„Lator László” változatai közötti eltérés

Bár már az [[1940]]-es évek]] 2. felében elkészül és megjelenésre vár egy kötete, első verseskönyve, a ''Sárangyal'' csak [[1969]]-ben jelenik meg. Addig főleg műfordítóként van jelen a magyar irodalmi életben. Köteteket fordít [[Alekszandr Blok]], [[Lermontov]], [[Paul Celan]] verseiből, válogatott műfordításait ''Kalandok, szenvedélyek'' címen adják ki. Számos antológiát szerkeszt, köztük a ''Gyönyörök sötét kútjai''t a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei [[1997]]-ben jelennek meg.

Lator költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása. [[Domokos Mátyás]] azt írja erről a lírai hajlamról és törekvésről: „a Létezés egyetlen ősképletét akarja fölírni a halál fekete táblájára”. Ma már méltán elismert költő, de az [[1960]]-as évek]] végén még fölfedezésszerűen hangoznak a pályatárs [[Fodor András (költő)|Fodor András]] szavai: „a feleslegéből alkotó művész vállalt puritanizmusáról, szikár biztonságáról”, hangzás és jelentés, ritmus és dikció, kép és gondolat tökéletes egybeolvadásáról, és arról, hogy verseiben a kifejezés „szinte szeizmográf-érzékenységgel követi a mondandó impulzusát”.