonnal meghalt. A megdöbbent amerikaiak elhagyták a teret és a közelben lévő utcákon gyülekeztek. Preston kapitány erősítésért küldött és a 29. gyalogsági ezred katonái azonnal körbevették a vámház bejáratát. Időközben BotonBoston kormányzója is megjelent, aki megígérte, hogy a felelősöket bíróság elé fogja állítani, amennyiben a tömeg feloszlik.