„Fényes László” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
 
== Élete ==
Gyógyszerésznek, később pedig mérnöknek készült, ám egyetemi tanulmányait félbehagyta, s [[1894]]-től újságíróként tevékenykedett. [[1910]]-től ''Az Est'' munkatársa volt. Az [[első világháború]] alatt, [[1917]]-ben választották [[Nyíregyháza]] országgyűlési képviselőjévé. Annak ellenére, hogy pártonkívüliként indult, közel állt a polgári radikálisokhoz<ref> Ezt bizonyítja pl. [[Jászi Oszkár|Jászi]]val kötött barátsága.</ref>, illetve [[Károlyi Mihály]] pártjához., Ős ő leplezte le a [[Tisza István|Tisza]]-rendszer visszaéléseit. Tiltakozott a [[Galilei Kör|galileisták]] elleni rendőri brutalitások ellen, illetve interpellált a júniusi sztrájkot<ref> 1918. június 20-28. között lezajló ún. júniusi sztrájk. A MÁV Gépgyár béremelést követelő munkásaira a csendőrök sortüzet zúdítottak, amely 4 munkás halálát és további 20 megsebesülését okozta. Válaszként a munkások sztrájkolni kezdtek, melyhez a vidéki ipari központok munkásai is csatlakoztak. A mozgalom irányítására az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]] vezetőiből, a [[Szakszervezeti Tanács]]ból és a pártvezetőséget követő üzemi bizalmiakból munkástanács alakult. Június 22-i felhívásukban követelték a csendőri brutalitás beszüntetését, a kormány lemondását, általános választójog megadását, a béke megkötését, illetve egyéb szociális rendelkezések kiadását. A rendőrség több száz munkást letartóztatott, s őrizetbe vették a mozgalom egyik legfőbb vezetőjét, [[Landler Jenő]]t. Betiltottak két szakszervezeti lapot, s 27-én a munkástanács a harc kilátástalanságára hivatkozva felszólította a sztrájkolókat a munka folytatására, amelybe azok belenyugodtak. Forrás: Munkásmozgalom-történeti Lexikon </ref>megelőző MÁV gépgyári sortűz ügyében is. 1918. októberében a [[Magyar Nemzeti Tanács|Nemzeti Tanács]] tagja, a Nemzetőrség kormánybiztosa és hadügyi államtitkár lett. A [[Kommunisták Magyarországi Pártja]] ellen erélyes fellépést követelt. A proletárdiktatúra kikiáltása után passzivitásba vonult, ám korábbi tevékenysége miatt 1919. április 21-én, mint "''ellenforradalmárt''" letartóztatták a Royal Szállóban.<ref> Fényes László [http://home.arcanum.hu/fogoly/view/71040/?pg=0 fogolytörzskönyve] </ref> [[Szamuely Tibor]] emberei fel akarták akasztani, ám [[Korvin Ottó]] ezt megakadályozta.<ref> Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, Magyar Világ Kiadó, 1989 ISBN 963 7815 00 7 (214. oldal) [http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=683&secId=64737&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Faludy+Gy%C3%B6rgy&limit=1000&pageSet=1] </ref>
1919 végén, amikor Horthy különítményesei járták a Dunántúlt, és sorra vonták felelősségre, illetve végezték ki statáriálisan azokat, akikről úgy értesültek, hogy részt vettek a Tanácsköztársaság fenntartásában, nyílt levélben tiltakozott az [[Fehérterror|embertelenségek]] ellen. Ezért Horthyék Fényest korábbi politikai ellenfele, [[Tisza István]] meggyilkolására való felbujtással vádolták meg, s 1919. november 24-én letartóztatták ([[Tisza-per]]).<ref> Fényes László [http://home.arcanum.hu/fogoly/results/?query=%28F%C3%A9nyes%20L%C3%A1szl%C3%B3%29 fogolytörzskönyve] </ref> Ezzel a hamis váddal évekig tartották fogva. Végül [[1921]]-ben bizonyítékok hiányában mentették fel, s engedték szabadon október 5-én. Kiengedése után belépett az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-be, s a [[Szociáldemokrácia|szociáldemokrata]] napilapnál, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. Itt folytatta korábbi munkáját, s pontosan megírta a fehér terroristák gyilkosságait, illetve azt, hogy ezeknek [[Horthy Miklós|Horthy]] bűnpártolója, két esetben pedig - [[Somogyi Béla|Somogyi]] és [[Bacsó Béla (újságíró)|Bacsó Béla]] esetében - felbujtója is volt. Emiatt számos perbe keveredett. Ellenségei dühét legfőképp azzal vívta ki, hogy kézre kerítette [[Matthias Erzberger]] német politikus gyilkosait, akik [[Gömbös Gyula]] lakásán bujkáltak. Így nem maradhatott Magyarországon, s az [[1920-as évek]] közepén<ref> Egyes források 1924-et, mások [[1926]]-ot írnak.</ref> emigrált [[Bécs]]be, hol az ''Arbeiter Zeitung'' munkatársa lett.