„Vanitas” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
form eliras jav., korr, iw ki |
||
1. sor:
[[Fájl:Antonio de Pereda - Allegory of Vanity - Google Art Project.jpg|bélyegkép|280px||[[Antonio de Pereda]]: ''Vanitas'']]
[[fájl:David Bailly Vanitas1651.jpg|bélyegkép|jobbra||
A '''vanitas''' ([[latin nyelv|latin]]: ’hiábavalóság, semmiség, hiúság, hazugság’; magyaros helyesírással: ''vanitász'') a festészet több évszázados témája. Gyökerei a [[zsidó vallás|zsidó]]-[[Kereszténység|keresztény]] [[vallásosság]]ban keresendőek, amelyben a földi javak elmúlása központi fogalom és amely a [[Biblia|
A vanitasmotívumok alapvető álláspontja, hogy az ember nem ura saját életének, minden [[Isten]] kezében van, avagy „Ember tervez, Isten végez”. Legfeltűnőbbek az elmúlásra illetve az elmúltra utaló olyan képmotívumok, mint a koponya vagy a (homok)óra.
[[fájl:Cagnacci Maddalena svenuta.jpg|bélyegkép|bal|upright|Guido Cagnacci: ''[[Mária Magdaléna]]'' (1663)]]
[[fájl:Cagnacci Maddalena svenuta.jpg|bélyegkép|bal|upright|[[Mária Magdaléna]] (1663) Guido Cagnacci festménye]]Az első jelentős vanitasábrázolások [[Németalföld]]ről származnak, nem véletlenül. A [[reneszánsz]] óta egyre terjedő vanitasmotívum szinte karikatúraszerűen ábrázolja a [[középkor]] és az [[újkor]], az ember vallásos alázatossága és a [[felvilágosodás]] öntudatos gőgje közötti egyre inkább tátongó szakadékot. Tetőpontját a [[barokk]] idején éri el, a festmény mintegy beismeri önnön [[hiúság]]át. A XVIII. századtól egyre inkább az alázattól megszabadulni akarás motívuma érvényesül: az elképzelés, hogy az ember fejlődni akarása nem lehet hiúság. Körülbelül 1760-tól kezdődően a vanitász túlhaladása a [[polgárság|polgári]] kultúra és életvitel központi témája lesz.▼
Antonio de Pereda Vanitas képe egy angyalt ábrázol aki egy földgömbre támaszkodva felmutat egy portrét, ami V. Károly német-római császárt ábrázolja. Egy fa asztal és egy leterített asztal látható a képen. Az üres deszkán, a nagyobbik asztalon könyvek, fegyverek és koponyák vannak helyezve, a másikon gyöngyök, aranypénzek és kártyák láthatók. . Melléjuk állitva egy kiégett gyertya és egy homokóra van. Ezek a tárgyak szimbolizálják az elmúlást, a hatalom, gazdagság és egy impérium elmúlását.▼
▲
== Források ==▼
▲Antonio de Pereda ''Vanitas'' képe egy angyalt ábrázol, aki egy földgömbre támaszkodva felmutat egy portrét, ami V. Károly német-római császárt ábrázolja. Egy fa asztal és egy leterített asztal látható a képen. Az üres deszkán, a nagyobbik asztalon könyvek, fegyverek és koponyák vannak helyezve, a másikon gyöngyök, aranypénzek és kártyák láthatók.
*Christian Kiening: Das andere Selbst. Figuren des Todes an der Schwelle zur Neuzeit, München: Fink 2003. ISBN 3770538196▼
*Anne-Marie Charbonneaux (Hrsg.): Les vanités dans l’art contemporain, Paris: Flammarion 2005. ISBN 2-0801-1460-3▼
*Karine Lanini: Dire la vanité à l’âge classique : paradoxes d’un discours, Paris: Champion, 2006. ISBN 2-7453-1319-3▼
▲== Források ==
[[Kategória:Ikonográfia]]▼
▲*Christian Kiening: ''Das andere Selbst. Figuren des Todes an der Schwelle zur Neuzeit'', München: Fink 2003. ISBN 3770538196
▲*Anne-Marie Charbonneaux (Hrsg.): ''Les vanités dans l’art contemporain'', Paris: Flammarion 2005. ISBN 2-0801-1460-3
▲*Karine Lanini: ''Dire la vanité à l’âge classique
▲[[Kategória:Ikonográfia]]
| |||