„Forradalmi törvényszékek (1919)” változatai közötti eltérés

a
A forradalmi törvényszékek három tagból álltak: elnök, vádbiztos, diktorus (fogalmazó, más néven jegyzőkönyvvezető). Mindhármukat a Forradalmi Kormányzótanács, valójában sokszor a politikai megbízott nevezte ki. Ezek a tisztségek a rendelet alapján nem voltak "képesítéshez kötve". Így a korábbi hivatalos állomány gyakorlatilag ki lett rekesztve a bíróságokból, s a helyükre a tanácskormány bizalmi emberei kerültek, akik "kellően képzettek" voltak politikailag. A forradalmi törvényszékek bárhol, és bármikor megtarthatták üléseiket.
 
A IV. számú rendelet 4. §-a a következő volt: "''A forradalmi törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben sem alakszerű nyomozó eljárásnak, sem vádirat benyújtásnak nincs helye. Az egész eljárás elejétől végig az együttülő forradalmi törvényszék előtt, és ha csak lehet, félbeszakítás nélkül folyik le. A terheltet elfogása után azonnal a forradalmi törvényszék elé kell állítani.''" Ezzel gyakorlatilag szabad kezet adtak a törvényszéknek az ítélkezésben, hiszen megszokott nyomozást nem folytattak, s a bizonyítékot, illetve a bűncselekményt megjelölő vádiratot sem lehetett benyújtani, így a bírák sokszor nem a tények alapján ítéltek.
[[Fájl:Makói Forradalmi Törvényszék tagjai.jpg|50px|keretezett|jobb|A makói forradalmi törvényszék tagjai: Rózsa Ferenc, Tokai Péter és Szoboszlai Imre]]
A vádlott bárkit választhatott védőnek, és ha ezzel a jogával nem élt, vagy nem volt lehetőség védő meghívására, akkor a törvényszék jelölhetett ki számára.