„Esszénusok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
12. sor:
Josephus Flavius részletesen beszámol a „rendkívül különös és semmihez sem hasonlítható” közösségről, életmódjukról, szokásaikról, szabályaikról. Szokásaik tekintetében feltűnő az azonosság [[Jézus]] tanaival. Josephus Flavius így ír róluk: „…minden városban vannak házaik, szerte [[Palesztina|Palesztinában]]… e házakban szállnak meg és kapnak ellátást, amikor úton vannak”. Plinius említi az egyik esszénus közösséget, akik a [[Holt-tenger]] mentén élnek.
Josephus szerint úgy tanították, hogy a túlzások és a mértéktelenség, a testnek és léleknek egyaránt kárára van.<ref>http://www.esszenus.hu/Esszenusok/Esszenusok.htm</ref> Rendkívül nagy súlyt helyeztek az egészséges, mértékletes életre. Állandó mértékletességük alapján csak annyit ettek és ittak, amennyi feltétlenül szükséges volt. Az étkezések elején és végén is imádkoztak. Dícsőítették Istent, mint az étel adóját.
Előszeretettel viseltek fehér ruhákat. Húst nem ettek, bort nem ittak, a nemi élettől tartózkodtak. Az érzéki élvezeteket kerülték és erénynek minősítették az önmegtartóztatást.
Előszeretettel viseltek fehér ruhákat. Húst nem ettek, bort nem ittak, a nemi élettől tartózkodtak. A közösségükön belül több csoportjuk létezett, amelyek eltérő véleményt alkottak a politika, a fegyverfogás, a lélekvándorlás és a nőtlenség fogadalmának kérdésében. E csoportok közül a legismertebbek a [[Holt-tenger]] melletti (kumráni) és a [[Kármel (hegy)|Kármel-hegy]] közeli, amely utóbbi nazarénus néven is ismert, [[Názáret]] város neve után. A kumráni esszénusok nyaranta sátrakban éltek, télen pedig a barlangokba húzódtak. Közösségi épületeik - ahol konyhájuk, ebédlőjük és gyülekezőhelyiségük volt - fejlett vízvezetékrendszerrel volt ellátva. ▼
Hosszú életűek voltak, sokan közülük a századik évüket is megélték, de a dicsőséges halált többre becsülték a leghosszabb életnél is. Minden szerencsétlenséget nyugodtan tűrtek, a fájdalmakat nagy lelkierővel legyőzték. Ez főképp a zsidó-római háborúban állta ki próbáját. Sokat közülük kínpadra vontak, összetörték a tagjaikat, minden elképzelhető eszközzel gyötörték őket, hogy rákényszerítsék őket nézeteik és hitük feladására, de kínzóik egyiket sem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak, hanem bátran haltak meg, abban a meggyőződésben, hogy a lelkük halhatatlan. Hitük szerint a test elenyészik, a lélek azonban halhatatlan. A jók tovább élnek, a gonoszok pedig szenvedésre vannak kárhoztatva. <ref>Flavius Josephus: A zsidó háború, 8. fejezet</ref>
▲
[[Keresztelő János]] és Jézus tanítványai közül többen, sőt maga Jézus is kapcsolatban volt az esszénusok mozgalmával.<ref>Református Sajtóosztály: Bibliai Atlasz, Budapest, 1972.</ref> A nép közül sokan szenteket láttak bennük, és zarándokoltak hozzájuk, hogy betegségükből meggyógyuljanak.
Egyesek szerint a kumráni esszénus csoport a [[zélóták]] teológiai megalapozója lett. Később együtt váltak a Róma elleni harc résztvevőivé: a [[sicariusok]] közülük váltak ki. A zsidó-római háború idején a kumráni barlangokban rejtették el az irataikat, amelyeket a 20. század közepén találtak meg. ([[Holt-tengeri tekercsek]])
=== Napjainkban ===
30 ⟶ 34 sor:
== Források ==
* Flavius Josephus: A zsidó háború
* Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység
* Református Sajtóosztály: Bibliai Atlasz, 1972.
| |||