II. Ulászló cseh király (szerkesztés)
A lap 2014. augusztus 16., 22:18-kori változata
, 9 évvel ezelőtt→Élete
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete |
|||
38. sor:
== Élete ==
[[I. Ulászló cseh fejedelem|I. Ulászló]] és Svatava fiaként született<ref name=europa/>. A cseh előkelők döntése alapján nyerte el a trónt a másik Ulászlóval ([[I. Szobeszláv cseh fejedelem|I. Szobeszláv]] fia) szemben<ref name=europa/>. Uralkodása alatt tovább nőtt a nemesség politikai hatalma – ekkor tűntek fel a későbbi cseh és morva főúri családok ősei<ref name=europa/>. Sokat harcolt mind a főnemességgel<ref name=europa/>, mind lázongó rokonaival<ref name=europa/>, [[III. Konrád német király|III. Konrád]] támogatásával tudta fenntartani uralmát<ref name=europa/>. [[1142]]-ben sikerrel szállt szembe egy főúri felkeléssel<ref name=europa/>, valamint a morva Přemylsek lázadásával<ref name=europa/>, akik II. Konrád znaimi herceget akarták trónra emelni<ref name=europa/>. Bár Ulászló vereséget szenvedett<ref name=europa/> (visoky ütközet<ref name=europa/>), de III. Konrád birodalmi hadainak megérkeztével ismét kiterjesztette fennhatóságát a morva hercegségekre<ref name=europa/>. Konrád utóda, [[I.
A cseh király által követett politika akkor tört meg, amikor fiát, Vojtěchet (Adalbert) a Frigyessel szemben álló [[III. Sándor pápa]] párthívei salburgi érsekké tették<ref name=europa/>. Hogy megtarthassa másik fia, Frigyes számára a királyi címet, [[1172]]-ben lemondott a trónról<ref name=europa/>. A császár ezt elutasította, az országot hűbérként I. Szobeszláv fiának, Ulriknak adta, aki azonban lemondott fivére, [[II. Szobeszláv cseh herceg|II. Szobeszláv]] javára<ref name=europa/>. Ulászló felesége birtokaira, Thüringiába vonult vissza, és ott is halt meg<ref name=europa/>.
|