„Alekszandr Iljics Jegorov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
51. sor:
[[Fájl:Polish-soviet war 1920 Aftermath of Battle of Warsaw.jpg|bélyegkép|jobbra|Lengyel katonák zsákmányolt szovjet lobogókkal a [[varsói csata (1920)|varsói csata]] után]]
 
A fehérek felett aratott győzelem után a lengyel erőkkel szemben helyet foglaló Délnyugati Front parancsnoka maradt, és részt vett a [[lengyel–szovjet háború]]ban. A hadműveletek kidolgozásakor igen szűkös információkat kapott a szomszédos Nyugati Front terveit illetően, ám megpróbálta ezekhez igazítani saját tervét. Ekkor a lengyel erők jelentette veszély ellenére is azt az utasítást kapta, hogy számolja fel a [[Krím]]ben lévő fehér erőket, még ha ez csökkenti is védelmi képességeit. A 13. hadsereget jelölték ki a feladatra, és április 1828-át jelölték ki határidőnek, azonban az április 2818-án meginduló lengyel támadás miatt a hadművelet megkezdésére nem került sor. Eközben azonban [[Pjotr Nyikolajevics Vrangel|Vrangel báró]] erői is támadást indítottak, és partra szálltak az [[Azovi-tenger]] északi partján. A Délnyugati Front lassan kezdett újra stabilizálódni, amit Tuhacsevszkij nyugati irányú támadása segített elő, azonban az Ukrajnából átvezényelt lengyel erők a kiindulóállásaiba szorították őt vissza.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=121–125}}</ref>
 
Jegorov erői május 26-án indítottak ellentámadást, ám a súlyos hadvezetésbeli hiányosságok miatt nem sikerült elfoglalni [[Kijev]]et. A front vezetésének egy sor olyan intézkedést megtételét kellett parancsba adnia a hadseregparancsnokoknak, amelyek minden hadseregben alapvetőnek számítanak. A Bugyonnij által irányított 1. lovas hadsereg június elején áttörte a lengyelek vonalát, 50 kilométer mélyen nyomulva be mögéjük. Innen továbbhaladt [[Zsitomir]]ba, amelynek eleste után az [[ukrajna]]i lengyel ellenállás összeomlott, majd 12-én Kijev is elesett. Július 12-ére az előrenyomuló csapatok elfoglalták [[Rivne|Rovnót]] is, következő célpontjuk pedig [[Breszt|Breszt-Litovszk]] volt. Jegorov azonban növekvő ellenállásról számolt be [[Lviv|Lvov]] irányában július 22-i táviratában, és kérte, hogy a Délnyugati Front arra intézze támadását, abban a hiszemben, hogy Tuhacsevszkij erői is képesek bevenni Bresztet. A két front így távolodni kezdett egymástól. A hadvezetés utóbb lépéseket tett a probléma megoldására, és a [[Varsó]] ellen vonuló Nyugati Front megerősítésére, azonban Jegorov ilyen értelemben adott parancsát Sztálin nem volt hajlandó ellenjegyezni.<ref>{{Opcit|n=William J. Spahr|o=125–138}}</ref>