|
* kuki
{{Világörökségi helyszín infobox
*
|név =Delphoi
|kép =Delphi amphitheater from above dsc06297.jpg
|képaláírás =Az ókori görög színház és Apollón templomának romjai, felülnézetből
|ország =Görögország
|kategória =Kulturális világörökségi helyszínek
|típus =Kulturális helyszín
|kritériumok =I, II, III, IV, VI
|év =1987
|szélességi fok =38
|szélességi ívperc =29
|hosszúsági fok =22
|hosszúsági ívperc =30
}}
'''Delphoi''' ([[görög nyelv|görögül]] Δελφοί ) régészeti terület és modern város [[Görögország]]ban. Az [[A poliszok kora|archaikus időkben]] a települést a világ közepének tartották és az [[Apollón]] tiszteletére emelt szentély-együttes az [[ókor]] legnépszerűbb [[jóshely]]e volt. Delphoiban találhatjuk az ''Omphaloszt'' (ομφαλός) – „a világ köldökét” – és a marmariai tholoszt (azt a fényképek százai által híressé vált kis kerek templomot, amelynek funkcióját a mai napig nem sikerült kideríteni). Itt, az Apollón-templom szívében ''([[hesztia]])'', égett az „isteni fény”: άσβεστος φλόγα – az az örökmécses, amelynek lángját [[Prométheusz (titán)|Prométheusz]] az [[Olümposz]]ról lopta az embereknek. A [[plataiai csata]] után a görögök ebből a szent tűzből vittek új lángot városaikba, életük felvirágoztatására.<ref>Burkert 1985, 61, és 84. oldalak</ref> Delphoi több mint ezer éven át volt a hellén világ [[vallás]]i központja, és jelentős hatást gyakorolt a [[politika]]i és [[társadalom|társadalmi]] életre is.
== Fekvése ==
[[Fájl:Delphi location.svg|bélyegkép|jobb|300px|Delphoi és az égei görög világ további szentélyei]]
A település a mitikus [[Parnasszosz]]-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban fekszik, a [[Korintoszi-öböl]] közelében, Kirrha kikötővárostól 15 kilométerre. A Pleisztosz folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz ''(a ragyogóak)'' sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása”, a szent Kasztalia-forrás. A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette,<ref>[[Ifjabb Plinius]] és [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniasz]] nyomán</ref> de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében – az [[adüton]]ban – tartózkodott a jósnő, Apollón fantasztikus jóstehetséggel megáldott papnője, akinek neve [[Püthia]] volt.
== Az első szentély ==
A delphoi jóshely eredete a [[mükéné]]i korba, az i. e. 1500 körüli időkre nyúlik vissza. Ekkor még csupán egy egyszerű, [[babér]]ágakból készített kunyhó állt itt – ami a Föld istennőjének, [[Gaia|Gaiának]] szentelt hely volt. Azért választották éppen ezt a helyet, mert a talaj nyílásaiból kábító hatású vulkáni gázok szivárogtak elő, és az ősi hiedelem szerint a jóserő a Föld méhéből áradt. Delphoi elnevezése kapcsolatba hozható a görög δελφ ''delph'' „üreg”, vagy δελφός ''delphosz'' „anyaméh” szavakkal, amelyek a földanyára utalnak. A delphoi Földistennő „minden istenek közül az ősjós” megtisztelő nevet viseli.<ref>[[Aiszkhülosz]]: „Eumeniszek”</ref> Később Gaia lányai osztottak jóslatot. Először [[Themisz]], a törvény istennője, őt a Föld másik [[Titánok|titánleánya]] [[Phoibé]], a „ragyogó” [[Létó]] anyja váltotta fel, aki pedig unokájának ajándékozta a jóshelyet.
== Apollón ==
[[Fájl:Temple of apollo.JPG|bélyegkép|220px|Apollón temploma]]
[[Fájl:Delphi stadium DSC06305.jpg|220px|bélyegkép|A delphoi szentély stadionjának látképe, ahol a [[Püthói játékok]]at tartották]]
Apollón ''Phoibosz'', aki nagyanyja nevét is őrzi, már a negyedik jósistenség e helyen. A monda szerint ötnapos korában itt küzdött meg a szörnyű kígyóval, [[Püthón]]nal, melynek teste a szent hely földjének erejétől elrohadt. Az ifjú istenség nyilaival megölte Püthónt, aki Gaia gyermeke volt, így tettéért bűnhődnie kellett: kilenc évig gulyásként szolgálta a „kérlelhetetlen” [[Admétosz (mitológia)|Admétoszt]], Pherai [[király]]át. Apollón nevének egyik jelzője a Δελφίνιος ''Delphinios'', vagy ''Delphinian'' egyfelől visszautal a földanyára: „the one of the delphus” (egy az anyaméhből). Ám egy másik legenda szerint, miután büntetését letöltötte, [[delfin]] alakjában tért vissza győzelme színhelyére, és [[Kréta (sziget)|krétai]] hajósokat csalogatott magával, akik papként szolgálták őt. A népi [[etimológia]] Delphoi nevét ezzel a mítosszal magyarázta, és Homérosz Apollón-[[himnusz]]a is ezt a történetet dolgozza fel.
[[I. e. 800]] táján emelték itt az első kőtemplomot Apollón tiszteletére. A templom [[i. e. 548]]-ban egy tűzeset miatt megrongálódott, ezért átépítették. Oszlopcsarnokkal vették körbe, és a szent terület legfelső részén egy színházat és egy stadiont építettek, ahol négyévente [[Püthói játékok|játékokat]] és költői versenyt rendeztek a Püthia tiszteletére.
A delphoi jósda a történetírás kora előtt működött, így eredetének tényszerű leírását hiába is keresnénk. Az itt folyó vallási hagyományokat és legkorábbi szertartásokat három ókori szerző munkáiból ismerhetjük meg: [[Homérosz]] ''Apollón himnusz'', [[Aiszkhülosz]] ''Eumeniszek'' című drámája és [[Euripidész]] ''Iphigenia a tauroszok között'' című műve.
== Jóslatok ==
Delphoi az ókor legkedveltebb és legismertebb jóshelye volt. E kultuszhely tekintélye idővel túlnőtt a vallási kereteken. A görögök nem kezdtek háborúba vagy nagyobb közösségi vállalkozásba anélkül, hogy a Püthiát meg ne kérdezték volna, de egyszerű emberek is gyakran fordultak hozzá személyes problémáikkal. Nagy szerepe volt az erkölcsök és magatartásformák alakításában is. A delphoi szentély homlokzatán ez állt:
{{idézet2|''Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton.''|<ref>[http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/books/antikneveles.pdf Antik nevelés]</ref>}}
Népszerűsége és nagy tekintélye miatt távoli népek uralkodói, így az [[egyiptom]]i [[fáraó]], [[Amaszisz (fáraó)|Amaszisz]], de a [[lüdia]]iak, a [[Károk (ókori nép)|káriaiak]] és a [[Az ókori Róma|rómaiak]] is gyakran fordultak Püthiához.
Ha valaki a Püthia jóslatát akarta hallani, pontosan meghatározott szertartást kellett követnie. Miután a zarándok – aki csak férfi lehetett – megtisztult a Kasztalia-forrás vizében, következett a „kecskeítélet”: az állatot lefröcskölték hideg vízzel, és ha reszketni kezdett, akkor fel lehetett áldozni. Miután a kérelmező befizette a megszabott díjat, benyújtotta a papnak a táblácskára rótt kérdését, beléphetett a templomba. Az adüton melletti helyiségben várakozott, amíg a paptól megkapta a választ, amely szinte mindig bizonytalan jelentésű, kétértelmű, sőt olykor egyenesen érthetetlen volt.
A jósnő jövendölés előtt megmosakodott a „tisztaság forrásában”, majd ivott a szent Kaszotisz-forrás vizéből és babérleveleket szedett, amelyeket elrágott. Ezután a papok és a hívők diadalmas menetben a templomba vezették, ahol lement a templom legbelsőbb szentélyébe. Ott egy háromlábú aranyszéken ([[tripusz]]) helyet foglalt a vulkanikus gázokat kibocsátó nyílás fölött és – további babérleveleket rágcsálva – hamarosan transzba esett. A zarándokok kérdéseire adott válaszai állítólag artikulálatlan hangokból álltak, amelyeket a papok jegyeztek le, értelmeztek, és hexameteres versbe szedve ismertettek a hívőkkel.
[[Plutarkhosz]], aki egy időben maga is papi teendőket látott el Delphoiban, leírja, hogy a Püthia papnői tisztének betöltéséhez sem előkelő származás, sem különleges adottság vagy előképzettség nem kellett. Mindössze a megfelelő testi és lelkiállapot volt fontos tényező a jóslatadásnál ahhoz, hogy a jósnő az isteni megszállottságot ''(enthuziazmus)'' elviselje.
Az első jósnő egy szűz lány volt, aki évente csak egyszer jövendölt: Apollón születésnapján, Büiszosz hónap (január-február) hetedik napján. Ám miután egyszer elrabolták a fiatal Püthiát, inkább 50 év fölötti nőket alkalmaztak. Idővel egyre több kérdés érkezett, ezért nem egy, hanem két Püthia jósolt, és a jövendölésre már minden hónap hetedik napján sor került. Azok a zarándokok, akik olyan városból érkeztek, amelynek állandó követe volt Delphoiban, bármelyik nap kérhettek jóslatot. Miután Delphoit tömegesen kezdték elárasztani a látogatók, az eredeti, komoly vallási tartalom fokozatosan elenyészett. Még a „gyorsjóslás” intézményét is bevezették: az orákulum sorshúzással válaszolt a kérdésekre.
<br all>
== Virágzás és hanyatlás ==
A Delphoi szentély a [[A poliszok kora|perzsa háborúk és a gyarmatosítás korában]], az [[i. e. 6]]-[[i. e. 4|4]] században élte fénykorát. Ám ahogy növekedett Delphoi gazdagsága és világi befolyása, a Püthia egyre részrehajlóbb, sőt kétszínű magatartást követett. A [[peloponnészoszi háború]] idején például hol [[Athén]]nak, hol [[Spárta|Spártának]] jósolt győzelmet vagy szörnyű pusztulást, attól függően, hogy melyik városállam tudta fogadalmi ajándékaival a maga oldalára állítani. Egy idő után köztiszteletben álló filozófusok emelték fel szavukat az ilyenfajta jóslás ellen. [[Arisztophanész]] vígjátékaiban nyíltan gúnyolta a szentély jóslatait. Idővel terjedni kezdtek a [[Misztériumvallás|misztériumkultuszok]], (például [[Ízisz]] és [[Dionüszosz]] tisztelete) és az [[asztrológia]]. A Püthia mielőtt jóslatot adott, már nemcsak Apollónhoz, hanem [[Zeusz]]hoz is imádkozott – mert a mondák szerint Apollón, mint jósistenség Zeusz akaratának a hirdetője volt –, de imádkozott Dionüszoszhoz is, aki mindennemű önkívületi állapot fölött uralkodik, valamint a Korikoszi-barlang és a források [[Nimfa (mitológia)|nimfáihoz]] és néha még a tenger rejtelmes mélyének királyához, [[Poszeidón]]hoz is. Az [[i. e. 1. század]]tól [[Trákia|trák]] törzsek, majd római seregek fosztogatták. Újabb, rövid virágzást a [[2. század]] hozott, amikor a nagy történetíró, khairóneai [[Plutarkhosz]] delphoi főpapként tevékenykedett. Ebben az időben készült el [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniasz]] alapos leírása a szentélyről. Ennek a korszaknak természeti katasztrófák sorozata, földrengések, hegyomlások okozta pusztítás vetett véget. Mivel Delphoi befolyása lassanként elapadt, a szentély e katasztrófák után már nem kapta vissza régi fényét. Mindez a delphoi jósda hanyatlását és végét jelezte. Amikor a [[Kereszténység|keresztény]] [[I. Theodosius római császár|Theodosius]] császár [[385]]-ben betiltotta a jövendölést, Apollón szent helyének hírneve és pompája már a múlté volt. Ókori források szerint az utolsó, aki a delphoi jósdában jóslatot kért, [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus]] római császár volt, aki a düledező szentélyben a következő választ kapta az elhanyagolt külsejű papnőtől:
:''„Menj, követ, vidd hírül a császárnak:''
:''A remekmívű szék darabjaira hullott,''
:''S Phoebus már nem lakik itt.''
:''Kiszáradt a szent babérfa,''
:''Nem zenél többé a forrás,''
:''A vizek hangja elnémult örökre.''
:''Követ, mondd el a császárodnak:''
:''Az új Isten elsöpörte a régi isteneket."''
Valójában Iulianus egy másik Apollón-szentélyben, [[Daphné (település)|Daphnéban]] kérte a jóslatot, abban, amelyik nem sokkal később gyújtogatás miatt leégett.<ref>Timothy E. Gregory: 'Julian and the Last Oracle at Delphi' GRSB 24 (1983) [http://www.btk.ppke.hu/phd/irodalomtudomany/kocsisne_csizy_katalin/disszertacio.pdf Kocsisné Csízy Katalin: Proverbiumok és proverbiális kifejezések], 1014. jegyzet</ref>
A 19. század végétől kezdve francia régészek ásatásai nyomán csodálkozott rá ismét a világ erre az igazi klasszikus ékszerdobozra.
== Elhíresült jövendölések ==
Az ókori görögök úgy tartották, hogy az ember ismerete csupán a [[jelen]]re támaszkodhat. A [[múlt]] és a [[Jövő (idő)|jövő]] rejtve van előtte, mintha egy [[labirintus]]ban bolyongana. Ezzel szemben az istenek fölülről nézik e labirintust, így láthatják a múltat és a jövőt is. A jóslat isteni beszéd volt. A jós szerintük a földi halandók és az örök életű istenek között állt, mivel az isteni és az emberi tudást „tolmácsolta”. Ezen az istenfelfogáson alapult az általunk ismert delphoi jóstevékenység.
Apollón papnőjének jóslatai talányos versek voltak. Aki szerencsés volt, és felfogta rejtett értelmét, annak törekvéseit siker koronázta, aki félreértette, menthetetlenül elbukott. Csakis azok a jóslatok lehettek minden körülmények között igazak, amelyek nyitva hagyták a bennük rejlő, de egymásnak ellentmondó értelmezéseket. Ezért minden jóslat homályos, kétértelmű ''(loxon)'' maradt (innen ered Apollón Loxias mellékneve). [[Hérekleitosz (filozófus)|Hérakleitosz]] ekképpen fogalmazta meg a delphoi jóshely „filozófiáját”:
:''„Az Úr, akié a jóshely Delphoiban, nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.”''
Kitűnően példázza ezt az a talán mindmáig legnevezetesebb jóslat, amelyet Püthia a mesés gazdagságú [[Lüdia|lüd]] királynak, [[Kroiszosz]]nak (Krőzusnak i. e. 595–546) adott. Kroiszosz azzal a kérdéssel fordult Apollón jósnőjéhez, hogy hadat indítson-e a perzsák ellen. A válasz így hangzott:
:''„Ha Kroiszosz átkel a Halüsz folyón, nagy birodalom dől meg!”''
Az uralkodó ezt saját győzelmének jóslataként értelmezte és megtámadta [[Perzsa Birodalom|Perzsiát]]. A háborút azonban elvesztette, birodalmát pedig elfoglalták a perzsák. Kroiszosz panasszal élt Püthiánál, hogy becsapta. A papnő viszont arra hivatkozott, hogy jóslata igaznak bizonyult: valóban nagy birodalom omlott össze a háború elindításával.
[[Thészeusz]] apja, [[Aigeusz]] halála után nagy és csodálatra méltó vállalkozásba kezdett: egyetlen városi közösségbe egyesítette az [[attika]]iakat. Király nélküli államot és [[demokrácia|demokráciát]] ígért, amelyben ő csak hadvezér lenne és a törvények őrének szerepét töltené be, minden más tekintetben egyenlőség uralkodna. Az új városállamot a [[Athéné|városvédő istennő]] neve alapján Athénnak nevezte. Kikérte az istenek tanácsát és a delphoi jósdától a következő választ kapta az új állam sorsáról:
:''„Aigeidész, Pittheusz lányának magzata, Thészeusz!''
:''Sok nép sorsfonalát s mezsgyéjét tette le bévül''
:''városotokban atyám elrejtvén; ám te szivedben''
:''csak sose töprengj és ne szorongjál szertelenül, mert''
:''tengeri tajtékok tetején, fenn úszik a tömlő.”''
Azaz elbuknia lehetetlen, vállalkozását siker koronázza.
Az [[i. e. 8. század]]ban [[Lükurgosz (spártai arkhón)|Lükurgosz]], [[Spárta]] kormányzója és a spártai [[alkotmány]] létrehozója fordult tanácsért a jósnőhöz. Püthia így jósolt neki:
:''”A pénz szeretete, és nem más okozza Spárta romlását.”''
Ennek eredményeként az ezüstpénz használatát betiltották Spárta szerte, és helyette vaspénzt használtak. A felszabadított [[helóta|helóták]] – akiknek jelenős része a [[peloponnészoszi katonai szövetség]] révén hadiszolgálatra került - [[ezüst]]ben kapott zsoldjukat rendszeresen hazaküldték; részben ez indította el a szigorú spártai egyenlőség megbomlását és közvetve Spárta hanyatlását.
Amikor [[i. e. 480]]-ban a spártaiak tudomására jutott, hogy a fiatal perzsa uralkodó Xerxész szárazon és vízen egyszerre indított seregei közelednek feléjük, szintén a Delphoi jósdához fordultak tanácsért.
:''„Sorsotok, ím ez lesz majd, tág terű Spárta lakói:''
:''vagy gyönyörű város dől romba a perzsa kezétől,''
:''vagy, ha nem így lesz, majd Héraklész hős ivadékát''
:''gyászolják, kik lakják szép Lakedaimónt.”''
A homályos üzenet nem sok jót ígért: vagy megadják magukat, vagy az utolsó emberig harcolnak. A spártaiak eszményeikhez híven ez utóbbit választották, és az önfeláldozás gyönyörű példáját adták a világnak a [[Thermopülai csata (i. e. 480)|thermopülai csatában]].
”A jósda »tévedhetetlenségét« bizonyítja [[I. Pürrhosz épeiroszi király|Pürrhosz]] [[épeirosz]]i királynak tett jóslata is.” <ref>[http://www.freeweb.hu/dark/sibyllak.html Sibylla könyvei]</ref> Az [[i. e. 307]]-[[i. e. 272|272]] között élt Pürrhosz király nagy álmokat szőtt. Hatalmas birodalmat akart létrehozni a Földközi-tenger nyugati medencéjében. A rómaik elleni hadjárata előtt megkérdezte Püthiát, győzelemmel fog-e visszatérni.
:''„Dico te, Pyrrhe, vincere posse Romanos!”'' – válaszolta a jósnő.
:''„Mondom neked, Pürrhosz, a rómaiak győzhetnek!”'' vagy ''„Mondom neked, Pürrhosz, a rómaiak legyőzhetők!”''
A harcok során, főleg a legionáriusok számára szokatlan betanított harci elefántok bevetése révén, sikert sikerre halmozott ugyan, ám ezek a sikerek olyan áldozatot követeltek, amelyek felemésztették összes haderejét. A csatában végül egyik fél sem tudott a másik fölé kerekedni.
Az ókorban népszerű monda szerint [[Héraklész]] ükunokája, [[Perdikkasz]] alapította meg a [[Makedónia|makedón]] uralkodódinasztiát, amely [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándorig]], illetve fiatalon elhunyt gyermekéig maradt fenn. Perdikkasz királysága idején a delphoi jósda tanácsát kérte abban, hogyan növelhetné uralmát, miképpen gyarapíthatná birtokait. Állítólag a következő választ kapta:
:''„Témenosz ága dicső, ő bírja a földet a bőség''
:''termőt, hisz neki aigiszt fenn emelő Kronidész ím''
:''nyújtá. Ám ne henyélj, a butéiszi földön a sok nyáj,''
:''ott legelész, s ha te látod, a kecskék szarva ragyog rád,''
:''látod az álom mély odújában a kecskegidákat,''
:''áldozz isteneinknek, fővárost alapíts ott.”'' <ref>[[Diodórosz (történetíró)|Diodórosz]] i. e. 1. század</ref>
:::(Kertész István fordítása)
A jóslat a mai [[Theszaloníki-öböl]] nyugati partja irányába, a Haliakmón folyótól északra fekvő „butéiszi föld” felé vezérelte a makedónok birodalomépítő hódításainak irányát. Az ókorban e rege szerint Perdikkasz itt alapította az első makedón fővárost, [[Aigai]]t (jelentése: ''kecske''). A [[juh]]ok mellett a [[kecske|kecskék]] tenyésztése jelentette hosszú ideig a makedón gazdaság alapját, amely végül a nemzet [[címerállat]]ává lett. (Ugyanezt tükrözi a Perdikkasz és fivérei pásztorkodását idéző monda is. Ezzel összhangban keringett még egy jóslat, amely szintén olyan vidéket jelöl ki Perdikkasznak, ahol bőséges kecskenyájak legelnek; továbbá a kecske Dionüszosz jelképe, akinek kultusza igen népszerű volt makedónok földjén.)
== A jóslatok háttere ==
„Egy új kutatás kimutatta, hogy valószínűleg oxigénhiány »segítette« a görögországi Delphoiban az Apollón templom ókori papnőit a jóslásban, jövőlátásban.”<ref name="NGM">[http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=8041&PHPSESSID=0fd22fe89f82eb93a298657d17c37bba National Geographic Magyarország: Megfejtették a delphoi jósda titkát?]</ref>
Az ókori leírások alapján a föld vulkanikus kigőzölgései (amely gőzök az akkori görögök szerint [[Püthón]] [[sárkány]] rothadó teteméből származnak<ref>Szabó Miklós: Hellasz fénykora – Görögország az i. e. V. században; Móra Ferenc Könyvkiadó, 4. kiadás, 1986., 14-15. old.</ref>) miatt a jósnő transzba esett és ebben az állapotban közvetítette az isten szavait az ide látogató zarándokoknak. Ám a korai ásatások során semmilyen gázfeltörést nem sikerült kimutatni a templom alatt, mígnem az [[1990-es évek]] végén egy amerikai kutatócsoport ''Jelle De Boer'', a connecticuti Wesleyan Egyetem geológusa vezetésével [[metán]], [[etán]] és [[etilén]] nyomára bukkant. De Boer arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg az etilén játszhatott fontos szerepet a papnő szertartásai során, ez a gáz ugyanis serkenti a központi idegrendszert: tudatzavart és eufóriát okoz.
Napjainkban egy új tanulmány látott napvilágot, amelynek olasz kutatói szerint az etilén nem képződhetett akkora mennyiségben Delphoi vastag mészkő rétegeiben, ami transzhoz vezethetne. „''Giuseppe Etiope'', a római Geofizikai és Vulkanológiai Intézet geológusa szerint a papnők extázishoz hasonló állapota a [[metán]] okozta hypoxiának – oxigénhiánynak – tulajdonítható, amely azért következhetett be, mert a templom levegőtlen helyiségébe metángáz áramlott.”<ref name="NGM"/>
== A világ köldöke ==
Egyes mítoszok annak tulajdonítják a Delphoi szentély áradó jóserejét, hogy ott van a Föld közepe. A legenda szerint Zeusz egykor két sast (vagy két hollót) bocsátott fel a Föld két ellentétes széléről, hogy azok találkozási helyéről megtudja, hol van a világ „köldöke”. A sasok ott egy tojás alakú kőre, az ''Omphalosz''-ra telepedtek. A követ ma a delphoi Régészeti Múzeum kiállítási darabjai között őrzik. A görögök számára több „köldök” is létezett: az abszolút értelemben vett középpont Delphoiban volt, de emellett minden városnak, szent helynek megvolt a magáé. Ez a hiedelem állt annak a szokásnak a hátterében, hogy a templomok alapjába egy gömbölyű követ helyeztek; ezt az eljárást átvették az [[etruszk]]ok és a rómaiak, és ma is él az alapkőletétel szokásában.
== Kincsesházak ==
[[Fájl:Thesaurus (2005-04).jpg|bélyegkép|200px|Az athéniak dór stílusú kincsesháza (XX. századi rekonstrukció)]]
A Delphoiba látogató zarándokok a Püthia jóslataiért fogadalmi ajándékokkal fizettek. Ezek a szebbnél szebb arany és ezüst tárgyak, valamint a szentély területén felállított szobrok sokasága Delphoit valóságos kincsesbányává tette. Egyes városok a szentély közelében kincsesházakat építettek. Ezek közül a legszebb és leggazdagabb az athéniak kincsesháza volt, amelyet a győztes [[marathóni csata]] emlékére építtettek. Püthia egyik jóslatában a perzsák ellen vívott [[szalamiszi csata]] ([[i. e. 480]]) előtt azt jósolta az athéniaknak, hogy „fabástyákkal” védekezzenek. Az előkelők a fabástyákat úgy értelmezték, hogy az [[Akropolisz]] faerődítményei közé húzódva kell bevárniuk az ellenséget. Mások, élükön a hadvezér [[Themisztoklész|Themisztoklésszel]] azt olvasták ki a jóslatból, hogy a bástyák hajókat jelentenek, és a tengeren, flottával kell szembeszállniuk [[I. Xerxész|Xerxésszel]]. A jóslat egyik mondata: ''„Ó, te dicső Szalamisz, de sok ifjat löksz halálba”'', sokakat megzavart, de Themisztoklész leleményességének és bátor kiállásának köszönhetően [[Athén]] lakossága megmenekült, sőt ezzel a győztes csatával véget vetettek a perzsák nyugati terjeszkedésének, és egész Görögországot felszabadították.
Egy másik impozáns kincsesház [[Szifanto]]é volt. Ez a Kikladokhoz tartozó termékeny sziget az ókorban [[arany]] és [[ezüst]]bányáiról volt híres.
== Tholosz ==
[[Fájl:Ac.tholos.jpg|bélyegkép|bal|200px|A Tholosz helyreállított oszlopai]]
Athéné Pronaia ''(a templom őrzője)'' szentélye mellett [[i. e. 380]] és [[i. e. 360|360]] között egy kerek kis templomot emeltek – ez az ún. ''marmariai tholosz''. A 14,76 méteres átmérőjű külső kör 20 dór márványoszlopból, a belső 10 korinthoszi oszlopból állt. A tholosz a delphoi szentélyek fő romjaitól fél mérföldnyi (800 m) távolságban fekszik. A templom funkcióját nem ismerjük. Talán valamilyen különleges, a hívők szűk körét érintő szertartást végeztek benne? A három helyreállított dór oszlop a Delphoiba látogató turisták legkedveltebb fénykép-témája.
== A „Delphoi Szibülla” ==
{{bővebben|Delphoi Szibülla}}
Szibülla névvel a hagyomány több, helyhez és istenséghez nem kötött jósnőt illet, akik anélkül fedték fel a jövőt, hogy kérdéseket intéztek volna hozzájuk. Jövendöléseik szinte mindig szerencsétlenségeket, katasztrófákat jeleztek előre. A Delphoi Szibülla a [[görög sötét kor]] legendás alakja volt, aki röviddel a [[trójai háború]] után kezdett Delphoiban próféciálni. A Szibüllák jóslatait, amelyeket sokszor együtt emlegetnek a [[Bakis]]oknak tulajdonított jövendölésekkel, írásos formában gyűjteményekbe foglalták. A Szibülla alakja nem kapcsolódik az apollóni jósdához, és nem szabad összekeverni a Püthiával.
== Modern Delphoi ==
Delphoi (Delphi vagy Delfoi, Delfi) napjainkban is az ókori görögség egyik legismertebb kultikus helye és a klasszikus kor egyik legjelentősebb ásatási területe. Apollón szent területének páratlan fekvése és gazdag leletanyaga minden idelátogató számára izgalmas élmény. Maga a modern kori kisváros az ókori romoktól pár kilométernyire nyugatra található. A település szinte kizárólag az idesereglő turistákból él. Lakosainak száma 3 511 fő (2001).
[[1893]]-tól az ''École française d'Athènes'' francia régészei kezdték meg az ókori Delphoi feltárását.<ref>[http://www.greeka.com/greece-archaeological-sites.htm Görög régészeti portál]</ref> Munkájuk eredménye az ásatások területén látogatható Régészeti Múzeum és a szabadtéri múzeum. A delphoi romvárost (benne az Apollón-szentélyt) az [[UNESCO]] 1987-ben a [[Világörökség]] részévé nyilvánította.
== Lásd még ==
* [[Az ókori görög művészet]]
* [[Amphiktüonia]]
* [[Püthia]]
* [[Delphoi Szibülla]]
== Hivatkozások ==
{{források}}
== Források ==
* [[Walter Burkert]]: ''Görög vallás'', 1985.
* Lewis Richard Farnell: ''A görög városállamok kultuszai'', 1896.
* Norma Lorre Goodrich: ''Papnők'', 1990.
* William Keith Chambers Guthrie: ''A görögök és isteneik'', 1955.
* Manly Palmer Hall: ''Minden idők titkos tanításai'', 1928. [http://www.sacred-texts.com/eso/sta/sta14.htm Ch. 14 cf. Greek Oracles],[http://www.sacred-texts.com/eso/sta/index.htm www], [http://www.prs.org/secret.htm PRS]
* [[Hérodotosz]]: ''The Histories''
* [http://omacl.org/Hesiod/hymns.html A Püthói Apollón Homéroszi himnusza]
* Herbert William Parke: ''A delphoi jóshely története'', 1939.
* [[Plutarkhosz]]: ''Lives''
* Erwin Rohde: ''Psyche'', 1925.
* Martin Litchfield West: ''Az orphikus költészet'', 1983. ISBN 0-19-814854-2.
== További információk ==
{{Commonskat|Delphi}}
=== Általános ===
* [http://www.flickr.com/photos/schumata/tags/delphi/ Delphoi fényképek - Múzeum és romok]
* [http://www.google.co.uk/search?hl=en&q=french+archaeological+school+athens+delphi&btnG=Google+Search&meta= A Francia Régészeti Iskola szerepe Dephoi feltárásában]
* [http://www.culture.gr/2/21/211/21110a/e211ja01.html Hellenic Ministry of Culture: Delphi]
* [http://www.hotels-guide-greece.com/index.php?catid=108&subcatid=261 Delphoi fotógaléria]
* [http://www.isidore-of-seville.com/oracles/ Ókori jóshelyek és a delphoi jósda]
* [http://www.travel-to-arachova.com/delphi.php Delphoi útikalauz]
* [http://hellas.teipir.gr/prefectures/greek/Fokidas/Delfoi.htm Delphi] (görögül)
* [http://www.moonspeaker.ca/Delphi/delphi.html C. Osborne : „Rövid körutazás Delphoiban”]
* [http://www.livius.org/a/greece/delphi/delphi.html Livius Picture Archive: Delphi]
* [http://www.greek-travel.info/delfi.html Delphoi információs oldal]
* [http://www.theosophy-nw.org/theosnw/world/med/me-elo.htm Eloise Hart: „A delphoi jóshely”]
* [http://psychicinvestigator.com/demo/DELPHI.htm A delphoi jósda]
* [http://www.lingobit.com/solutions/delphi/index.html Delphoi fekvése]
* [http://www.aroundparnassos.com Az ókori Delphoi és a Parnasszosz-hegy, Útleírás]
* [http://www.greekrealmarket.com Delphi Real Estate]
* [http://www.mobiljosda.hu/delphoi_josda.html Delphoi jósda, a jóslás bölcsője]
* [http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjb/0/9854/1 A delphoi jósda titka]
* [http://whc.unesco.org/en/list/393 Delphoi az UNESCO Világörökség honlapján]{{en}}
=== Delphoi geológiája ===
* [http://www.sciam.com/article.cfm?articleID=0009BD34-398C-1F0A-97AE80A84189EEDF John R. Hale: „Kérdezzük a delphoi jóst” ''Scientific American'' 2003. augusztus]
* [http://news.nationalgeographic.com/news/2001/08/0814_delphioracle.html John Roach: „A Delphoi jós ajkait gázszivárgás okozta tudatzavar bénította” ''National Geographic news'', 2001. augusztus]
* [http://geology.about.com/cs/odds_and_ends/a/aa081901a.htm Delphoi földrajza]
* [http://www.erowid.org/chemicals/inhalants/inhalants_history1.shtml ''The New York Times,'' 2002. március 19.: „A delphoi jós víziói, nem csupán mondák”]
* [http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=8041&PHPSESSID=0fd22fe89f82eb93a298657d17c37bba National Geographic Magyarország: Megfejtették a delphoi jósda titkát]
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=14998 Múlt-kor: Oxigénhiány miatt eshetett transzba Püthia]
=== Képek ===
* [http://euge.smugmug.com/gallery/1946307 Képek a delphoi régészeti területről és az ásatásokról]
* [http://www.gorogorszag.info/delfi-delphoi-gorogorszag/ Delfi Jósda - Delphoi] Képek
{{Görögország világörökségi helyszínei}}
{{Kiemelt}}
{{Görög mitológia}}
{{portál|világörökség|-|ókor||Görögország|-}}
[[Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek]]
[[Kategória:Ókori görög települések]]
| 