„Fog” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
61. sor:
A fog fő tömegét a dentin ''(dentinum, substantia eburnea)'' adja. A [[fogbél]]kamrát teljesen körbeveszi, kívülről pedig a [[fogzománc|zománc]] és a [[fogcement|cement]] fedi. 70%-ban [[Ásvány (anyag)|ásványi anyagot]], 20%-ban szerves anyagot és 10%-ban vizet tartalmaz. Keménysége kisebb, mint a zománcnak, rugalmassága viszont nagyobb, ami előnyös. Magasabb szervesanyag-tartalma miatt a fogszuvasodás könnyebben roncsolja.
 
Szerkezetére jellemző, hogy dentincsatornák (tubulusok) járják át, melyekben az [[odontoblaszt]]ok (dentint termelő [[sejt]]ek) nyúlványai, az ún. ''Tomes-féle rostok'', találhatóak. Tehát a [[csont]]okhoz hasonlóan élő szövetről van szó. A dentincsatornák átmérője az egyén korával és a dentinen belüli helynek megfelelően változik. A zománc felé eső részen szűkebbek, míg a fiatal korban 2,5-3 μm-es csatornák, 1,3-1,5 μm-re csökkenek. A tubulusokon keresztül bizonyos anyagok átjuthatnak, így például [[baktériumok]] által termelt különböző [[toxin]]ok, melyek irritálhatják a fogbélben lévő [[idegszövet|idegvégződéseket]], fájdalmat váltva ki. Maguk a baktériumok nem képesek áthatolni a tubulusokon. A fogászati beavatkozások során tapasztalt fájdalomingerek is a dentincsatornákon közvetítődnek: a csatornákban folyadékáramlás következik be, ami mechanikailag ingerli az idegvégződéseket.
 
A dentin, a zománccal ellentétben, kis mértékben képes védekezni a külső behatások ellen. Amikor a szuvasodás eléri a zománc-dentin határt, a dentincsatornácskákban és a dentin pulpa felőli részén megindul a dentin lerakódás, ami gátat próbál szabni külső ingerek ellen.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fog