'''Alekszandr Iljics Jegorov''' ({{oroszul|Алекса́ндр Ильи́ч Его́ров}}; [[Buzuluk]], [[1893]]. [[október 25.]] – [[Moszkva]], [[1939]]. [[február 23.]]) orosz katona, a Szovjetunió első öt kinevezett marsalljának egyike volt. 1901-től szolgált a cári hadseregben mint önkéntes, és 1917-re az alezredesi rendfokozatot is elérte. Harcolt az [[első világháború]]ban, hat kitüntetést érdemelt ki és ötször sebesült meg. A cári rendszer bukása után ezrede katonatanácsának tagja lett, és az [[eszer]] frakciót vezette, ám egyre inkább sodródott a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevik]]ok felé. Az [[1917-es októberi orosz forradalom]] után 14 eszereszeres bajtársával együtt az 1. hadsereg végrehajtó bizottságának tagja lett, majd ezredessé léptették elő. Ezután harcolt az [[orosz polgárháború]]ban, majd a [[lengyel–szovjet háború]]ban volt a Délnyugati Front parancsnoka, és. ezekbőlEzekből az időkből származott komoly ellentéte [[Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij|Tuhacsevszkij]] marsallal.
Ekkoriban [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] közvetlen munkatársa volt, aki a front haditanácsának volt a tagja volt, így gyakran aludtak egy fedél alatt. A polgárháború után azonban nem belőle, hanem [[Szemjon Mihajlovics Bugyonnij|Bugyonnijból]] és [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilovból]] csinált hőst a propaganda, amit Jegorov igen nehezményezett. [[1935]]-ben marsallá léptették elő, majd Tuhacsevszkij 1937-es kivégzése után átvette helyét a honvédelmi népbiztos helyetteseként. Azonban egy alkalommal, iszogatás közben azzal vádolta Sztálint, hogy kisajátítja érdemeit, amiért 1938 márciusában letartóztatták, börtönbe zárták és megkínozták. Ekkor bevallotta„bevallotta”, hogy részt vett a hadsereg „trockista-fasiszta összeesküvésében”, és [[1939]]. [[február 23.|február 23-án]] agyonlőtték.
