„Dzsagfar tarihi” változatai közötti eltérés

A Dzsagfar tarihi szerint [[Almis ibn Selkej|Almus]] (más forrásokból is igazolt, létező személy, későbbi volgai bolgár baltavar (=kán, uralkodó)) volgai bolgár herceg legidősebb fiát Arbatnak hívták - valamint Almus felmenői között sorolja fel Ugeket, akit az ük-ükapjának mond. Arbatról (bolgártörök nyelven: herceg) közli, hogy az anyja révén félig magyar volt. Arbat és Álmos a 880-as években együtt harcolnak besenyők és szlávok ellen, Arbat kisebb hadikorai botlásától eltekintve sikerrel (Arbat nagybátyja kezei alatt nevelkedik, aki Almus nagybátjya és egyben ellenfele, Lachyn). Arbat ekkornemsokára már kara(=fekete)-bolgárok és magyarok alkotta csapatok élén áll, apjaegyfajta adószedő-rendfenntartó-fosztogató szerepkörben. Apja seregei szintén részben volgai bolgár és részben szláv hadtestekre épülnek, a kazárok és Lachyn ellen indulnak a legtöbbször. Azonban részben a további háborúzást ellenző, az ország gazdaságáért felelős erős volgai bolgár kereskedők csoportjának nyomása (biyek, vagy bojárok), részbenmásrészt a [[kazárok]] ajánlata (a volgai bolgár tróntrónt biztosítanák neki cserébe) meggyőzik Arbatot, hogy lépjen fel apja ellen, vessen véget a folyamatos háborúskodásnak. ArbatotArbat folyamatos harcok után visszaszorítja apját Kievbe, ahol Almust nagyra becsült vendégként fogadják, mivel korábban főszerepet vállalt Kiev jelenlegi urainak trónra ültetésében, miután együtt elűzték Askold-ot és Dir-t. Már Almus azonbanapja, Djilki is vissza akarta foglalni Kijevet, mivel a várost a Volgai Bolgár birodalom részének tekintették (végül legyőziez csak később Almusnak sikerült). Arbat azonban a győzelme után még mindig nem uralkodó, csupán az ellenállástelső elfojtja,számú Arbatvárományos kegyvesztettéaz éppen uralkodó Bat-Ugur Mumin halála válikesetén. ArbatTalán nem akar várni, vagy már mégsem akar a kazárokkal együttműködni (nem derül ki a DT-ből) de valami okból mégsem tör Volgai Bolgárország trónjára, ekkorehelyett 3 magyar törzs és 3 [[kabar]] (kabar=lázadó) törzs élén a volgaiKazár bolgároktólBirodalmat lehetőnyugat legtávolabbfelé elhagyva Dulobába (nagyjából a mai Erdély, figyelemre érdemes a Kazár'Dulo' Birodalomnév túlsóa felébe,terület [[Etelköz|Atelkuzuba]]nevében) települ, ahol megalapítja a mai Magyarország elődjét (valószínűleg eredetileg Nyugati Bolgár Kánság vagy Hercegség néven). Almus pedig néhány év múlva [[Volgai Bolgárország]]ban lép trónra időközben elhunyt bátyja után és uralkodik 895-922-ig. Almus fiatalabbik fiaként, Arbat testvéreként nevezi meg Khasant (vitatott, hogy egyezhet-e [[Kurszán fejedelem|Kurszánnal]]) aki évtizedekkel később majd Almust követi a VB trónon). Arbat és magyarjai 894 körül a dunai bolgárokkal is összetűzésbe kerülnek, eleinte mellettük álla hadiszerencse, a végső csatából azonban vesztesen távoznak és "Avariába" szorulnak vissza.

A műben körvonalazódó magyar őstörténet szerint a magyarok uralkodóháza (tehát nem a magyar nép) Arbat révén hun–volgai bolgár eredetű, Almis és Arbat a [[Dulo-dinasztia]] tagjai, mely család sarja volt [[Attila hun király]] is). Arbat magyar katonái eltörökösödött-elbolgárosodott északi népek – mai terminológiával élve finnugor eredetűek és nyelvűek – voltak (a "magyarok másik nyelve"). A magyarok nyelvének kérdésében magyarázatként elmíti a forrás, hogy "Avariában" (Mo. keleti része, eleinte főként [[Erdély]]) az érkező katonákat felmentő seregként fogadó helyi "avar-baskortokat" (baskort=baskír: önelnevezés, jelentése farkasfej) találnak, akik Arbatot nyomban elfogadják kánjuknak, mivel a "farangok" ([[frankok]]) zsigerelik őket, s tőle várnak védelmet. Az avar-baskortok, akiknek nyelve megőrizte a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]]-vidékéről a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencébe]] kerülésük-kori (azaz az 5-600-as évekbeli) eredeti formáját, az utalások szerint Arbat magyarjainak "magyar" nyelvéhez képest az avar-baskortok egy korábbi magyar nyelvváltozatot beszéltek (lásd: László Gyula [[Kettős honfoglalás]] elmélete és/vagy [[onogurok]]). Részben értették csupán az újonnan érkezetteket, akiknek ősei sem éltek soha a Kárpát-medencében, mégis hasonló nyelven szóltak. Arbat magyarjainak nyelve a törökös környezetben, Attilaaz koraavarok bejövetele óta jelentősen megváltozhatott, nem beszélve a magyarul sohasem beszélt kara-bolgár katonákról. Az avar-baskortok segítettek birtokba venni a területet és lányaik is jelentős számban váltak a magyar-bolgár csapatok hitveseivé (egy 895-ös besenyő támadáskor a magyarok etelközi szálláshelyeit – feltehetőleg feleségeik nagy részével együtt – elpusztították). A Dzsagfar tarihi szerint Arbat katonáinak szinte újra kellett tanulniuk az "eredeti magyar" nyelvet. A következő generáció azonban – főként helyi anyáik révén – már túlnyomó többségben ezen az "eredeti(hez közelebb álló) magyar" nyelven beszélt.