„Pygmalion (G. B. Shaw)” változatai közötti eltérés

Az eső elől eresz alá menekült londoni emberek beszélgetését szorgalmasan jegyzeteli Higgins fonetikaprofesszor. Fitogtatja tudományát: beszéde alapján bárkiről megállapítja, honnan jött. Nagyképűen kijelenti azt is, hogy a jelenlévő ordenáré beszédű, szutykos virágáruslányból hercegnőt tudna faragni. A lány, Eliza másnap felkeresi a tanárt és kéri, tanítsa meg szépen beszélni, hogy boltoskisasszony lehessen. Éppen Higginsnél van Pickering ezredes -– szintén a fonetika megszállottja – és fogadást ajánl: fizet minden költséget, ha Eliza hat hónap múlva tényleg megállja a helyét egy előkelő estélyen. Higgins belemegy a fogadásba, a lány odaköltözik hozzá. A tanítás nehézkesen indul, de pár hónap múlva Higgins már alkalmasnak találja Elizát arra, hogy tudását Higginsné fogadónapján kipróbálja. Eredmény: Eliza kiejtése gyönyörű, de témái alpáriak. Szerencsére sikerül a többi vendéggel elhitetni, hogy ez csak az új beszédstílus. Pickering és Higgins egymás szavába vágva dicsérik neveltjüket Higginsnének, aki figyelmezteti őket arra, hogy a lány jövőbeni sorsára is gondolniuk kell. Elérkezik az estély, ahol Liza sikerrel helytáll, pedig Higgins legjobb tanítványa, egy másik fonetikus is jelen van: ő is magas származásúnak véli Elizát. Otthon Higgins és Pickering elégedetten társalognak, örülnek, hogy vége az egésznek, mert az Elizával való foglalkozást már igen unták. Mindezt Eliza előtt beszélik meg. A lány feldúltan hagyja el a házat és a szerelmes Freddy karjai közé menekül. Higgins és Pickering már a rendőrséggel kerestetik Elizát (aki egyébként csak Higginsnéhez költözött), mert az a hosszú hónapok alatt nélkülözhetetlenné vált a házban. Kiderül, hogy Eliza apja meggazdagodott, így már az anyagi kényszer sem hajthatja vissza Elizát Higgins házába. A professzor megpróbálja még egyszer visszatérésre bírni Elizát, de a lány nem hajlandó visszamenni oda, ahol mindig csak megaláztatás volt a része.