„Verseghy Ferenc (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
32. sor:
== Életpályája ==
Atyját, Verseghy Ferenczet, aki sóházi tiszt volt, korán elvesztette, így a nevelése anyja gondviselésére maradt. Az iskoláit [[1766]]-ban [[Pest (történelmi település)|Pest]]en kezdte, s [[1769]]-től [[Eger]]ben folytatta, ahol [[1771]]-ben a papnövendékek közé vették fel. [[1777]]-ben azonban kilépett, és egy évet a [[Buda (történelmi település)|budai]] egyetemen töltött, s akkor Jenő néven a [[pálosok|pálos szerzetesrendbe]] lépett. A [[teológia|teológiát]] [[Nagyszombat]]ban végezte, ahol fiatal növendéktársait [[héber nyelv|héber]] és [[görög nyelv]]ben oktatta, s [[1781]]. [[április 22.|április 22-én]] fölszentelték. A budai egyetemen [[1782]]-től felsőbb mathézist és teológiát hallgatott. [[1783]]-ban bölcseleti doktorrá, [[1784]]-ben pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd [[Pest (történelmi település)|Pest]]en hitszónok volt, akinek beszédeire távolabbról is eljártak. Mikor a rendet [[1786]]-ban eltörölték, tábori [[káplán]] lett; a török háború alkalmával a főhadiszálláson megbetegedett, kénytelen volt lemondani hivataláról, s magát negyedfél évig Pesten és Budán orvosoltatni, míg végre felgyógyult. Verseghy [[1789]]-ben és [[1792]]-ben cenzori állásért folyamodott a [[Helytartótanács]]hoz, kérvényében széles körű nyelvtudására hivatkozott.
300 forint nyugdíjából éldegélt s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, mikor [[1794]]. december 11-ére virradóra a [[Martinovics Ignác|Martinovics-ügyben]] elfogták, amiért a kátét terjesztette s a [[Francia himnusz|Marseillaise]]-t lefordította. [[1795]]-ben a [[Hétszemélyes Tábla]] halálra ítélte, ezt azonban 9 évi várfogságra változtatták. [[Kufstein]]ben, [[Graz]]ban és [[Brno|Brünn]]ben töltötte fogsága idejét. [[1803]]. augusztus 28-án kiszabadult és Szapáry János gróf nádori főudvarmester leányának nevelője lett; a gróf kieszközölte neki elvesztett szerzetesi nyugdíjának visszaadását is és [[1806]] végén beajánlotta [[József nádor]]hoz magyar nyelvgyakorló mesternek.
38. sor:
A Budakeszi út mellett levő (vízivárosi) temetőben temették el. Sírfeliratul e sorokat szánta magának:
''"A sors elfojtván zöld rügyét''
== Munkássága ==
184. sor:
* Hamvait [[1931]]-ben, a [[vízivárosi temető]] felszámolásakor hozták haza [[Szolnok]]ra. Díszsírhelyen kapott örök nyughelyet, amelyre 1966-ban készítették el a ma látható kereszttel és nyitott könyvvel díszített sírkövet.[http://archiv.vfmk.hu/verseghy/]
* Mellszobra Szolnokon az [[1926]]-ban kialakított, francia stílusú Verseghy parkban található, közvetlenül a [[Tisza Szálló és Gyógyfürdő]] mellett. A szobor [[1934]]-ben készült; [[Borbereki Kovács Zoltán]] szobrászművész alkotása.
* Bár Verseghy Ferenc életműve ma már jórészt csak történeti érdekesség, időről időre felmerül a neve. ''Gróf Kaczaifalvi László, avagy a természetes ember. Egy igen mulatságos tanuságokkal bővelkedő történet'' című regényét ([http://www.kiad.hu/bibl/verseghy2/index.php?sorszam=1]) [[Mikszáth Kálmán]] beválogatta az általa szerkesztett, a magyar regény első száz évének jellegzetességeit bemutató [[A Magyar Regényírók Képes Kiadása|sorozatába]].
* [[Chiovini Ferenc]], a Szolnoki Művésztelep tagja, a [[Verseghy Ferenc Gimnázium]] Munkácsy-díjas öregdiákja által [[1937]]-ben készített életnagyságú portrét a tanintézmény államosításának 50. évfordulójára rendezett ünnepségen leplezték le. 1944-ig az iskola őrizte, amikor is háborús pusztításnak esett áldozatul. A képről készült fényképmásolat maradt fenn, amit az iskola jubileumi értesítője őrzött meg.
* [[Remete Márton]] a Verseghy Irodalmi Kör kezdeményezésére és megbízására festette meg [[1937]]-ben a tudós fél alakos képét. A művész gondos előtanulmányokat végzett. Felhasználta a Höfel-féle rézmetszetet és a Gróf Kaczaifalvi 1911-es kiadásában megjelent arcképet. A festmény a kor embere által elképzelt töprengő, szenvedélyes, mélyen gondolkodó, élete delén álló Verseghyt ragadta meg. Kezdetben a kép a [[Szolnoki Múzeumi és Könyvtári Egylet]] által őrzött Verseghy-relikviák között, majd a könyvtár olvasószobájába lett kiállítva. Ma a megyei könyvtár Verseghy-termének falát díszíti.
| |||