„Lovagi rend az ókori Rómában” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
[[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] megújította a lex Rosciát, s felújította az eques publicus-szal kapcsolatos rituálékat is, és kiemelve ezek tekintélyét, számukat 5000-ben maximálta. A római lovagok jegyzékét felülvizsgálta, valamint a lovagi törvényeket négy táblában foglalta össze, amelyhez [[Caligula]] még egyet hozzátett. E törvények szabályozásával [[Hadrianus]] és [[Antoninus Pius római császár|Antonius Pius]] is foglalkozott. [[Tiberius]] az aranygyűrű viselését is kiváltságukká tette. A lovagi státuszhoz szükséges előírások a császárkorban is fennmaradtak, csak kissé szélesebb értelmezésben, feltétel volt a szabad polgári születés és a legalább 400 000 [[sestertius]]t kitevő vagyon. Gyarapodott a lovagok által igénybe vehető tisztségek száma is, például [[praefectus]], [[procurator]] stb. A provinciákban is egyre több lovag élt.
A [[2. század]] második felében [[Marcus Aurelius]] még betartotta a formaságokat, de két legtehetségesebb hadvezérét, [[Pertinax]]ot és [[Valerius maximianus]]t azért vetette fel a szenátusba, hogy légióparancsnokká (''legatus'') nevezhesse ki őket.{{refhely|Római társadalomtörténet|158. o.}}
A [[3. század]]tól fogva a legtöbb poszton lovagok váltották fel a senatorokat, jelentőségület a viri eminentissimi minősítés is mutatja. ▼
A hadseregben a lovagok szerepének erősítését [[Septimius Severus]] indította el, aki uralkodása (193–211) alatt három új [[római légió|légiót]] állított fel, amelyek parancsnokai nem szenátori rangú [[legatus]]ok, hanem lovagi [[praefectus]]ok lettek. Ekkortól könyebben szerezhettek a [[centurio|centuriók]] és a rendes szolgálat alól felmentett különleges, többnyire közigazgatási feladatot ellátó katonák (''principales'') lovagi rangot, mint korábban.{{refhely|Római társadalomtörténet|160. o.}} A lovagok közül a 3. században császárrá lett elsőként [[Macrinus]], majd többek között [[Maximinus Thrax]], [[II. Claudius]], [[Aurelianus]], [[Probus]] és [[Carus]].{{refhely|Római társadalomtörténet|159. o.}} Aurelianus halála után a szenátori rangú [[Tacitus]] megválasztása már inkább a kivételek közé tartozott.{{refhely|Római társadalomtörténet|160. o.}}
▲A [[3. század]]tól fogva nemcsak a katonai, hanem a legtöbb polgári poszton is lovagok váltották fel a senatorokat, jelentőségület a viri eminentissimi minősítés is mutatja.
A [[4. század]] végén a lovagrend megszűnt a római társadalom önálló kategóriája lenni.
| |||