„Bérmálás” változatai közötti eltérés

A katolikus egyházban a '''bérmálás''' katolikus(latinul ''confirmatio'', jelentése ’megerősítés’) olyan szertartás, melynek során kézrátétel vagy felkenés útján közvetítik a [[Szentlélek]] ajándékait a bérmálkozó számára. EgyesA felekezeteknélszentlélekben ezmegerősítés kereszény felekezetek által használt általános elnevezése [[konfirmáció]] (amely egy latin eredetű nemzetközi vándorszó), a teljesmagyar jogúés tagságota iskörnyező jelentiszláv aznyelveken egyházbana katolikus konfirmációt bérmálásnak (cseh: ''biřmování'', míglengyel: máshol''bierzmowanie'', példáulszlovák: ''birmovanie'') nevezik. A szláv nyelvek a [[Rómailatin katolikus''confirmatio'' egyház|katolikusközépső egyház]]ban''-firm-'' mindenszótagját [[keresztség|megkeresztelt]](tövét) vették át az egyházelferdített tagja''birm'' alakban (toldalékkkal kiegészülve ''birmatovaty''), később ez került be a magyarba és alakultak ki belőlük a ''bérmál'', ''bérmálás'' szavunk.

A bérmálás a katolikus, [[ortodox kereszténység|ortodox]], [[Antikhalkédóni egyházak|antikhalkedóni]] és [[Anglikán Közösség|anglikán]] felekezeteknél [[szentség]]. A katolikusoknál a [[Szentség#Szentségek a katolikus egyházban|hét szentség]] egyike. A református és evangélikus egyházak konfirmálásnaknem nevezikhasználják ugyanezta bérmálás elnevezést ugyanerre a szertartástszertartásra, ami ezen egyházak esetében nem tartozik az általuk elfogadott két szentség közé. A keleti szertartásokban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdődik, és azonnal követi a bérmálás és az elsőáldozás. Ezzel szemben a római szertartásban a keresztség után évekig tartó hitoktatást követően kapják a bérmálást és az [[Eucharisztia|eukhariszttiát]], mely keresztény beavatásuk csúcspontja.