A '''Pleinplein air''' (kiejtése kb. „plener”) a [[19. század]] második felétől divatba jött szabadban való festés, ésjellemzője a látványműtermi hangulatánakmegvilágítás megörökítésehelyett a természetes szórt fény, a reflexszínek megjelenítése. FranciaA ''plein air'' francia szókifejezés, jelentése:"nyílt’nyílt levegő"levegő’. A plein air festők példaképüknek tekintették az angol tájképfestők, [[John Constable]] és [[William Turner]] mellett a [[Barbizoni iskola|barbizoni]] festőket is, hiszen [[Charles-François Daubigny|Daubigny]] „műterme” már a táj volt, és [[Jean-Baptiste Camille Corot|Corot]] is érzékeltette festményein a különböző atmoszferikus hangulatokatjelenségeket. Első megvalósítója többek között az angol [[Richard Parkes Bonington]] (1802-28) volt. A [[19. század]] második felében a [[Naturalizmus (művészet)|naturalizmusnak]] is volt egy plein air ága, a [[barbizoni iskola]], Párizsban fő képviselője [[Jules Bastien-Lepage]]. A francia festészetben [[Édouard Manet]] és az [[impresszionizmus]], a magyarban [[Szinyei Merse Pál]], [[Paál László (festő)|Paál László]] és a [[Nagybányai művésztelep|nagybányai iskola]] képviselte.
