„Sztyeppe” változatai közötti eltérés

5 744 bájt hozzáadva ,  5 évvel ezelőtt
A címszó pontos meghatározása, kibővítése, új részletek hozzáadása, a téves megállapítások törlése.
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 178.164.140.179 (vita) szerkesztéséről Hungarikusz Firkász szerkesztésére)
(A címszó pontos meghatározása, kibővítése, új részletek hozzáadása, a téves megállapítások törlése.)
[[Fájl:Perkedpuszta4.jpg|250px|jobbra|bélyegkép|A vízzel telt Kállai-VII.-főfolyás, nem messze [[Perkedpuszta|Perkedpusztától]].]]
[[Fájl:2006-07 altaj steppe.jpg|thumb|250px|Ligetes sztyeppvidék széle]]
A '''sztyeppe, sztyepp''' vagy régiesen ''steppe'' általában füves pusztát jelent., Ennekde legismertebbelsősorban példája az ''[[eurázsiai sztyeppvidék|eurázsiai sztyeppvidéket]],'' értik alatta, ami a [[Közép-Ázsia]] és [[Kelet-Európa]] nagy területeit elfoglaló sík vagy enyhén dombos [[füves puszta|füves puszták]] alkotta terület. EgyNövényföldrajzi változataszempontból a ligetes sztyeppe, amelyiken kisebb-nagyobb fás-bokros foltok is találhatóak. [[Ökológia]]i szempontból jellemző [[biom]]ot, életközösséget alkotsztyepp ([[füves puszta|mérsékelt övi füves puszta]]). [[Történelem|Történelmi]]Más ésföldrészeken [[civilizáció]]sa szempontbólhasonló azfüves eurázsiaipusztákat sztyeppevidékmás fogalmábanévvel értikilletik. aIlyen veleaz északrólészak-amerikai szomszédos [[erdő]]-préri és [[tundra]]vidékeket, illetve a déli [[félsivatag]]os, [[sivatag]]os területet vagy annak egy részétdél-amerikai ispampa.
 
Az orosz geobotanikus, L. S. Berg a sztyeppet, úgy határozta meg, mint az a terület, amely többé kevésbé sík, a magasabb tavaszi vízálláskor sincs elárasztva, jó vízelvezetésű, talaja csernozjom, és egész évben fűfélék uralta lággyszárú növénytakaró borítja.
== A sztyeppe fajtái ==
 
== A sztyeppe fajtáitípusai ==
Fajtái:
 
* Mérsékelt égövi puszta: az "igazi" puszta
Az eurázsiai sztyeppet a geobotanikusok általában négy fő övre osztják fel északról dél felé haladva, az éghajlat változásának megfelelően. Ezek
** [[Eurázsiai sztyeppvidék]] (Kárpát-medencétől Kínáig húzódó, eltérő részekből álló terület)
 
*** a magyar [[Alföld]]
az erdőssztyepp vagy erdős puszta,
*** Ukrajnai sztyeppe
 
*** [[Anatóliai-fennsík]]
a kétszikűekben gazdag árvalányhajas-csenkeszes sztyepp,
* Szubtrópusi sztyeppe: mediterrán jellegű éghajlat, általában rövid a nedves időszak
 
* Sajátos típusú pusztai közé bokros puszta és az alpesi sztyeppe.
a rövidfüvű, kétszikűekben szegény árvalányhajas sztyepp,
 
és a félsivatagi jellegű, törpecserjék uralta csenkeszes ürömsztyepp.
 
A sztyeppöv ilyen övezetes tagolódását a klíma fokozatos változása, elsősorban a növekvő szárazság alakítja ki. Ennek megfelelően északról délre egyre nagyobb a szárazságtűrő fajok aránya, csökken a területegységre eső fajok száma, és növekszik a rövid életű növények aránya.
 
A sztyeppet nyugatról keletre is több részre tagolják, elsősorban növényföldrajzi alapon. A sztyeppöv Délkelet-Európára eső nyúlványának nagy része a szubmediterrán erdőssztyepp, ami a Kárpát-medencét és a Balkán északkeleti részét foglalja magában. A Kárpátoktól keletre, a Fekete-tenger északi előterétől kezdődően a hűvös kontinentális sztyepp található. Ez utóbbi növényföldrajzilag további két nagy részre osztható. A Kárpátoktól az Altáj-Szaján láncaiig terjed a pontuszi-kazakisztáni sztyepp, míg az Altájtól keletre egészen Mandzsúriáig a közép-ázsiai sztyeppét találjuk. E sztyepprégiók elsősorban az ott élő növény- és állatfajok alapján különböznek egymástól.
== A sztyepp éghajlata ==
Mérsékeltövi füves puszták ott alakultak ki, ahol az éghajlat kontinentális jellegű. Ezt a klímatípust a meleg, időnként forró nyár, a hideg tél, nagy évi hőingás, valamint az éves csapadék jellegzetesen egyenetlen eloszlása jellemzi. Utóbbira jellemző a téli és tavasz eleji csapadékszegénység, a nyár eleji csapadékmaximum, és a nyár végi hosszabb-rövidebb aszályos időszak. A csapadék éves összege általában nem haladja meg a 600 mm-t, de jellemzően több, mint 250 mm. A valódi árvalányhajas sztyeppék zónájában nyáron jellemzőek a néhány napos száraz időszakok, amikor a levegő páratartalma nap közben 20 % alá csökken, és éjszaka sem emelkedik 60-70 % fölé.
 
A szteppöv nyugati részén a kontinentalitás mértéke mérsékelt, de kelet felé erősödik, és Mongóliában már extrém mértéket ölt. Az egyes vidékek éghajlati különbségei klímadiagramokon jól érzékelhetőek.
 
A sztyepp talajai
 
A sztyeppék uralkodó talajai a csernozjom különböző változatai. Az erdőssztyepp zónában a kilúgozott és tipikus csernozjom, a valódi sztyeppekben pedig a déli és gesztenyebarna csernozjom a legelterjedtebb, míg az ürömsztyeppéken a világos gesztenyebarna sztyepptalajok (kasztanozjom) uralkodóak. Ezek humusztartalmukban és fizikai tulajdonságaikban is eltérnek egymástól.
 
A sztyeppövön belül azonban más talajok is előfordulnak, így vannak homokos sztyeppék és köves talajú sztyeppék is. A szikes-sós talajok (szoloncsákok és szolonyecek) előfordulása szintén a sztyeppövre (és a mérsékeltövi sivatagokra) jellemző.
 
A sztyepp élővilága
 
A sztyepp ökológiai szempontból egy önálló biomot képvisel, amely lényegesen eltér mind a mérsékeltövi erdőktől, mind pedig a mérsékeltövi sivatagoktól.
 
Jellemző növényei a különböző szárazságtűrő, keskenylevelű fűfélék, ezek közül is az árvalányhajak. Az európai erdőssztyeppek zónájában a pusztai árvalányhaj (Stipa joannis Celak), a valódi sztyeppek északi részén a csinos (S. pulcherrima Koch), keskenylevelű (Stipa tirsa Smirn.), borzas (S. dasyphylla és S. zalesskyi) és ukrán (S. ucrainica Klok.) árvalányhaj, a délebbi részeken pedig a szőröstoklászú (S. lessingiana ) és kunkorgó árvalányhaj (S. capillata és S. sareptana). Gyakoriak az alacsony termetű cserjék, így a törpemandula, csepleszmeggy, zanótok (Chamaecytisus austriacus, C. ruthenicus), rekettye (Genista scythica), Calophaca wolgarica, fekete madárbirs (Cotoneaster niger), gyöngyvessző fajok (Spiraera media, S. crenata, S. hypericifolia), és rózsák (Rosa spinosissima, R. gallica, R. jundzillii). A szárazabb sztyepptípusokban gyakoriak a hagymás gumós-növények, így a hagymák (Allium rotundum, A. ammophilum, A. decipiens, A. atroviolaceum, A. guttatum), tulipánok (Tulipa schrenkii, T. sylvestris), a tyúktaréjok (Gagea bulbifera, G. pusilla, G. szovitsii), vagy a Bellevalia sarmatica, Hyacinthella pallasiana, Ornithogalum tenuifolium, Crocus reticulatus.
 
A sztyeppéken különösen jellemzőek az ún. ördögszekér növények, amelyek terméseiket a tőről leszáradva és a szél által tovagörgetve terjesztik. Ilyen pl. a tátorján, az ukrán és borzas macskamenta, a buglyos fátyolvirág, a tatárlelleg. A törpecserjéket a délibb sztyeppzónákban ürmök (Artemisia austriaca, A. lercheana, A. pauciflora, A. nitrosa, A. sublessingiana, A. dracunculus, A. frigida), valamint a csikófark, a heverő seprőfű (Bassia prostrata) és néhány egyéb libatopféle (Atriplex cana, Anabasis salsa, Krascheninnikovia ceratoides) képviselik.
 
A sztyeppék állatvilága rendkívül gazdag mind a gerinctelenek, mind a gerincesek tekintetében. Rovarvilágában jellemzőek a tápnövényspecialista fitofág lepkék és bogarak, valamint az egyenesszárnyúak. A gerincesek közül jellegzetes, csak vagy elsősorban a sztyeppövben előforduló állatfajok a Magyarországon is élő rákosi vipera, a haragos sikló, kerecsen, parlagi sas, kék vércse, túzok, ürge, sztyeppi mormota vagy bobak, pártás daru, pusztai sas, fakó rétihéja, feketeszárnyú székicsér, szerecsen pacsirta, fehérszárnyú pacsirta, lilebíbic, molnárgörény, csíkos szöcskeegér, güzüegér, pusztai lemming, pusztai pocoknyúl, szajgaantilop, golyvás gatella, és egykor a vadló.
 
== Éghajlat ==
A sztyeppékre jellemző, hogy a kezdetben nedves légtömegek folyamatos, de egyre csökkenő mértékű csapadékkal látják el a sztyeppe területét, amihez a sztyeppe lakóinak alkalmazkodniuk kellett úgy, hogy kelet felé növekszik az állattartás és csökken a földművelés jelentősége. Erre az állandó éghajlati sajátosságra ülnek rá a globális éghajlatváltozások, felmelegedések, lehűlések, csapadékosabbá, illetve szárazabbá váló periódusok, amelyekre már rövidebb távon kell válaszolniuk az ott élő népeknek. Ez a válasz mindig lehet az életmódváltás, de ez időnként fájdalmasabb, mint az életmódhoz való ragaszkodás, amit odébbvándorlással lehet megőrizni. Ha az éghajlat csapadékosabbá válik, akkor több lehetőség nyílik az élelmiszertermelésre, nincs [[vándorlás]]i kényszer, a régi életmódot lehet új elemekkel bővíteni a régi feladása nélkül. Ez nem alapvető probléma, az ilyen időszakok nem okoznak drasztikus változást, hacsak nem elmocsarasodásról van szó. Más azonban a kiszáradás időszaka, ami rögtön éhínséggel jár. Ilyenkor kézenfekvő az elvándorlás a csapadékosabb területre, ami az eurázsiai sztyeppén egyértelműen nyugat felé vándorlást jelent a fentebb vázolt éghajlati okok miatt. Az ilyen száraz periódusok okozták a történelemben sokszor bekövetkező nagy [[népvándorláskor|népvándorlásokat]], amelyek története némi egyszerűsítéssel az eurázsiai sztyeppe történelme.
 
{{wikiszótár}}
*[http://www.hbw.com/lynx/en/lynx-edicions/monografias-naturaleza/MON0009-ecology-conservation-steppe-land-birds.html ''Ecology and Conservation of Steppe-land Birds''] by Manuel B.Morales, Santi Mañosa, Jordi Camprodón, Gerard Bota. International Symposium on Ecology and Conservation of steppe-land birds. Lleida, Spain. December 2004.ISBN 84-87334-99-7
* Berg, L. S. 1950. Natural Regions of the USSR.The MacMillan Corporation, New York.
* Lavrenko, E. M.,Z. V. Karamüseva, R. I. Nikulina 1991. Stepi Evrazii. Izdateltsvo Nauka, Leningrad.
*{{cite web|title=The Steppes|url=http://www.barrameda.com.ar/ecology/the-steppes.htm|publisher=barramedasoft corporation|}}
 
1

szerkesztés