„A sevillai borbély (Rossini)” változatai közötti eltérés

A [[nápoly]]i Teatro Argentina impresszáriója, Sforza-Cesarini rendelte meg a darabot. A szövegkönyvet Rossini javaslatára Cesare Sterbini írta meg, és bizonyos, hogy Rossini aktívan részt vett a libretto kidolgozásában.<ref>{{cite book|last=Toye|title=Rossini|pages=45-52}}</ref> A téma nagyon népszerű volt a korban: [[1782]] és [[1816]] között legalább négy feldolgozását ismerjük, köztük a szintén nápolyi [[Giovanni Paisiello|Paisiello]] és [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] változatát. A darabot, amit a szerző saját bevallása szerint mindössze tizenhárom nap alatt írt meg, [[1816]]. [[február 20.|február 20]]-án mutatták be. A bemutatót Paisiello hívei – és számos más szerencsétlen körülmény – látványos bukássá tették.<ref>Toye a következőket sorolja: Paisello rajongói az operaelőadás közben pisszegtek és kiabáltak. Állítólag a finálé közben valaki felkiáltott: „Itt vagyunk Cesarini herceg gyászünnepségén!”. Kinevették a tenoristát, aki hangolta a gitárját a szerenád előtt, Don Basilio megbotlott egy nyitva hagyott süllyesztőben, még egy macska is megjelent a színpadon. Amikor Rossini megtapsolta az énekeseket, még őt is lepisszegték, mert tüntetőnek vélték gesztusát. A második felvonást szinte hallani sem lehetett a zajongástól.</ref> A második előadástól kezdve a darab sikeres lett, de a farsangi szezon lejárta miatt a művet mindössze egy hétig játszották. Amikor a darab öt év múlva visszatért Rómába, már egész Itáliában diadalt aratott. [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] állítólag azt mondta Rossininek [[bécs]]i találkozásukkor [[1822]]-ben: „Adjon nekünk még sok Borbélyt!” A mű azóta is Rossini legismertebb és legtöbbet játszott műve. Egy kimutatás szerint az 5. leggyakrabban játszott opera az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban.<ref>[http://www.operaamerica.org/Content/Audiences/Programs/Cornerstones/index.shtml OPERA America's "The Top 20" list of most-performed operas]</ref>

 

 

Az operát sokáig az [[opera buffa]] (vígopera) műfaj legkiemelkedőbb darabjának tartották. [[Fodor Géza (dramaturg)|Fodor]] szerint a 1960-as években merült fel más, árnyaltabb értelmezések lehetősége. Így pl. Lamberto Gardelli felfogásában "Rossini operája a szegény Bartolo tragédiája". S valóban: 1960-as felvételén „Gardelli nem a darab ellenállhatatlan vidámságát, bámulatos szellemességét hangsúlyozta, hanem drámaiságát, konfliktusosságát”. Később viszont Claudio Abbado „nem a mű konfliktusosságát, drámaiságát hangsúlyozta, hanem szépségét, eufóniáját és zenei komplexitását. Mintha azt próbálta volna demonstrálni, hogy Rossini darabjában valójában egy Mozart-opera rejlik.” <ref>http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=676&hl=fodor%20géza [[Fodor Géza (dramaturg)|Fodor Géza]] cikke Muzsika 1999 szeptemberi számában</ref>