„Déli Vasút” változatai közötti eltérés

Az országnak a szabadságharc idején összesen 240 km hosszú vasúthálózata volt. A magyar vasutat az osztrák kormány az [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] kezdetén az összbirodalmi vasúthálózatba olvasztotta, központjává pedig [[Bécs]]et tette. Ausztriában már az [[1840]]-es évektőlévek]]től az államvasúti rendszer mellett foglaltak állást. A hálózat kiépítését a Császári és Királyi Államvasúti Vezérigazgatóság irányította, jóllehet, csak rövid ideig. A vasútépítések magas anyagi terhei és az időközben bekövetkezett pénzügyi válság az osztrák kormányt vasútpolitikájának megváltoztatására kényszerítették. A meglévő állami vonalakat eladták, a továbbiak építését pedig magánvállalkozóknak engedélyezték. Így [[1854]]-től hazánkban is hosszú időre a magánvasúti rendszer lett uralkodó. Az új vonalak építését kamatbiztosítással és egyéb kedvezményekkel támogatták. Ettől aztán hazánkban is fellángolt a vasútépítési láz, a külföldi tőkéscsoportok az ország gazdasági életében hamarosan megjelentek. A hazai vasúthálózat hossza [[1866]]-ban, a [[kiegyezés]] előtt, már meghaladta a 2200 km-t. A vasútügyek [[Magyarország]]on ebben az időben három nagy magánvasúti társaság kezében összpontosultak, ezek egyike volt a '''Déli Vaspálya Társaság''' (röviden Déli Vasút), amely az ország egyik legnagyobb magánvasútja volt.