Wikipédia

„Alekszandr Iljics Jegorov” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nemzetközi katalógusok.
40. sor:
=== Orosz polgárháború ===
[[Fájl:Харьков Троцкий Егоров смотр 1919.jpg|bélyegkép|jobb|270px|Trockij 1919-ben megszemléli a Vörös Hadsereg déli erőit. A kép bal szélén Jegorov látható.]]
 
Habár a béke megkötése után az eszerek kivonultak a kormányból, Jegorov pozíciója nem romlott a Központi Végrehajtó Bizottságban, sőt Jenukidze javaslatára őt bízták meg az új hadsereg létrehozásával, majd áprilisban a Moszkvai Katonai Körzet egységeinek ellenőrzésével bízták meg. A rossz tapasztalatok miatt arra kérte Lenint, hogy a különböző tisztségekre jelölteket szigorú felülvizsgálat alá vegyék, amely többi javaslatával együtt bekerült a Központi Igazolóbizottság irányelveibe. Április 7-én pedig Jegorovot nevezték ki ennek élére, amely igen fontos megbízatás volt, hiszen itt bírálták el az ezredparancsnoki és magasabb tisztségekre jelölt vezetőket. A legelső igazolt [[Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij|Mihail Tuhacsevszkij]] volt cári hadnagy volt. Jegorov ezzel együtt a Leszerelési Népbiztosság kiürítési osztályának vezetője is volt, így ő tárgyalt a [[központi hatalmak]] képviselőivel a hadifoglyok cseréjéről.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=75–76}}</ref>
 
Az [[orosz polgárháború]] elején a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]]re mért vereségeket egy sor hibára vezette vissza, amelyekre megoldási javaslatokat is tett, így például a [[statárium]] kihirdetését vagy egy egységes vezérkar létrehozásának ötletét. Nyár végén már a frontra szándékozott menni, így augusztus végén kinevezték a 9. hadsereg élére. Itt hozzálátott, hogy a többnyire irreguláris csapatokból ütőképes erőt szervezzen, azonban október végén megbetegedett, és december végéig kórházban tartották. Felépülése után a [[Volgográd|caricini]] 10. hadsereg vezetését vette át [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilovtól]], majd részt vett a város körüli ostromzár feltörésében. 1919 májusában megsebesült a harcokban, és csak július 9-én tért vissza a szolgálatba, amikor kinevezték a 14. hadsereg élére, amely [[Anton Ivanovics Gyenyikin|Gyengyikin]] fehér erőivel állt szemben.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=76–79}}</ref>
 
[[Szergej Szergejevics Kamenyev|Szergej Kamenyev]] új főparancsnok augusztus 15-i ellentámadási kísérlete azonban kudarcba fulladt, ugyanis a jobbszárnyon haladó 13. és 14. hadsereget megakadályozták az egyesülésben a fehérek. Ezután az egész offenzíva megtorpant, majd több helyen visszavonulásokra került sor, és [[Kurszk (várostelepülés)|Kurszk]] is elesett. Jegorov szeptember 26-án katasztrofálisnak értékelte a helyzetet. A vereség miatt a frontot kettéosztották, a balszárnyból létrejött a Délkeleti Front, míg a korábbi jobbszárny alkotta most már a Déli Frontot. A front {{szám|112500}} katonát és {{szám|17500}} lovast számlált október 12-én. Frontparancsnokká Jegorovot nevezték ki, mellé pedig [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálint]] helyezték a a Forradalmi Katonai Tanács tagjaként, így ő ellenőrizte Jegorov ténykedéseit, és ellenjegyezte parancsait. Sztálin dolgozta ki a déli támadás új tervét, habár életrajzában Jegorov ezt magának tulajdonította. A 13. és 14. hadsereget azonban az összpontosítás befejezése előtt támadásba küldte, így azok súlyos veszteséget szenvedtek. Ennek ellenére szeptember 20-án visszafoglalták [[Orjol]]t.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=79–82}}</ref>
 
Október végén került sor új támadásra, amely már komoly sikerekkel járt. Október 24-én [[Szemjon Mihajlovics Bugyonnij|Bugyonnij]] erőivel együttműködve elfoglalták [[Voronyezs]]t, majd november 16-án az attól 100 kilométerre nyugatra lévő vasútállomást. Ez lehetőséget nyújtott Gyenyikin erőinek kettévágására. Az év végére a fehérek itteni erői széthullóban voltak, miközben Bugyonnij 1. lovashadserege és a Déli Front folyamatosan nyomult előre. Január 10-én elfoglalták [[Taganrog]]ot és [[Rosztov-na-Donu|Rosztov]]ot, amely a fehér erők széthullásához vezetett. Az egységet Délnyugati Fronttá nevezték át, és feladatul kapta a maradék [[odessza]]i fehér erők felszámolását, amelyet februárra hajtott végre, egyúttal a [[Dnyeper]] egész nyugati partját megtisztítva a fehérektől.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=82–85}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszandr_Iljics_Jegorov”