|
A cím Nyugat-Európában keletkezett, eleinte a nagyobb hatalmú hercegek címe volt, mert az egyszerű hercegi cím a [[középkor]] végére már nagyon elterjedt és a kisebb területek, városok uralkodóit is jelenthette. A cím használatának egyik első előfordulása a [[15. század]]ban történt, amikor III. Fülöp, Burgundia hercege (1419–1467), a mai Kelet-Franciaország és Hollandia egy jelentős részének uralkodója így címeztette magát 1435-től, amikor uralma alá vonta Brabant és Limbourg hercegségeket, valamint Holland, Zeeland, Friesland, Hainaut és Namur grófságokat. Fia, Károly (1467–1477) folytatta a cím használatát.
Az első uralkodók, akiket hivatalosan is nagyhercegnek címeztek, a [[toszkána]]i Mediciek voltak, a [[16. század]] végétől. Címüket [[V. Piusz pápa]] adtaadományozta [[1569]]-ben [[I. Cosimo firenzei herceg]]nek a címet. A [[Német-római Birodalom]] vazallusai voltak.
Legelőször [[Olaszország]]ban merült fel, ahol [[V. Piusz pápa]] [[1569]]-ben [[I. Cosimo firenzei herceg]]nek adományozta ezt a címet. [[1669]]-ben, [[Toszkána]] megalakulása után, a toscanai uralkodó vette fel e címet a királyi fenség megszólítással együtt. [[1805]] Napóleon császár sógorának, [[Murat]]nak, mint a bergi nagyhercegség uralkodójának adományozta e címet, [[1806]]-ban pedig a badeni választó, a hessen-darmstadti tartománygróf és a würzburgi választó vették fel e címet, miután csatlakoztak a rajnai szövetséghez. A [[bécsi kongresszus]] határozata értelmében a nagyherceg cím Hessen-Darmstadt, Baden, Szász-Weimar, Mecklenburg-Schwerin, Mecklenburg-Strelitz és Oldenburg uralkodóit illette meg (az utóbbit [[1829]] óta). A nagyherceg címet viselték még az osztrák császár, mint ToscanaToszkána és [[Krakkó]], a porosz király, mint az alsórajnai vidék és [[Poznań|Posen]] nagyhercege, és a német-alföldi király, mint Luxemburg nagyhercege. Megmaradt azonkívül e cím a Habsburg–Lotaringiai háznak Toszkánában uralkodott ágánál. A nagyherceg fia, illetve prezumtív örökösének címe az ''örökös nagyherceg'' volt. Az orosz cár címében szintén előfordult, mint ''velikij knyaz Szmolenszka, Litvi, Podoliji i Finlangyiji'' (Szmolenszk, Litvánia, Podólia és Finnország nagyhercege), de főképpen a[[cár]]i cáricsalád uralkodóház belsőegyes tagjait illették e címmel. Ezek rangi címe ''viszocsesztvo'' (magasság) volt, míg a cári házzal rokonságban levők címe egyszerűen herceg (illetőleg hercegnő). A nagyherceg ezenkívül az orosz [[cár]]i család egyes tagjainak a címe.
== Lásd még ==
|
