Suzanne Valadon festőbarátai bátorítására komolyan kezdett foglalkozni a rajzzal és a festéssel. Rajza igen jellegzetesek: alakjait egyetlen körvonallal rajzolta körül, ami valóban remek megfigyelő készségrőlmegfigyelőkészségről és rajztudásról ad tanúbizonyságot. Sajátos, hogy rajzain (fia arcképein kívül) szinte kizárólag csak aktokat örökített meg. Pasztellképei Toulouse-Lautrec és Degas hatását mutatják. Festményei egészen más stílusúak: Gauguin és a pont-aveni csoport festőinek hatásáról tanúskodnak. [[Csendélet]]eket, [[tájkép]]eket, [[Arckép|portrékat]] festett. Alkotásain ki kell emelni a szigorú kompozíciós készséget és a vibráló színek használatát. Első kiállítása az 1890-es évek elején volt, ahol főleg portrékat mutatott be, köztük egy [[Erik Satie]] zeneszerzőről készül arcképet is.<ref>Erik Satie-hoz 1893-ban egy közel féléves szerelmi viszony fűzte. Satie feleségül is akarta venni, de Suzanne visszautasította az ajánlatot.</ref> 1894-ben tagja lett – első nőként – a ''Société Nationale des Beaux-Arts''-nak. 1921-ben a Weill galériában rendezték meg fiával közös reprezentatív kiállítását. Valadon festészetében a tökéletességre törekedett, nem egy festményét csak 13 év után mutatta be. Megvetette a (pénzügyi) siker hajhászását, azt vallotta, hogy a művészi maximumra kell törekedni mindenek felett.
Művei közül jelentős számú alkotást mutat be a párizsi [[Pompidou központ|Georges Pompidou központ]], a [[grenoble]]-i Szépművészeti Múzeum, a [[New York]]i Metropolitan Museum of Art és a sannois-i Utrillo-Valadon Múzeum.
