„A Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold mozgalmak” változatai közötti eltérés

A '''Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold Mozgalom''' egy nemzetközi humanitárius szervezet, amely nagyjából 97 millió önkéntesből, tagból és szervezőből áll. Alapításának célja az emberi élet és egészség védelme, az emberi lény tiszteletének biztosítása és a szenvedések megelőzése. Feladatai közé tartozik a békeidőben bekövetkező, nagy tömegeket érintő [[természeti csapás]]ok: [[földrengés]], [[árvíz]], [[tűzvész]] áldozatainak szervezett [[egészségügy]]i és anyagi támogatása.

* ''[[Nemzetközi Vöröskereszt]]'' (angolul '''I'''nternational '''C'''ommittee of the '''R'''ed '''C'''ross, rövidítése ''ICRC'')

* ''[[A Vöröskereszt és a Vörös Félhold szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége]]'' (angolul '''I'''nternational '''F'''ederation of '''R'''ed '''C'''ross and '''R'''ed '''C'''rescent Societies, rövidítése ''IFRC'')

:Kizárólag [[svájc]]i [[állampolgár]]okból álló testület, melynek szintén Genf a székhelye. Háborúk és konfliktusok idején közvetít a [[kormány]]ok és a Társaságok között a Genfi Egyezmény elveinek érvényesítése érdekében. Működési elve és egyben jelszava is:

=== A solferinoisolferinói csata és Jean Henry Dunant ===

[[1914]]. [[október 15.|október 15]]-én, nem sokkal a háború kitörése után, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága létrehozta a Nemzetközi Hadifogoly Ügynökségét, amely körülbelül 1200 önkéntes segítségével működött már 1914 végén. A háború végéig az ügynökségen mintegy 20 millió levelet és üzenetek, 1,9 millió csomagot és mintegy 18 millió svájci frank haladt át, utóbbi az adományok összege minden érintett államban. Ugyanakkor az is az ügynökség érdeme, hogy a harcoló felek mintegy 200.000 foglyot cseréltek ki egymás között a háború alatt, így hazasegítve a hadifoglyokat. Továbbá az ügynökségnek sikerült azonosítani kétmillió hadifoglyot és segítettek őket felvenni a kapcsolatot a családjukkal.

A Vöröskereszt és a Vörös Félhold 4 évente tart nemzetközi konferenciát, amely a mozgalom legmagasabb intézményi szervezete. Ezen konferencia magába foglalja a Szövetség (IFRC), valamint a Vöröskereszt (ICRC) nemzeti szervezeteinek delegációit, valamint a [[Genfi Egyezmény]]t aláíró államok küldöttségeit. A konferenciák közötti 4 évben Állandó Bizottság működik, amely ebben az időszakban a legfőbb szervvé válik, és ő felügyeli a konferencián hozott határozatok végrehajtását és betartását. Ezen kívül, az Állandó Bizottság koordinálja az együttműködést a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával és a Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetségével. Az Állandó Bizottság összetétele a következő: két képviselőt delegál a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága (az egyik delegált az utóbbinak az elnöke), kettőt delegál a Szövetség, az IFRC (az egyik delegált a szövetségnek az elnöke), és öt személyt delegál megválasztással maga a nemzetközi konferencia. Az Állandó Bizottság átlagosan félévente tart ülést, ahol értékeli az előző ülés óta történteket.

A Vörös Félhold jelképet legelőször a Nemzetközi Vöröskereszt önkéntesei használták az [[1877]]–[[1878]]-as [[Orosz–török háború (1877–78)|orosz–török háborúban]]. A háború alatt először [[Oroszország]] ismerte el a Vörös Félholdat, mint védő szimbólumot, mely gesztus nyomán ezt Törökország is azonnal megtette.

A Vörös Dávid-csillag körüli vita, illetve egy további semleges védelmi jelkép bevezetése igen égető kérdéssé vált a mozgalomban, erősödni látszott egy harmadik, nagyjából egységesen elfogadott jelkép javasolása. Ez a Vörös Kristály volt, ami a legnépszerűbb javaslatok közé tartozott. Kísérletek ugyan voltak más jelképek elfogadására, mint például [[SriSrí Lanka]] ([[1957]]) és [[India]] ([[1977]]) javaslata, akik a Vörös Horogkeresztet javasolták, vagy [[Kazahsztán]] és [[Eritrea]], akik használták is a javasolt Vöröskereszt és Vörös Félhold kombinációját, melyet a [[Szovjetunió]] használt megszűnéséig. A Genfi egyezményeket aláíró országok által elfogadható új védelmi szimbólum szükségességét mind a 192 aláíró ország belátta. A svájci kormány [[2005]]. december 5–6. között szervezett egy konferenciát, amely egyik fő témája az új szimbólum elfogadása volt. A harmadik protokoll nevű jegyzőkönyv ezt a harmadik szimbólumot volt hivatott bevezetni és a Genfi ​​egyezmények szerves részévé tenni. A konferenciát végül elnapolták, így a harmadik szimbólum, a Vörös Kristály, mely a Vörös Félhold és a Vöröskereszt egyenrangú jelképe lett, [[2005]]. december 7-én lett elfogadva, a részt vevő országok 98 igen, 27 nem és 10 tartózkodó szavazatával.

A Vörös Kristály története szorosan összefonódik az [[izrael]]i törekvésekkel, akik [[1948]] óta szerettek volna csatlakozni a [[Nemzetközi Vöröskereszt]] szervezetéhez, és kérését minden évben megújította, de a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága, az arab-muzulmán blokk országainak nyomása alatt rendszeresen visszautasította a tagsági kérelmet. [[2006]]. június 22-én a Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) bejelentette, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold mozgalmak konferenciáján elfogadták a Vörös Kristályt, mint harmadik szimbólumot, és ugyanakkor elismerték a Palesztin Vörös Félhold szervezetet (PRCS) és az izraeli nemzeti szervezetet, a Magen David Adom-ot tagszervezetként. Ennek a két szervezetnek az elismerése nem volt probléma mentes, ugyanis a palesztin nemzeti szervezet nem volt az alapokmány 5. cikkely, 2. bekezdés b) pontja szerinti „független állam területén létrehozott” szervezet, így nem volt meg a teljesen a jogi feltétel sem Palesztina részéről, hogy aláírja a Genfi egyezményeket, mely által elkötelezi magát azok betartására.

A Vörös Oroszlán és Nap szervezetét [[1922]]-ben alapították [[Irán]]ban és jelképét [[1923]]-ban ismerték el nemzetközileg.

[[1980]]-ban, az újonnan kikiáltott Iráni Iszlám Köztársaság Vörös Oroszlán és Nap helyett (ami a sah jelképe is volt), elfogadta a Vörös Félholdat szervezetének szimbólumaként, így jelképe összhangba került a legtöbb muzulmán nemzeti szervezettel. Bár a Vörös Oroszlán és Nap jelenleg nincs használatban, Irán fenntartotta magának a jogot, hogy bármikor újra használhassa, és a Genfi egyezmények továbbra is elismerik, mint hivatalos emblémát, és ezt a státuszt megerősítették a III. protokollal is 2005-ben, amikor javaslat született arra, hogy nemzetközi jelképként elfogadják a Vörös Kristályt.

Egyes arab országok, mint például [[Szíria]], határozottan tiltakoztak a Vöröskeresztnél a Vörös Dávid-csillag szimbólum elismerése ellen, lehetetlenné téve konszenzust, amely nélkül nem sikerült az ügyben előre lépni. [[2000]]–[[2006]] között az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] nemzeti Vöröskereszt szervezete visszatartotta a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold mozgalmaknak (IFRC) gyűjtött adományokat (összesen 42.000.000 USD értékben), mivel az továbbra sem akarta elismerni a Vörös Dávid-csillagot. Ez végül ahhoz vezetett, hogy a mozgalom megalkotta a Vörös Kristály emblémát, mint harmadik nemzetközi védett szimbólumot és annak elismerésekor [[2006]]. június 22-én, egyúttal elismerte a Vörös Dávid-csillagot, mint nemzeti védett szimbólumot. Ezt az eseményt használta fel a mozgalom arra is, hogy elismerje a Palesztin Vörös Félhold nemzeti szervezetét, amely az első ország nélküli nemzeti szervezet lett a mozgalmon belül.

* Hantos János: A Magyar Vöröskereszt 100 éve (Budapest, 1981)