„Horvátországi szerbek” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
Az oszmán hódítás elől jelentős szerb közösség menekült előbb Magyarországra, majd a Habsburg uralom alatt álló területekre, ezeket többségében az Oszmán Birodalommal szembeni határvidéken telepítették le. Ezzel párhuzamosan viszont jelentős szerb lakosság telepedett le az oszmán uralom alá került [[Eszék]] környékén is.
 
[[1868]]-ban [[Horvát–Szlavónország]] autonóm státust kapott az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchián]] belül, majd az [[első világháború]]t követően, [[1918]]-ban csatlakozott az újonnan létrejövő [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]]. A [[második világháború]] idején, [[1941[[ áprilisában a német [[Wehrmacht]] [[Jugoszlávia megszállása|megszállta]] az országot, Horvátország és Bosznia-Hercegovina területén pedig létrehoztak egy német bábállamot, a [[Független Horvát Állam]]ot, melynek vezetésével a szélsőjobboldali [[Usztasa]] szervezetet bízták meg. Az usztasák - a helyi cigány és zsidó lakossággal egyetemben - a szerb lakosságban biztonságpolitikai veszélyforrást láttak, így jelentős részüket koncentrációs táborokba hurcolták (a legjelentősebb ezek közül a [[jasenovaci koncentrációs tábor]] volt). Egyes becslések szerint 1941 - 1945 között 320 - 340 000 horvátországi szerb vesztette életét erőszakos körülmények között. Ugyanakkor a helyi szerb lakosság is részt vett a második világháború alatti szerb partizánmozgalomban, elsősorban a [[csetnikekcsetnik]]ek soraiban. [[1942]]-ben létrejött egy kizárólag horvátországi szerbekből álló egység, a Dinara Hadosztály, melynek vezetője [[Momčilo Đujić]] ortodox pap volt.