„Pinjin” változatai közötti eltérés

A pinjin az [[1949]]-es kommunista hatalomátvétellel megindult átfogó írásreform részeként született meg; végleges formáját [[1958]]-ban fogadták el. [[1979]]. [[január 1.|január 1-jétől]] [[Kína]] előírta a pinjin használatát a diplomáciai szövegekben és más idegen nyelvű kiadványokban, s ezt 1982-ben a [[Nemzetközi Szabványügyi Szervezet]] (ISO), 1986-ban pedig az [[ENSZ]] is elfogadta.

 

A pinjin átírás nem a kínai írást kívánja helyettesíteni, hanem arra szolgál, hogy a pekingi (hivatalos) nyelvjárás szerinti kiejtés tanítását, népszerűsítését elősegítse. Ilyenformán az általános iskolai írás-olvasás oktatásban és a külföldiek kínainyelv-oktatásában egyaránt használatos, továbbá alapul szolgál a fogyatékkal élők jelrendszereihez is (például kínai [[Braille-írás]]), emellett sok esetben kiváltotta a kínai nemzetiségek hagyományos írását, sőt egyes írásbeliség nélküli nyelveket is ezzel jegyeznek le.