„Bűn” változatai közötti eltérés

 

A '''Jom kippur''' ''([[héber nyelv|héberül]]: ''יום כיפור'', áskenáz kiejtéssel '''Jajm kippur''')'', az engesztelés napjának fő célja, hogy megtérésre hívja a zsidó hívőket. Az ókori [[Izrael]]ben a főpap egyedül ''jom kippur'' napján léphetett be a [[jeruzsálem]]i szentély legszentebb helyére, a Szentek Szentélyébe (vagy Szentek Szentjébe), ahol megvallotta [[Izrael]] népének bűneit és [[Isten]] bocsánatáért esedezett, de mielőtt még bement volna meg kellett [[megtérés|térnie]]. Ez volt az egyetlen nap, amelyen a főpap kimondhatta [[Isten]] nevét ([[héber nyelv|héberül]]: יהוה – pontos kiejtése nem ismert, valószínűleg [[Jahve]] vagy Jehova) úgy, hogy ne kellett volna meghalnia. Isten nevét a zsidóság arcra borulva hallgatta, miközben így kiáltottak: ''Áldott legyen a Név, akinek dicső királysága örökkön örökké tart!''. Amennyiben élve jött ki a főpap a bűnvallás után, a nép örvendezett a bűnök bocsánata miatt.

 

[[Kol Nidré]]: az Engesztelés napjának előestéjén az istentisztelet bevezető része: arám nyelven írott fogadalom és eskük feloldására. Szövege (a párhuzamos kifejezések összevonásával): Minden fogadalmat, esküt, tilalmat, '''melyet ezen Engesztelő Naptól fogva a jövő Engesztelő Napig (régibb szöveg: a múlt Engesztelő Naptól máig) a magunk személyére tettünk megbánunk, visszavonunk, érvénytelenítünk.'''<ref>Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 496. oldal</ref>