„Harrier” változatai közötti eltérés

Bár a gép képes a függőleges fel- és leszállásra egyaránt, üzemanyagtakarékossági okokból – a hatótávolságának növelése érdekében – az esetek többségében ''[[STOL]] (Short Take-Off and Landing – rövid távú fel- és leszállás),'', vagy még gyakrabban ''[[STOVL]] (Short Take-Off and Vertical Landing – rövid távú felszállás és függőleges leszállás)'' üzemmódot alkalmaznak. A repülőgépet a jelenleg fejlesztés alatt álló [[F–35 Lightning II|F–35B Lightning II]] vadászbombázó fogja leváltani.

A brit hajtóműgyártás egyik vezéralakja, Dr. [[Alan A. Griffiths]] már [[1941]]-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy a repülőgép függőleges felemelkedéséhez különálló, kis tömegű, de nagy tolóerejű emelőhajtóművet kell a repülőgépbe függőlegesen beépíteni, amely csak fel- és leszálláskor üzemel. [[1955]]-re készült el a Rolls-Royce [[RB.108]] hajtóműve, amely 122 kilogrammos tömege ellenére mintegy (920 kilogrammnak megfelelő) 9,0 kN erőt tudott kifejteni. A hozzá tartozó repülőgép kifejlesztésének jogát a [[Short Brothers]] nyerte el. A [[Szárny|deltaszárnyú]] repülőgép törzsének közepébe függőlegesen négy ilyen hajtóművet építettek be, a törzs végébe egy ötödiket, amely a vízszintes haladáshoz szükséges tolóerőt biztosította. A két megépült példány közül az első [[1957]]. [[Áprilisáprilis 2.|április 2-án]] repült először, még a függőlegesen beépített hajtóművek nélkül, vízszintesen felszállva. Az első (kipányvázott) lebegési teszteket [[1958]]. [[Májusmájus 26.|május 26-án]], az első szabad lebegést az év [[Októberoktóber 25.|október 25-én]] hajtották végre. A berepülési program egészen [[1964]]-ig tartott ([[1963]]-ban az egyik prototípus lezuhant, a pilóta meghalt, de a gépet kijavították), és bebizonyította a VTOL koncepció életképességét.

A repülőgép fejlesztése fölött újabb viharfelhők gyülekeztek, mert a [[Dassault]] a [[Rolls-Royce Motor Cars|Rolls-Royce]] hajtóműgyártó ágazatával közösen a [[Mirage III]] egy függőlegesen felszálló változatával – a [[Mirage IIIV]]-vel – végzett intenzív marketingtevékenységet. A [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]] a helyből felszálló repülőgépekre vonatkozó követelményrendszerét ''(NBMR-3, NATO Basic Military Requirement 3,'' azaz ''NATO Alapfokú Katonai Igény 3)'' úgy módosította, hogy a repülőgépnek el kellett érnie a 2 [[Mach-szám|Mach]] sebességet, amely a ''P.1127'' számára teljesen reménytelen volt. A Hawker a pályázatra egy jelentősen továbbfejlesztett, de később zsákutcának bizonyuló változatot, a ''P.1154'' tervet nyújtotta be, amely két, egymás melletti hajtóművel rendelkező, megnövelt változata volt az eredeti koncepciónak (mindkét hajtóműnek csak az egyik oldalán volt két-két fúvócsöve), a Pegasus hajtóműveket pedig átalakították úgy, hogy az eredetileg csak levegőt kifúvó mellső fúvócsövekben is égettek tüzelőanyagot, hasonlóan az [[utánégető]]khöz, így a tolóerőt 140 kN-ra sikerült növelni. Bár a pályázatot megnyerték, a franciák megvonták pénzügyi támogatásukat, és folytatták a [[Mirage III#Mirage IIIV|Mirage IIIV]] fejlesztését, amely az emelő hajtóművek miatt meglehetősen gazdaságtalan konstrukció volt, nem is jutott el a sorozatgyártásig, [[1966]]-ban befejezték a programot. A ''P.1154'' program a RAF és az RN közti ellentéteken bukott meg, az RN a programot otthagyva, az [[F–4 Phantom II|F–4K/Phantom FG.1]] repülőgépeket rendszeresítette repülőgép-hordozóin. A ''P.1154'' programot [[1965]]. [[Februárfebruár 2.|február 2-án]] állították le hivatalosan.

Szerencsére az akkori brit védelmi miniszter, az ''MDWP'' hathatós támogatásával, megegyezést kötött [[Németország]]gal egy helyből felszálló repülőgép létrehozására a ''P.1127'' alapján. Az amerikaiakkal három tagúra bővült megállapodást [[1963]]. [[Januárjanuár 16.|január 16-án]] írták alá egy kísérleti repülőgépekkel felszerelt század, a ''TES (Tripartite Evalutation Squadron – háromoldalú kiértékelő század)'' létrehozásáról, melyet a ''P.1127'' továbbfejlesztett változatának 18 (végül csak 9) példányával szerelnek föl, ezek szárnyai alá már egy-egy [[fegyverfelfüggesztő csomópont]] került, igaz, erre csak [[tüzelőanyag-póttartály]]okat, egyes esetekben [[Gyakorlóbombagyakorlóbomba|gyakorlóbombákat]] függesztettek.

A ''Harrier GR.1'' változatába a továbbfejlesztett ''Pegasus 6 Mk. 101'' hajtóművet építették be. Mivel a ''Harrier'' már nem kísérleti repülőgép volt, jelentősen megnövelték a nagyjavítások közötti üzemidőt (a korábbi 50-ről 300 órára). A tolóerő 84,6&nbsp;kN-ra nőtt, ezt vízbefecskendezéssel érték el.<ref>[http://www.harrier.org.uk/history/pegasus.htm Pegasus Variants] – Harrier.org.uk</ref>

A hajtómű cseréje (mivel a törzsbe van építve) rendkívül bonyolult, a szárnyak leszerelése után daruval emelik ki a törzsből, Az új hajtómű beépítése után a [[sárkány (repülés)|sárkányon]] is rengeteg, bonyolult műveletet kell végrehajtani (például hidraulika-rendszer szivárgásmentes összeszerelése), ez a gép karbantartásigényét tetemesen megnöveli.<ref>[http://www.harrier.org.uk/history/engine_change.htm A Fitter's Tale – The eight hour engine change (in the field)?] – Harrier.org.uk</ref>

Az [[1990-es évek]]ben újabb korszerűsítéseket végeztek, ami után az infracsapda-szórókból egyszer használatos zavaróadókat indíthattak, a pilótakabinba egy kézi [[Global Positioning System|GPS]]-berendezést szereltek (nem az avionikába integrált formában), a gépeket alkalmassá tették a korszerűbb ''AIM–9M Sidewinder'' rakéták hordozására. Napjainkra a gépeket kivonták a hadrendből, egy gép (az ''XZ439'' lajstromszámú) az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban magánkézben üzemel.<ref>{{cite web|url=http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/hirek/harrier_magankezben/|title=Magánkézbe került egy működőképes Harrier harci repülőgép|date=2008-11-09|publisher=[http://www.jetfly.hu JETfly Internetes Magazin]|accessdate=2008-11-10}}</ref>

A ''Phase II Update'' program keretében korszerűsített repülőgép első felszállására [[1988]]. [[Szeptemberszeptember 19.|szeptember 19-én]] került sor, hadrendbe [[1993]] szeptemberében állt. Összesen 33 gépet alakítottak át, emellett 18 új gép is épült. Nevük eredetileg ''FRS. 2'' volt, ez az [[1990-es évek]] közepén változott ''FA. 2''-re ''(Fighter-Attack).'' A legnagyobb előrelépést a ''Blue Fox'' radar cseréje jelentette a korszerűbb ''Blue Vixen'' típusra. A lokátor, amellett, hogy könnyebb volt, nagyon sok új üzemmódot ismert. Képes volt földháttérben repülő célok érzékelésére ''(look down-shoot down),'' alkalmas volt az egyik cél követése közben, párhuzamosan újabb célt keresni ''(Track While Scan),'' emellett úgy volt kialakítva, hogy kisugárzását a másik repülőgép radarriasztó rendszere ne érzékelje ''(LPI – Low Probability of Intercept).'' Ebből fejlesztették ki a [[JAS 39 Gripen]] [[PS/05A]] radarját.

Bár a ''Harrier'' sikeres repülőgép volt, senki sem gondolta, hogy a benne rejlő lehetőségeket teljes egészében kihasználták, hiszen nem volt más, mint a [[szuperszonikus]] ''P.1154''-hez gyártott ''Kestrel'' kísérleti repülőgép felfegyverzett változata, melynek sem fegyverzete, sem [[hatótávolság]]a nem volt elégséges. Ezért már [[1973]]-ban elkezdték egy váltótípus, az ''AV–8X'' vagy ''AV–16'' (a szám a kétszeres hatótávolságra és fegyverzetre utalt) tervezését, de a programból az angolok [[1975]]-ben kiszálltak, az [[Amerikai Tengerészgyalogság]]nak egyedül pedig nem volt pénze a folytatáshoz. Mivel a géppel nagyon elégedettek voltak, szerényebb keretek között folytatták az időközben ''AV–8B''-re átkeresztelt programot, a [[McDonnell-Douglas]]-szel új, [[kompozit anyagok]]ból épült, nagyobb szárnyakat terveztek, melybe több tüzelőanyag fért. A szárnyfelület 2,69 négyzetméterrel nőtt, a szárnynyilazás 40° helyett 36° lett, a támaszfutók a törővég helyett a szárny közepén lettek elhelyezve. A fegyverfelfüggesztő csomópontok számát félszárnyanként kettőről háromra növelték, ebből 2–2 csomópontra lehet póttartályokat függeszteni. A légi utántöltő fogadócsonkját behúzható kivitelűre változtatták. Az első ilyen gép [[1978]]. [[Novembernovember 9.|november 9-én]] repült. Időközben hasonló korszerűsítési programba kezdett a [[British Aerospace]] is, a meglévő flottát szerették volna új, nagyobb szárnyakkal felszerelni (így a tervezett új gépeket ''Big Wing'', azaz „nagyszárnyú”, vagy ''Tin Wing'', azaz „bádogszárnyú” gépeknek is hívták, utóbbi a szárnyak fém konstrukciójára utalt, ellentétben az amerikai kompozit fejlesztéssel). Mivel a két országnak nem volt pénze a párhuzamosan fejlesztett két, nagyon hasonló repülőgépre, így végül az angolok átvették az amerikai szárnyakat, amelyeket a brit elvárásoknak megfelelően módosítottak ([[LERX]]-szel, előrenyúló szárnytővel látták el), és saját korszerűsített gépeiket ezekkel gyártották, de mindkét ország saját gyártású avionikával szerelte fel a gépeket. Ez a kettősség a korszerűsítések során is fennmaradt, az angol és az amerikai gépek mind a mai napig hasonló képességekkel rendelkeznek, de beépített berendezéseik eltérőek.

A továbbfejlesztett gépbe [[rádiólokátor]]t, az ''F/A–18''-on alkalmazott [[AN/APG–65]]-öt építettek be, ezzel, valamint a rendszeresített [[AIM–120 AMRAAM]] rakétákkal távolabbi légi célokat is leküzdhetett, emellett a támaszfutók elé, az angol gépeknek megfelelően, egy újabb [[rakétaindító sín]] került, erre csak [[AIM–9 Sidewinder]] rakétákat lehetett függeszteni. Az első ilyen gép [[1992]]. [[Szeptemberszeptember 22.|szeptember 22-én]] repült először. Később a gépeket kompatibilissé tették az izraeli [[Litening]] [[célmegjelölő konténer]]rel, ennek segítségével többek között a földi csapatoknak élő légifelvételeket sugározhattak rádión. A gépek továbbfejlesztése folyamatos, az időközben kifejlesztett irányított fegyverek (a [[GBU–31 JDAM|JDAM]] bombacsalád és a ''Sidewinder'' légiharc-rakéta ''AIM–9X'' változata), a [[JHMCS]] [[Sisakbasisakba épített kijelző|sisakkijelző]] integrációja van folyamatban.

Kétüléses gyakorlóváltozatok, a ''T.10'' a ''GR.7''-é, a ''T.12'' a ''GR.9''-é. A gépek a ''TAV–8B''-ből lettek kialakítva, az angol [[avionika]] beépítésével. Képességeik megegyeznek az együléses gépekével. Az első gép [[1994]]. [[Áprilisáprilis 7.|április 7-én]] repült, összesen 14 épült, melyeket később átépítettek ''T.12''-vé.

A Harrier földi célok elleni arzenálja eredetileg egyszerű, nem irányított fegyverekből állt, ez később folyamatosan bővült, napjainkban a legtöbb angol és amerikai irányított fegyvert bevetheti. A ''Harrier GR.1''-hez 500 kilogrammos nem irányított bombákat, [[BL755]] [[Kazettáskazettás lőszerek|kazettás bombákat]], [[SNEB]] nem [[irányított rakéta|irányított rakétákat]] állítottak rendszerbe. A Falkland-szigeteki háború előtt rendszeresítették az [[AGM–45 Shrike]] [[lokátorromboló rakéta|lokátorromboló rakétát]], melyet végül nem vetettek be a háborúban, és ''Paveway II'' [[Lézerirányításúlézerirányítású bomba|lézerirányítású bombákat]] is, melyeket csak külső célmegjelöléssel lehetett alkalmazni. Az amerikai ''AV–8A'' repülőgépekhez az ott használt 68 milliméteres [[FFAR]] és a 127 milliméteres [[Zuni]] nem irányított rakétákat, napalmbombákat és a Rockeye kazettás bombákat rendszeresítették. India a gépeihez hadrendbe állította a [[Sea Eagle]] hajók elleni irányított rakétát.

Az 1990-es években az Egyesült Királyságban felmerült, hogy a gyors, helyből felszálló vadászgépeket fel lehet használni lelőtt pilóták és egyéb, a frontvonalak mögött lévő személyek kiemelésére. Egy, a félszárnyak alá függeszthető konténerbe egy ember tudott hason fekve beszállni. A konténert kipróbálták, de nem rendszeresítették.<ref>{{cite web|url=http://www.flightglobal.com/articles/1998/09/23/43106/uk-test-fits-avpro-exint-pod-on-harrier.html|title=UK test fits Avpro Exint pod on Harrier |date=1998-09-23|publisher=[http://www.flightglobal.com/]|language=angol|accessdate=2009-10-27}}</ref>

Olaszország számára a [[második világháború]] után megtiltották [[repülőgép-hordozó]]k építését, ezért az [[1985]]-ben hadrendbe állt új [[zászlóshajó]]t, a [[Giuseppe Garibaldi (551)|Giuseppe Garibaldi]] [[tengeralattjáró-elhárító helikopter]]ek hordozására tették alkalmassá. [[1989]]-ben a tilalom megszűntével lehetőség nyílt a hajóról a helyből felszálló repülőgépek alkalmazására, melyeket nem csak szárazföldi csapásmérésre, hanem többfeladatú repülőgépként tereztek alkalmazni, ezért Spanyolországgal és az Amerikai Tengerészgyalogsággal közösen fejlesztették ki a rádiólokátorral is felszerelt ''AV–8B Harrier II Plus'' változatot, melyből 16 egy- és két kétülésest vásároltak, melyek közül 13 gépet az [[Alenia]] szerelt össze [[Olaszország]]ban. A gépek a ''Garibaldi'' mellett az új zászlóshajón, a nagyobb vízkiszorítású [[Cavour (550)|Cavour]] fedéleztéről is üzemelnek.<ref>{{cite web|url=http://www.boeing.com/news/releases/1997/news_release_971202n.html|title=Last Italian-Assembled Harrier II Plus Delivered to Italian Navy|date=1997-12-06|publisher=[http://www.boeing.com/ Boeing]|language=angol|accessdate=2009-10-10}}</ref>

Az [[Indiai Haditengerészet]] összesen 22 együléses ''Mk. 51'' ''(IN601–IN623'' [[Lajstromjel|lajstromszámmal]]) és hat kétüléses ''T. Mk. 60'' ''(IN651–IN656'' lajstromszámmal) használt. A legyártott első három gépet ''(IN603–IN605)'' [[1983]]. [[Decemberdecember 13.|december 13-án]] szállították le. Az eredetileg megrendelt 16 együléses és három kétüléses gép mellé további hat egy- és három kétüléses gépet vásároltak (két kétülésest [[2003]]-ban használtan, angol ''T. Mk. 4''-esekből átalakítva). A repülőgép bonyolult üzemeltethetősége és az ország adottságai miatt a gépek jelentős része, 12 egy- és két kétüléses gép veszett oda, közülük az ''IN621'' lajstromszámú egy kemény leszállás miatt csak javíthatatlanná vált, nem semmisült meg, ez [[Goa|Goában]] van kiállítva. Eredetileg az összes gép 300. században szolgált, majd a gépek egy részét a [[Kiran Mk. II]] repülőgépeket is repülő 551. kiképzőszázadba osztották be, majd külön a Harrierek számára létrehozták az 552. kiképzőszázadot.

Fegyverzetükbe integrálták a [[Sea Eagle]] hajók elleni rakétát, a [[R550 Magic|Magic–2]], majd [[2005]]-től a [[Rafael Derby]] légiharc-rakétát. A gépek [[1999]]-től estek át nagyjavításon, majd [[2005]]-ben izraeli eredetű [[avionika|avionikát]] (többek között [[ELTA EL/M 2032]] rádiólokátort) és 20 darab Derby légiharc-rakétát szereztek be.<ref>{{cite web|url=http://www.bharat-rakshak.com/NEWS/newsrf.php?newsid=1471|title=Navy may buy Israeli Derby missiles for $25 million|date=2005-02-18|publisher=[http://www.bharat-rakshak.com/ Bharat Rakshak]|language=angol|accessdate=2009-10-24}}</ref> Eredetileg [[2010]] körül tervezték kivonásukat a hadrendből, váltótípusuk a [[MiG–29]]K és a [[Tejas]] haditengerészeti változata lett volna, azonban az ezeket hordozó, felújított [[Vikramaditya]] (korábban, a [[Vörös Flotta|Vörös Flottánál]] [[Admiral Gorskov]]) felújítása annyira elhúzódott, hogy [[2008]]-ban a Harrierek újabb korszerűsítését határozták el. A gépek szerkezetét megerősítve újabb 15 naptári évre, akár [[2023]]-ig hadrendben tarthatóak a gépek, bár kétséges, hogy a viszonylag nagyarányú gépveszteséget tudják-e pótolni, hiszen az angol ''Sea Harriereket'' [[2006]]-ban kivonták a hadrendből, így nincsen olyan repülőgép, amit használtan megvásárolhatnának.<ref>{{cite web|url=http://www.bharat-rakshak.com/NAVY/Aviation/Aircraft/118-BAe-Sea-Harrier.html|title=BAe Sea Harrier |publisher=[http://www.bharat-rakshak.com/ Bharat Rakshak]|language=angol|accessdate=2009-10-07}}</ref>

Bár a repülőgép köznapi meghatározása ''„helyből felszálló”'', a nekifutás nélküli felszállást a lehető legritkábban alkalmazzák, mert jelentősen csökkenti a repülőgép által szállítható hasznos teher mennyiségét (az ''AV–8B'' esetén ez 6000&nbsp;kg rövid, és csak 1815&nbsp;kg függőleges felszállásnál),<ref>{{cite web|url=http://www.aerospaceweb.org/aircraft/attack/av8/|title=McDonnell Douglas/ British Aerospace AV-8B Harrier II Attack Fighter|language=angol|accessdate=2009-10-24}}</ref> emellett bonyolult és veszélyes, ahonnan pedig fel lehet szállni függőlegesen, ott rendszerint van elég hely a rövid nekifutásra is. Amennyiben nem lehetséges a normál repülőgépként történő felszállás, a rövidített felszállást alkalmazzák, amely hagyományos nekifutással kezdődik, majd a futópálya végén a hiányzó felhajtóerőt a fúvócsövek megfelelő helyzetbe állításával pótolják. A felszállótömeg további növelését teszi lehetővé a síugrósánc alkalmazása. Visszatérés után a már üres repülőgép viszont már képes helyben leszállni, amit például a [[repülőgép-hordozó]]król üzemeléskor meg is tesz, így az angol ''STOVL (Short Take Off, Vertical Landing, azaz Rövid Felszállás, Függőleges Leszállás)'' kifejezés pontosan írja le az üzemelés jellemző módját.

A háborúra a repülőgépeket rohammunkában készítették fel, Angliából két [[repülőgép-hordozó]], a [[HMS Hermes]] (a 800. századdal) és a [[HMS Invincible (repülőgép-hordozó)|HMS Invincible]] (a 801. századdal) azonnal útra kelt, a rajtuk települt ''Sea Harriereket'' a tengeri út alatt, a hajók fedélzetén korszerűsítették. A francia partok előtt elhajózva folyamatosan gyakorlatoztak a [[Francia Légierő]] [[Mirage III]]-asai ellen, mert ez volt az [[Argentin Légierő]] egyik fő típusa.

A szigetek körüli harcokban a bevetett 28 ''Sea Harrier'' 1436 bevetést repült, ennek során 22 argentin repülőgépet és egy [[helikopter]]t lőttek le. A gépeket hajók ellen is bevetették, május 9-én elsüllyesztettek egy kémkedést végző argentin halászhajót, 16-án használhatatlanná tettek egy, a szigetekre utánpótlást szállító teherhajót. A GR.3-asok megérkezése előtt szárazföldi célokra is mértek csapásokat, bombázták [[Port Stanley]] repülőterének futópályáját, emellett a földön semmisítettek meg számos argentin repülőgépet. Összesen hat repülőgép veszett oda, kettőt az argentin légvédelem lőtt le, [[1982]]. [[Májusmájus 4.|május 4-én]] az ''XZ450'' lajstromszámú gépet [[Goose Green]] közelében [[légvédelmi ágyú]]val, június 1-jén az ''XZ456''-ost pedig [[Port Stanley]] közelében [[Roland (rakéta)|Roland]] [[Légvédelmilégvédelmi rakéta|légvédelmi rakétával]]. A ''ZA192'' [[Májusmájus 24.|május 24-én]] a Hermesről történő felszállás közben felrobbant, a ''ZA174'' [[Májusmájus 28.|május 28-án]] gurulás közben lecsúszott a ''HMS Invincible'' jeges fedélzetéről (a pilótát sikerült kimenteni), egy géppár (az ''XZ452'' és az ''XZ453'') pedig [[Májusmájus 6.|május 6-án]] járőrözés közben eltűnt (valószínűleg összeütköztek).

A [[Brit Királyi Légierő|RAF]] ''Harrier GR.3''-asai közül az 1. század 14 gépe ötszöri [[légi utántöltés]]sel repült át először a félúton lévő [[Ascension-sziget|Ascensionra]], majd onnan teherhajók érintésével repültek a szigetek közelében lévő repülőgép-hordozókra. A háborúban feladatuk a földi csapatok támogatása volt, elsősorban [[SNEB]] [[nem irányított rakéta|nem irányított rakétákat]], és [[BL.755]] [[Kazettáskazettás lőszerek|kazettás bombákat]] vetettek be. Az utolsó napokban [[lézerirányítású bomba|lézerirányítású bombákat]] is bevetettek, utóbbiakat a helyszínen tartózkodó [[Special Air Service|SAS]]-egységek célmegjelölését igénybe véve. A repülőgépek alkalmasak voltak [[AIM–9 Sidewinder]] [[Légiharc-rakéta|légiharc-]] és [[AGM–45 Shrike]] [[Lokátorromboló rakéta|lokátorromboló rakéták]] hordozására is, de ezeket nem vetették be. Mivel [[tehetetlenségi navigációs rendszer]]ük nem volt alkalmas a (mozgó) hajóról történő alkalmazásra, ezért a csapásmérő kötelékeket egy-egy ''Sea Harrier'' vezette.<ref>{{cite web|url=http://www.wingweb.co.uk/aircraft/Harrier_VTOL_Jump-Jet_part3.html|title=Harriers in Service|language=angol|accessdate=2009-05-07}}</ref> A háborúban négy ''GR.3''-as veszett oda, az ''XZ972''-t [[1982]]. [[május 21.|május 21-én]] [[Port Howard]] közelében [[Blowpipe]] [[Légvédelmi rakéta|kézi légvédelmi rakétával]] lőtték le, az ''XZ988''-t [[május 27.|május 27-én]] [[Goose Green]]nél lőtték le, az ''XZ963'' [[május 30.|május 30-án]], [[kézi lőfegyver]]ek találatai miatt a tüzelőanyagából kifogyva, úton a Hermes felé zuhant le. Egy negyedik gép, az ''XZ989'' légvédelmi találat után, tábori repülőtérre történő kemény leszállás során ment tönkre [[június 8.|június 8-án]], tartalék alkatrésznek használták fel. A 14 ''Harrier GR.3'' összesen 126 bevetést repült.<ref>{{cite web|url=http://www.britains-smallwars.com/Falklands/air-war.htm|title=The Air War|publisher=Britain's Small Wars|accessdate=2009-05-07}}</ref>

{{cite web|url=http://books.google.com/books?id=m9aQXZ5rsLYC&pg=RA1-PA143&lpg=RA1-PA143&dq=Operation+Enduring+Freedom+harrier&source=bl&ots=gPSnuPJlc5&sig=IeOvLZKD1Fd4uRLAP8vI36NK1Hw&hl=hu&ei=4_kFSpabMsWF_Qbs_JT_Bg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1|title=Harrier II: Validating V/STOL|language=angol|accessdate=2009-05-09}}</ref> A gépek közül egy [[2009]]. [[Májusmájus 14.|május 14-én]] a felszállás után lezuhant.<ref>{{cite web|url=http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/hirek/harrier_crash_afganisztan/|title=Lezuhant egy brit Harrier harci gép Afganisztánban|publisher=[http://jetfly.hu JETfly Internetes Magazin]|accessdate=2009-05-15}}</ref> A brit Harriereket 2009 nyarán vonták ki Afganisztánból.<ref>{{cite web|url=http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/hirek/kivonjak_a_harriereket_afganisztanbol/|title=Nem lesz többé brit Harrier Afganisztánban|publisher=[http://jetfly.hu JETfly Internetes Magazin]|accessdate=2009-07-02}}</ref>

Az [[Iraki háború|Iraki szabadság hadműveletben]] a [[USMC]] 76 ''Harrierje'' vett részt, elsősorban [[partraszállító hajó]]k fedélzetéről (60 gép a [[USS Bonhomme Richard]], a [[USS Bataan]], a [[USS Tarawa]] és a [[USS Nassau]] fedélzetéről, 16 gép [[Kuvait]]ból) bevetve, összesen 2000 bevetést repültek, a háború vége felé, rugalmasságukat kihasználva, egy előretolt repülőteret hoztak létre számukra [[Bagdad]] közelében, ahol tüzelőanyaggal tudták a gépeket feltölteni, kiváltva ezzel a bonyolultabb [[légi utántöltés]]t. Hadrafoghatóságuk elérte a 80%-ot, ami a ''Harrierek'' esetében kiemelkedően jó aránynak számít, emellett egy gép sem veszett oda. A gépek már a [[Litening ER]] konténerekkel felszerelve harcoltak, nem csak az önálló célmegjelölésre lettek képesek, de a konténer kamerájának képét át tudták játszani a földi csapatoknak is, ami nagy segítséget jelentett.<ref>{{cite web|url=http://www.globalsecurity.org/military/library/news/2003/07/mil-030717-mcn03a.htm|title= Harriers win the day for Marine Corps aviation during Operation Iraqi Freedom |last=Bryant |first=David A. |date=2003-07-17|publisher=[http://globalsecurity.org/ GlobalSecurity.org]|language=angol|accessdate=2009-05-08}}</ref> A háborúban 18 angol ''Harrier GR.7''-est is bevetettek, két ezredbe szervezve, szintén a USMC alárendeltségében.<ref>{{cite web|url=http://knowledgerush.com/kr/encyclopedia/Operation_Telic_order_of_battle/|title=Operation Telic order of battle |language=angol|accessdate=2009-05-09}}</ref>