„Karmester” változatai közötti eltérés

10 bájt hozzáadva ,  13 évvel ezelőtt
a
Rendezés a gondolatjelek körül
(Zeneportál sablon elhelyezése)
a (Rendezés a gondolatjelek körül)
 
Napjaink karmesterének munkáját három részfeladatra szokás osztani.
*Ő határozza meg a próbákon és az előadásokon azt a [[tempó]]t, melyhez minden muzsikus alkalmazkodik - ez az együttes játék legfontosabb alappillére.
*Ő az, aki előadói kérdésekben döntéseket hoz, azaz: meghatározza, hogy az eljátszandó műnek milyen [[karakter]]e legyen, mit fejezzen ki, és egyes részletei hogyan kapcsolódjanak egymáshoz. Döntéseinek összességét nevezzük [[művészi interpretáció]]nak. Az általa kijelölt cél érdekében művészi elképzeléseit végigviszi a próbákon és a koncerten.
*Egy modern karmester részt vesz a zenekar körüli irányítási, adminisztratív feladatok ellátásában is. A modern karmesteri munka ezáltal kiegészül egyéb feladatokkal is, amit a művészeti vezető, zeneigazgató, vezető karmester, másod karmester és egyéb címek jelölhetnek.
==Kialakulás==
[[Kép:Karmesteri_palca.jpg|right|thumb|200px|Vezénylésre alkalmas pálca]]
A mai karmesterség a [[19. század]] folyamán alakult ki. Előzményének tekinthetjük az ''énekmesterek'', ''karvezetők'' ([[kapellmeister]]ek) tempót diktáló kézjelzéseit ([[15. század|15]]-[[16. század]]), vagy a későbbi századokban a ''zenekarvezető''k munkáját, akik leggyakrabban valamilyen billentyűs hangszer ([[csembaló]], [[orgona (hangszer)|orgona]], [[zongora]]) mellől, vagy első [[hegedűs]]ként irányítottak ([[17. század|17]]-[[18. század]]). Nevezetes dátuma a karmesterek történetének [[1820]], amikor [[Ludwig Spohr]] pálcát vett kezébe - ez egyébként egy hegedű vonója volt - és azzal "ütötte" a taktust. A következő években rendkívül gyorsan fejlődött ez a szakma. Az, hogy szükség van egy olyan emberre, aki kizárólag a zenekar irányításával foglalkozik, (azaz nem valamilyen hangszer mellől tartja egyben az előadást) több tényező együttes megjelenésének köszönhető:
 
*A zenekarok létszáma megnőtt, az ekkoriban komponált zenekari művek - melyek elsősorban [[Ludwig van Beethoven]] szimfóniáinak példáját követték - bonyolultabbá, összetettebbé váltak.
*Az Európa-szerte utazó virtuózok, mint [[Niccolo Paganini]] vagy [[Liszt Ferenc]], igen magas művészi és technikai színvonalon muzsikáltak, mely a közönség részéről olyan elvárást teremtett, melynek megfelelni a régi együttes muzsikálási hagyomány szellemében már nem lehetett.
*A közönség azt is elvárta, hogy egy-egy koncert köthető legyen egy személyhez, akit dicsérni vagy szidni lehetett. Igen sokáig a karmesterek egyben zeneszerzők is voltak: [[Felix Mendelssohn]], [[Hector Berlioz]], [[Richard Wagner]]. Utóbbi kettő írásban is kifejtette vezényléssel kapcsolatos elképzeléseit.
116 360

szerkesztés