Főmenü megnyitása

Módosítások

→‎Életpályája: Prometheus -> Prométheusz (titán) AWB
== Életpályája ==
[[Fájl:Lendva2.jpg|bélyegkép|balra|180px|Zala György szülőháza [[Alsólendva|Alsólendván]]]]
Apja porcelángyáros volt [[Pápa (település)|Pápán]], de gyára a mostoha gazdasági viszonyok következtében pangásnak indult és csakhamar tönkre is ment. A kis György nyolc éves korában apját és anyját is elveszítette, ezért az egyik nagybátyjához került, [[Városlőd]]re. Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki a posztógyárában akarta őt alkalmazni, Zala azonban csak rajzolgatott, mással nemigen törődött. A nagybátyja végül engedett hajlamainak, és beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. Három évig járt az iskolába, szabad idejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, ''„A sziklához láncolt [[Prométheusz (titán)|Prometheus]]”''-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így [[Bécs]]be utazhatott a művészeti akadémiára, ahol [[Edmund von Hellmer]] tanítványa volt. Az ösztöndíj nagyon szerény lévén, a nélkülözések ide is elkísérték. Zala György úgy segített magán, hogy a bécsi műegyetemre járó vagyonosabb magyar fiúknak szabadkézi rajzaik elkészítésében csekély díjért segédkezett. A bécsi akadémián kezdte meg [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] Ahasverusának megmintázását, de ezt nem fejezte be, mert nem tudott megbarátkozni az akadémia szellemével, és már egy év múlva, [[1880]]-ban, Münchenbe utazott.
 
[[München]]ben Knabel tanárnak lett a tanítványa, és az ő vezetése alatt mintázta meg a ''„Fél a baba”'' című kedves idillt, amely megalapozta jövőjét. A müncheni kritika igen rokonszenvesen foglalkozott a kis munkával, amely később eredeti felfogásával és kivitelének szabatosságával a budapesti képzőművészeti társulat kiállításán is figyelmet keltett. Knabel halála után [[Max Wittmann]] tanárhoz került, aki korábban [[Izsó Miklós (szobrász)|Izsó Miklós]]nak is tanára volt, és Zala tehetségét is azonnal felismerte. Wittmanntól [[Michael Wagmüller]]hez, ennek halála után pedig [[Eberle Sirius]]hoz ment, akinek iskolájából már mint kész művész került ki.
83 241

szerkesztés